A Révay Gyűjteményről azt kell tudni, hogy Vas megyén kívül, itt található a legjelentősebb és legnagyobb vasi képzőművészeti kollekció, de talán magángyűjteményként a megyében sincs hozzá hasonló. A gyűjtemény és annak vasi szekciója nem ismeretlen a régiónkban, hiszen korábban már Kőszegen és Répcelakon is bemutatásra került, illetve Répcelakon a gyűjtemény gerincét alkotó Gyulai iskola anyaga is bemutatásra került nemrég. A Révay Gyűjtemény alapvetően a hazai 20. századi ábrázoló művészet gyűjteménye, ebbe ékelődnek bele a vasi képek is. (A képzőművészet a kezdetektől évezredeken át ábrázoló művészet volt egészen az absztrakt művészet létrejöttéig, annak mind a négy kezdeményezője, Kandinszkij, Kupka, Mondrian és Malevics titkos társaságok tagja volt.)

A vasi anyagban a legtöbb művel (öt festmény) Jaksa István festőművész (1894-1982) képviselteti magát, Édesanyám című portréján mesterének, Krusnyák Károlynak a népi realizmusa érződik. Ez a megállapítás a Kőszegi Dorner kocsma képére is érvényes. A tengerképein (Fiume, A Vezúv látképe, Hullámzó tenger) pedig másik festőtanára, Herényi Gothard István nyomdokain jár.

Jaksa István: Édesanyám; Artner Ferenc: Allé

Artner Ferenc (1904-1981) és Mészáros József (1925-1979) 4-4 művével szerepel a kiállításon. Artner Ferencnek mind a négy képe (Sorok patak, Horgászok, Allé, Külváros) a főművek közé tartozik, munkásságát nem értékeli eléggé az utókor, pedig néhány műve Monet és Pissarro mellé odatehető.

Mészáros József esetében a Fuvarosok esőben, az Utcaseprő és a Téli ablak ugyanide sorolható, és a Nagykörösön maradt öt képe közül is Halászbárkák és a Kukoricaföldön is. (Az Utcaseprő a kiállítás meghívójára is felkerült.) Mészáros Józsefnek tavaly rendezte meg a Szily-kastély a centenáriumi emlékkiállítását, szombathelyi magánygyűjtemények és a Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteményének anyagából.

Artner Ferenc: Külváros; Artner Ferenc: Horgászok

Három festménnyel szerepel a kiállításon Gyöngyösi Simon József (1913-1978), aki tulajdonképpen hazajött (Gyöngyösszőllősön született), és Steffek Albin (1893-1967) is. Mindketten perifériára szorított művésznek tekinthetők a hivatalos II. világháború után kultúrpolitika szemében, természetesen más-más okból.

Mészáros József: Utcaseprő; Gyöngyösi Simon József: A herényi Szangi ház udvara

Gyöngyösi Simon József az akvarellfestészet virtuóza volt, rengeteg technikai fogást barátjának, Soproni Horváth Józsefnek eszköztárából vett át, és így sokan riválisnak tekintették, soha nem lehetett tagja a Művészeti Alapnak, holott a II. világháború előtt a budapesti királyi Iparművészeti Iskolába járt. Steffek Albin egy morva templomfestő családból származott, családi műhelyként (ma úgy mondjuk családi vállalkozásként) több, mint félszáz templomot festett ki az országban (fizikailag is emberfeletti teljesítmény), egyházművészként jelentős az életműve (Zarkaházán a három művéből kettő idetartozik), és talán ezért néztek rá rossz szemmel a hivatalos ítészek. A Szombathelyi Képtárban a tavaly megrendezett 20. századi képzőművészet Vas vármegyében című kiállításon először került a közönség elé két műve.

Steffek Albin: Tehenek; Radnóti Kovács Árpád: Téli táj

Fábián Gyula (1884-1955), Radnóti Kovács Árpád (1902-1977), Lődör Jenő (1904-1979), Reisz Lajos (1907-1982), Farkas Lajos (1919-1998), Káldy Lajos (1922-2023), V. Tóth László (1930-2001), Horváth János (1930-2024), Torjay Valter (*1964), Szenteleki Gábor (*1978); Gombás Katalin és Károlyi Anna 2-2 művel szerepelt a kiállításon. Radnóti Kovács Árpádtól ritkának számítanak a II. világháború előtt készült művei, az 1944-es Téli tája ilyen, ráadásul főmű is. Több festményét is őrzi a Révay gyűjtemény, pl. egy másik főművét, az 1970-ben készült Velemi tájat, ami sajnos nem látható a kiállításon. Lődör Jenő (aki valamikor Szombathely alpolgármestere is volt) egyik legköltőibb festménye a kiállításon látható Téli tája, ami a kanyargó Gyöngyös patakot ábrázolja. Reisz Lajos a legtragikusabb sorsú szombathelyi festő volt, egy börtönből kiszabadult rab vetett véget életének. Zsennyén készített festménye a zsennyei művésztelep hőskorszakának (1947-53) a tanúja. Másik, késői festménye az Őszi erdő Krieg Ferenc szajki eufórikus tájképeivel mutat rokonságot, időben megelőzve azokat.

