Bálint Géza Péter a magyar reumatológia egyik legismertebb orvosa, az ORFI volt főigazgatója 14 éves korában kezdett el verseket írni, ám úgy gondolta, orvosi tevékenységét nem keresztezi az irodalmi életbe való berobbanással, ezért évtizedeken át az asztalfióknak készítette alkotásait. Ezért csak most, 91 éves korában jelent meg először verseskötete, mely válogatás a gyerekkori szárnypróbálgatástól kezdve az érett férfikoron átívelő költeményekig, és életkoránál fogva megjelenik az öregség motívuma is a gyűjteményben. Bálint Géza Péter irodalmi munkásságának valóban az első kötete az Egy orvos versei című válogatás, ugyanakkor reumatológusként számos reumatológiai szakkönyv fűződik a nevéhez, akár szerzőként vagy társszerzőként.

A kötetet lapozva egy olyan ember képe rajzolódik ki előttünk, akit az orvosi hivatás mellett az emberi lélek mélységei iránt is érdeklődik. Költeményeiben foglalkozik az identitás kérdésével, a család szerepével, megjelenik a szerelem, az erotika, a szex, és természetesen igazi orvosként nem maradhat ki a betegség, egészség, orvosság témaköre sem. S hogy mennyire képes követni a modern kort, azt az SMS-versek bizonyítják. Az SMS-verseket tömörségük miatt leginkább a haikukhoz hasonlanám, mind formailag, mind tartalmukban, hiszen rövidek, velősek, lényegre törőek, a végén csattanóval. Jó példa erre az SMS ellenségemnek című verse.

SMS ellenségemnek

Mindenkit szeretek.
Téged is.
Ne törölj le. 

Következzen egy másik:

Ünnepi szónok

Minden szava igaz:
Csak a mondatai
hamisak, többnyire. 

Egy másik témakör a versek plakátra, fényújságra, a kötetben utazásokról is olvashatunk, majd a Magyarságtörténet című fejezet következik, melyben nemcsak a magyarság történetével találkozhatunk, hanem a magyar néplélek lenyomata is jelen van. Bálint Géza Péter versfaragóként szívesen játszik a szavakkal, hiszen egy költőnek a munkaeszköze a szó, szójátékaiban ügyesség, szellemesség kerül a felszínre. Filozófiai, bölcseleti témákkal is foglalkozik, a hitvilággal és Isten kérdéskörével kapcsolatban is írt verseket, az utolsó fejezet pedig az öregségé.

Bálint Géza költészetével először a Magyar Reumatológusok Egyesületének 2025. évi debreceni konferenciáján ismerkedhetett meg a közönség. A gálaműsorban a debreceni Csokonai Nemzeti Színház két vezető színésze, Majzik Edit és Garay Nagy Tamás Bálint Géza-verseket szavaltak, amit a közönség hatalmas ovációval fogadott. Ekkor fogalmazódott meg az önálló kötet elkészítésének gondolata. Szekanecz Zoltán reumatológus a kötet előszavában leírja, mekkora revelációval hatott rá, amikor megtudta, hogy régi kedves kollégája és barátja versek írásával is foglalkozik.

Szabó T. Anna is írt előszót a kötethez.  Méltatásában kihangsúlyozza, Bálint Géza költészetének egyik legfontosabb sajátossága, hogy szorosan kapcsolódik a magyar irodalom hagyományaihoz. Szellemi elődei között ott találjuk Kosztolányit, József Attilát, Pilinszkyt, a klasszikusokat és a korai moderneket, de a költő egészen Hamvasig tágítja ezt a hagyományt.

Verseiben Balassi és a középkori himnuszköltészet hangja is visszhangzik. Nem akar mindenáron divatos vagy „mai" lenni. Inkább a forma, a ritmus és a verszene iránti tiszteletet őrzi, miközben a jelen problémáira keres választ. Költészetének egyik központi gondolata a széthullott világ összeforrasztása. A béke iránti vágy, az emberi kapcsolatok helyreállításának igénye és a hit szinte minden versén átsugárzik.

„A kötet nem időrend szerint halad, hanem ciklusokba rendeződik, ezért nyilván az ember legkülönbözőbb életszakaszait vonultatja fel, a hangja mégis egységes marad. A könyv az elején az idősek önkéntesen magukra vett feladatát, a visszatekintést vállalja el, de ott vannak közte a fiatal férfikor versei is. Apákat, anyákat, kapu-állító dédnagyapákat, nagyapát, nénikéket, barátokat és kedves munkatársakat mutat be, de felvillantja „a jövő új konstellációit", az új nemzedéket is, a gyerekeket és unokákat, nem riadva vissza a „Tanítás, maradékaimnak" gesztusától.

Tűnődés és tanítás kéz a kézben jár nála, és a tematikus rendből mégis kitapogathatóak élete korszakai."

Szabó T. Anna értelmezésében Bálint Géza költészete tulajdonképpen folytatása a gyógyítói munkának. Az orvos a testet vizsgálja, a költő pedig ugyanennek az embernek a lelki világát próbálja megérteni. A versekben ezért egyszerre van jelen a tudomány pontossága és a költészet emelkedettsége. A betegség és a halál mellett ott találjuk a szerelmet, a hitet, az öregedést, a családi emlékeket, az utazásokat és mindenekelőtt a béke iránti vágyat.

Bálint Géza életművének egyik legfontosabb üzenete, hogy a gyógyítás és a művészet elválaszthatatlanok egymástól, életünk fontos kísérői.

Olyan jó...

Csöndes csöndben csöndben lenni,
hallgatni a Dunát,
bús füzek alatt megpihenni,
nézni az esti csudát,
nézni, nézni, elmerülni
csöndes csöndek csúcsain,
és a rosszat elkerülni
ringó éjek bősz csudájú
varázslatos útjain.

Betakaródzni a csönddel,
s nézni, hogy a sok-sok apró
csilló csillag hogy ragyog,
s nézni, nézni, nézni, nézni:
a végtelenben mily porszem vagyok.