Ahol a romok között is megszólalhat egy történet - a Hatvany-Deutsch-kastély új élete

Képgaléria megtekintése2026.09.19. - 18:30 | Büki László 'Harlequin'

Ahol a romok között is megszólalhat egy történet - a Hatvany-Deutsch-kastély új élete

Szinte minden sárvárinak van valamilyen emléke a Hatvany-Deutsch-kastélyról - amit a köznyelv Cukorgyári-kastélynak hívott - és sokan találgatják, napjainkban mi történik ódon falai között. Szeptember 13-án dr. Molnár Csabával, a kastély tulajdonosával beszélgetett Bődi Piroska, a különleges alkalom pedig lehetőséget adott arra, hogy feltáruljanak a kastély titkai, és bepillantást kapjunk a felújítás alatt lévő épületbe és a benne zajló történésekbe. Előjáróban: a kastély egy csaknem reménytelennek tűnő állapotban lévő épület volt, amelyhez egy különös álom, egy hitbeli fordulat és közel tízévnyi kitartó munka kapcsolódik.

Mi kell ahhoz, hogy valaki egy csaknem reménytelen állapotban lévő kastélyt megvásároljon? Pénz, természetesen. Bátorság. Kitartás. És talán valami más is, amit nehezebb megmagyarázni. Dr. Molnár Csaba történetében egy álom volt az első jel: egy éjszaka azt látta, hogy a sárvári Hatvany-Deutsch-kastély újra megtelik élettel, rendezvényekkel, zenével. Azóta közel egy évtized telt el, és a romos épület lassan, aprólékos munkával ismét önmagára talál.

Sárvár keleti szélén, az egykori cukorgyár helyén ma már hiába keresnénk az ipartörténeti múlt egykori meghatározó épületegyüttesét. A gyár eltűnt, a környék azonban megőrzött egy fontos emléket: a mellette álló kastélyt. A Hatvany-Deutsch család egykori nyári rezidenciáját báró Hatvany Béla építtette 1898-99-ben. A kastély tervezője Schannen Ernő budapesti műépítész volt, aki olyan épületet tervezett, amelyben a lakófunkció és a reprezentáció sajátos egyensúlyt alkotott. 

A kastély története azonban messze nem volt zavartalan. A háború, az államosítás, majd az évtizedeken át tartó különféle használatok alaposan átformálták az épületet. Kultúrház és bölcsőde is működött benne, a nagyterembe színpad került, később pedig hosszú időre üresen maradt. A kastélyt a helyiek sokáig egyszerűen Cukorgyári-kastélyként ismerték, dr. Molnár Csaba azonban úgy gondolta, ideje visszaadni neki az eredeti nevét.

 

A beszélgetésben elhangzott: a történet egyik legkülönösebb szála egy álom. Nem egyszeri, könnyen elfelejthető álomról van szó. Az első alkalommal még talán ő maga sem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Ám később újra megjelent ugyanaz a gondolat: a kastélyban emberek vannak, rendezvény zajlik, zene szól, az épület ismét él.

A történetnek különös hitelt adott, hogy dr. Molnár Csaba már a kastély megvásárlásakor, 2017-ben is ugyanezt mesélte: egy éjszaka azt álmodta, hogy ismét rendezvényeket tartanak az épületben, majd egy későbbi álomban egy oratorikus kórus énekelt a kastélyban - olyan kórus, amelynek ő maga is tagja volt. Ezután kezdett komolyabban foglalkozni azzal, hogyan lehetne megszerezni az épületet.