Lődör Jenő: Téli táj; Reisz Lajos: A zsennyei sokác gát

Az Ikervárra költöző Farkas Lajosnak két kiváló festményével találkozhatunk a kiállításon, a briliáns Bakterházzal és az oldottan expresszív Falu a völgyben képével. V. Tóth Lászlónak két korai munkájával a tihanyi korszakából. Ezek többnyire az impresszionistákat, posztimpresszionistákat idéző kisméretű plein air remeklések. A polihisztor Fábián Gyulától (1884-1955) két rézkarcot látunk, egy kőszegi Hátsóudvart és egy jámbor Pásztorfiút. Horváth János két komoly temperatájképpel van jelen, Káldy Lajos két borospincéket ábrázoló tájképakvarellel.

Farkas Lajos: Bakterház; V. Tóth László: Tihany

A Révay György által szervezett 24 Nagykőrösi Művésztelepen (ami a Gyulai Nyári Művészteleppel együtt ars poeticájában szintén az ábrázoló művészetet támogató művésztelep) több fiatal vasi alkotó is megfordult, így került a falakra Torjay Valter, Szenteleki Gábor, Károlyi Anna és Gombás Katalin ott készült festményei. Szemléletükben ezen alkotók a Sensaria csoporthoz állnak közel (akik közül többen megfordultak a művésztelepen), Szenteleki Gábor többször kiállított is a csoporttal, és a kiadványaikban is szerepel.

Fábiánné Biczó Ilona: Dal a háborúról; Fábián Mária: Fények a Balaton felett

Tárlatvezetésünk végén az egy-egy művel szereplő alkotókat mutatjuk be. Köztük a legjelentősebb, a lassan az európai művészet homlokterébe emelkedő Fábiánné Biczó Ilona (1886-1970) híres, 1922-es háborús rézkarcsorozatának az egyik legmegrendítőbb darabja a Dal a háborúról. Férjének, Fábián Gyulának az I. világháborúról, az orosz frontról írt regénye, a Bodri méltó irodalmi párja a rézkarcsorozatnak. A sorozat példányaiból viszonylag kevés sodródik be a műtárgypiacra, tehát a kiállításon való szereplése abszolút különlegesnek számít. A családnál maradva következzék leányuknak, Fábián Máriának (1912-1980) a leheletfinom akvarellje a Fények a Balaton felett. A szombathelyi művészcsaládnak volt egy nyaralója Balatonfenyvesen, így a Balaton minden arcát megismerhették és megörökíthették. (A Biczó család egy másik ága épp Nagykőrörhöz kötődik.)

S. Unger Károly: Boglyák; Sz. Habetler Márta: szeptemberi délelőtt

Egy-egy művel szerepel a kiállításon S. Unger Károly (1919-1977) és Sz. Habetler Márta is, mindketten a híres Derkovits Gyula Képzőművészeti Szabadiskolából indultak. A kastélyban látható tájképeiknek még a témaválasztása (boglyák) is hasonló, a Juhász Gyula által megfogalmazott „Magyar táj magyar ecsettel" megtestesítői. Rozanits Tibor (1931-2009) is a Derkovits Szabadiskolából indult, rézkarcának témája, az Aratás is kapcsolódik az előző két festményhez. Szakács Lászlóra (1909-1990) és Csonka Ernőre (1921-2021) ugyanez áll, vagyis ők is Derkovitsisták voltak, Szakács Lászlót a csendélet és a tájkép műfaja foglalkoztatta, a kiállításon szereplő Csendélet ecsettel egyik főművének számít, Csonka Ernő egészen korai Dunapart akvarellje pedig az életművén belül is jelentős alkotás. Nem tartozott a Derkovitsistákhoz, de szemléletében Mészáros József mellett a leginkább a nagy festő előd nyomdokaiban járt a celldömölki Móritz Sándor (1924-1966), szomorúan szűkre szabott élete azonban nagyon termékeny volt. A hely szűkössége miatt (emiatt sajnos más művek is Nagykőrösön maradtak) a Révay Gyűjteményben őrzött nagyméretű olajfestménye nem szerepelhetett a kiállításon, így csak egy kisebb művével, a Háztetőkkel képviselteti magát. Rónaszéki Linda (*1979) szintén a Nagykőrösi Művésztelepen készült festményével (Kanalak II.) szerepel a kiállításon.

Végére érve képzeletbeli tárlatvezetésünknek csak szeretnénk megerősíteni, hogy akik eddig elmulasztották a kiállítást megtekinteni, még pótolhatják, Hegedűs Évát, a Szily-kastély mindenesét hívják telefonján, hogy az épületet nyitva is találják.

A Révay Gyűjtemény a 20. századi képzőművészetünk ábrázoló irányzatait és hagyományait egyedülálló módon őrzi, olyan műveket tartalmaz, melyek csak idehaza születhettek meg és ezer szállal kötődnek országunkhoz, tehát mindenképp a magyar képzőművészet fontos részét képezi.