Gitta néni a kezünkbe adja a csiszoltkő-leletet, melyből egy darabot kedves történelemtanára, Németh Zoltán tanár úr mentett el számára a közül a két kő közül, melyet a kulturális szervek a községre hagyományoztak. Annak idején ezt a követ minden vönöcki diák megérinthette, szemügyre vehette. A másik darabot a helyiek beépítették a Kultúrház lépcsőjébe. A többi a jánosházi helytörténeti múzeum kiállítását gyarapítja.

Eleinte illírek, szkíták, majd Kr. e. 400 körül kelták laktak a vidéken. Ebből az időből agyagedény leletei is vannak a községnek. Kr. e. 20. körül a rómaiak foglalták el a vidéket. Feltártak Vönöck közvetlen környezetében egy római „hadiút" maradványt, továbbá 1960-ban a vönöcki Kultúrház építése során az egyik nyárfa kidöntését követően előkerült a föld alól egy római katona sírja, akit a lovával együtt temettek el. A római kultúra hagyatékát a szombathelyi Savaria Múzeum őrzi.

A rómaiakat a hunok, majd a germán longobárdok váltották fel, később az uralmat mintegy 250 évre az avarok vették át. Őket követték a szlávok. A vönöcki monda azonban mégiscsak a törökök megjelenéséhez kapcsolódik. A XVI. század elején jelentek meg a török hadak. Több alkalommal is átmentek a falun, és pusztították azt. Mégis figyelemreméltó, hogy Vönöck csak Pápa török kézre kerülésekor került a meghódított falvak közé. A dokumentumok szerint a lakosság a cseri erdőbe menekült, itt tengette életét. Lássuk, hogyan emlékeznek erre az időszakra a vönöcki emberek:

"A helyi lakosok menekülésük alkalmával, amit tudtak, kivittek az erdőbe, azonban egy idő után elfogyott az élelmük, akkor már gyökereken, fakérgen éltek. Három asszony bejött a falu legszélső házába, ahol nekiláttak szaladost sütni. A szalados egy csíráztatott gabonafélékből készült édes lepény, a magyar parasztkonyha egyik legrégebbi édes süteménye. A régi házaknál a zsúp között távozott a konyhából a füst, melyet a törökök észrevettek, és azon nyomban betörtek a házba. Az egyik asszony a török képébe vágta ezt a szaladost, a maradékot pedig kivitte a falu népének. Hát így menekült meg Vönöck a török uralomtól."

A szaladost minden tanévben megsütöttük diákjainkkal - meséli átszellemülten Gitta néni - mi búzát és árpát csíráztattunk hozzávalónak.

Egy híres ember erősen kötődik még Vönöckhöz. Ő nem más, mint Szily Pál huszárőrmester, a vönöcki evangélikus gyülekezet tanítója, az 1848-49es forradalom és szabadságharc résztvevője. A harcok során megsérült, az arcán látható hatalmas vágásnyomot szakállával próbálta eltakarni. A vönöckiek szerették, igazságos, jó embernek tartották, tartják ma is. A március 15-i ünnepséget követően minden évben meglátogatják a temetőben Szily Pál sírját, virágcsokorral emlékezve a hős vönöcki tanítóra.

Kapcsolódó írásunk:

A vönöcki Karátsony-kastély története - Vönöck helytörténeti, irodalmi, néprajzi emlékei

2026.09.18. - 07:00 | Szipőcz Judit

Vönöck egyik legrégibb községünk a celldömölki járásban. A honfoglalás idején, sőt már jóval előtte lakott hely volt. Valamikor kelták lakták e vidéket, bizonyíték erre az a hamvveder, amelyet a 30-as években, a község határában egy homokbányában találtak. A rómaiak emlékét őrzi a község déli szegélyén húzódó, ma részben tagútnak használt hadiút, ami valamikor talán Savariát kötötte össze Győrrel. A község neve szláv eredetű. Írásban először 1262-ben szerepelt, akkoriban Vinick-nek írták. Vinicka szláv szó, szőlőskertet jelent. Ebből arra lehet következtetni, hogy az őslakók nemcsak ismerték a szőlőkultúrát, hanem minden bizonnyal foglalkoztak is szőlőtermesztéssel.