Az új tulajdonos történetében a kastély és a hit felé fordulás szálai szorosan összekapcsolódnak. A beszélgetésen elmesélt életút szerint a hit nem egy hirtelen felvett szerep lett, hanem fokozatosan vált életének meghatározó részévé, hogy Jézust tudatosan is behívja életébe. A saját megfogalmazása szerint ez valódi mérföldkő volt. Az addigi életét más fényben kezdte látni, és ettől kezdve a Biblia olvasása, a hit keresése és a kérdésekre adott válaszok megtalálása mindennapjai részévé váltak. Később Izraelbe is eljutott, ahol a bibliai történetek helyszíneivel való személyes találkozás tovább erősítette ezt az élményt. „A Szentföld olyan, mint egy ötödik evangélium" - mondta a beszélgetésben. A Biblia megismerése, a Szentföld megtapasztalása és az ezt követő személyes élmények olyan szemléletváltozást hoztak, amelyben a dolgok értelmét már nem pusztán anyagi vagy szakmai szempontból kereste. Talán ezért sem véletlen, hogy a kastély történetében a „megőrzés" szó sokkal többet jelent egyszerű műemlékvédelemnél. Valamit továbbadni, valamit úgy megmenteni, hogy közben újra használhatóvá, élővé váljon.

 

A vetítéssel kísért beszélgetés helyszíni fotóin egyszerre volt látható a múlt pusztulása és a jelen munkája. Egykor rendezvényeknek helyet adó terek, kandallók, régi építészeti részletek, nyomokban megmaradt díszítések kerülttek elő a rétegek alól. Másutt már csak falmaradványok, szerkezeti részletek és az egykori épület halvány emlékei mutatták, milyen lehetett valaha a kastély. A feltárások során olyan építészeti elemeket is sikerült azonosítani, amelyek az egykori kastély különleges stílusára utaltak. Nem minden rekonstruálható, de ami megmaradt, annak értelmezése és megőrzése annál fontosabb.

A kastély története így egyszerre lett építészeti, családi és személyes történet. Egy olyan ember életének része, aki sokáig a szakmai világban, a munkában és a családban találta meg a helyét, majd egy súlyos életesemény hatására új kérdések felé fordult. A hitben megtalált válaszok végül egy olyan épülethez vezették, amelynek megmentése sokáig talán még számára is elképzelhetetlennek tűnt.

A mostani állapot szomorú, s egyben izgalmas is. Szomorú, mert helyenként szinte semmi sem maradt az egykori kastélyból. Izgalmas viszont azért, mert éppen ezekből a töredékekből lehet újra felépíteni a történetet. 

Aki ma körbejárja a kastélyt, különös kettősséggel találkozik. Egyrészt látható mindaz, amit az elmúlt évtizedek elvettek az épületből, másrészt lépten-nyomon felbukkannak azok a részletek, amelyek megmutatják, milyen lehetett egykor: egy falnyílás, egy-egy megmaradt díszítőelem, vakolatréteg, stukkó, vagy épp épületszerkezeti részlet. 

A beszélgetést követő helyszíni bejárás során éppen ez az egyik legizgalmasabb tapasztalat: a kastély múltja nem egyetlen nagy, látványos részletben tárul fel, hanem apró nyomokból áll össze. A feltárások során előkerült részletek pedig azt mutatják, hogy a pusztulás ellenére korántsem veszett el minden. Ez különösen fontos egy olyan épületnél, amelynek története a 19. század végétől a 20. század viharain át egészen a jelenig ível. Közben ott van a park is: a kastély körül fekvő terület több mint négyhektáros, helyi védelem alatt álló történeti kert, amelynek idős fái között többek között kocsányos tölgyek és magas kőrisek is találhatók. Az álombeli kórus pedig különösen szép szimbóluma annak, amivé majd válhat a kastély.

A Hatvany-Deutsch-kastély története nem lezárt történet. A falakon ugyan még látszanak a pusztulás nyomai, és rengeteg munka van hátra, de a legfontosabb talán már megtörtént: valaki egyszer nem azt látta meg, ami az épületből megmaradt, hanem azt, ami még lehet belőle. S ha egyszer valóban megtelik emberekkel, zenével és élettel, akkor talán különös módon teljesül be az a régi álom is.

 

Lehet, a történet legszebb része még csak ezután következik...

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás