Az utóbbi időben felerősödtek az oktatáspolitikai viták, amelynek egyik lenyomata a dr. Surján László közösségi oldalán megjelent, Lannert Judit miniszter távozását szorgalmazó KDNP-s petíció. Pártpolitika-semleges szakemberként, tisztán a szakmai tényekre hagyatkozva úgy gondolom, hogy a tárcavezető leváltása nem lenne indokolt, annak ellenére sem, hogy bizonyos elvekkel és elhangzott kijelentésekkel magam sem értek egyet.

A leginkább azzal a törekvéssel fordulok szembe, amely - ha jól értelmezem a kijelentéseket - bezáratná a kis falusi iskolákat. Amikor egy gyermek iskolába lép, egy teljesen új életformával találkozik, ami komoly változást jelent az életében; ez pedig egyéntől függően komoly stresszforrás is lehet. Nem lenne szabad ezt tetézni azzal, hogy egy teljesen idegen, távoli környezetbe kényszerítjük őket. Az oktatástörténet is igazolja, hogy régen minden kis településnek megvolt a maga iskolája, ahol megtanították a gyerekeket írni és olvasni. Az alacsony létszám az első években kifejezetten előnyös, hiszen a kicsik kezét az alapozás időszakában szinte szó szerint fogni kell.

Ami viszont a középiskolai oktatást illeti, egyetértek a kis létszámú gimnáziumok összevonásával. A nagyobb intézményeket jobban fel lehet szerelni, kiváló tanári karral lehet ellátni, ahol a pedagógusok szakmai konzultációkat tarthatnak, megoszthatják a feladatokat, és hatékonyabban készíthetik fel a diákokat a versenyekre, valamint a felsőoktatásra. Ezzel szemben egy kis gimnáziumban sokszor egy-egy tantárgyra mindössze egyetlen tanár jut.

Abban is igazat adok a miniszternek, hogy egy pedagógus beszéljen idegen nyelveket - akár többet is -, hogy első kézből tájékozódhasson a nemzetközi oktatási tapasztalatokról. Az intézményvezetők ellenőrzését is csak támogatni tudom: ideje górcső alá venni a vezetői képességeiket és a nyelvtudásukat. Jómagam is tapasztaltam olyan igazgatók működését, akik egyetlen idegen nyelven sem szólaltak meg, miközben a szomszédos országokban 3-4 nyelv ismerete szinte alapkövetelmény.

Ehhez a témához kapcsolódva dr. Restás Attila egyetemi tanár, tanszékvezető professzor egy rendkívül előremutató javaslatot fogalmazott meg: a differenciált pedagógusi béremelés egyik alapjává a nyelvvizsga-pótlékot kellene tenni, hiszen ez egy hiteles és objektív mérce, amely mögött valós teljesítmény és társadalmi hasznosság áll.

A hetvenes években magam is tapasztaltam ennek az előnyét, ezért a nyelvtanári diplomám mellé gyorsan megszereztem egy felsőfokú nyelvvizsgát is. Az elhangzott szakmai álláspontot azzal egészíteném ki, hogy a megszerzett nyelvvizsgák száma kiváló alapot nyújthatna a differenciálásra, míg legalább egy nyelvvizsga megléte a szakmai képesítés minimális feltétele kellene, hogy legyen.

Ezenfelül a választható nyelvek körét is szabályoznám - nem politikai, hanem szigorúan gyakorlati, „használhatósági" szempontok alapján. Felállítanék egy objektív rangsort, amely a lefordított szép- és szakirodalom mennyisége, valamint a világon létező összes információhoz való hozzáférés lehetősége alapján határozná meg az egyes nyelvekért járó kreditpontokat. A mai, mesterséges intelligenciával támogatott világunkban ez a globális tudás- és információs adatbázis már könnyedén mérhető és számszerűsíthető. Egy modern, MI-alapú konzultáció segítségével felállított objektív pontrendszerben a kapható kreditpontok nagyjából így alakulnának:

· Angol / Német: 100 pont (az abszolút globális tudásbázis)

· Latin: 95 pont (bár holt nyelv, az európai tudomány, kultúra és jog alapja, hatalmas fordítási múlttal)

· Orosz: 85-90 pont (hatalmas, államilag felépített műszaki- és szakirodalmi bázis)

· Magyar: 50 pont (a 10-13 milliós lélekszám ellenére elképesztően gazdag és szisztematikus fordítástörténet)

· Román: 45 pont (a nagyobb beszélőszám és a francia kulturális beágyazottság miatt erős fordítási bázis)

· Szerb: 35-40 pont (a fontos alapművek és a jugoszláv regionális bázis elérhető rajta)

· Szlovák: 25-30 pont (a szűkebb lakosságszám miatt a szakirodalom korlátozott, de a cseh nyelv közelsége segíti)

· Szlovén: 15-20 pont (a szűk keresztmetszet és a kis lakosság miatt a szakirodalmi fordítások hamar „elfogynak")

· Vend: 0-5 pont (bár helyi értéke van, semmilyen globális szakirodalmi fordításbázisa nincs)

Sosem találtam ésszerű magyarázatot arra - amikor a nyelvtudás még a diploma megszerzésének feltétele volt -, hogy mi értelme volt olyan nyelvekből vizsgázni, amelyek mögött nem állt érdemi, hozzáférhető szak- vagy szépirodalmi bázis. Azok a nyelvek, amelyek a kislétszámú nyelvhordozók miatt alig rendelkeznek fordításokkal, a lista végén állnának, vagy fel se kerülnének. Ha valódi, versenyképes tudást akarunk adni a jövő pedagógusainak és diákjainak, a gyakorlati használhatóságot kell a középpontba helyeznünk.

Szerzőnk ny. nyelvtanár. A véleménycikkben leírtak nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.