Manapság mifelénk lassacskán szinte minden élvezeti cikk a luxuskategóriába sorolódik. Masszív kávéfogyasztóként örömmel vettük a hírt, hogy a nemrég megnyílt Uránia udvari Cafe Frei-ben kell zsűriznünk a kínálatot. Mint ahogy megszokhattuk, a rengeteg kisvárosi jól értesült már szinte bennfentesként nyilatkozott, mind a kávézó külcsínéről, mind pedig a kínálat belbecséről. Tízből nyolcan azt állították, hogy igen, a kávék jók, meg a sütik is, de nagyon drágán mérik a pultbólvalót. Nos, ez a nyolcas vagy nagyon szegény ember, vagy egyáltalán nem járt a volt biliárdszalon alatti kávéparadicsomban. Mielőtt belefognánk a lehetetlenbe - tehát elemezni a gyors egymásutánban bevitt három, számunkra kimért, és a kollégákra kirótt különlegességeket - kijelentjük, ez egy teljesen korrekt árképzésű, és szép vendégül látó hely. Sőt.

Egy szigorúan nemdohányzó intézmény

A cseppet sem hivalkodó külső csinos és ízléses belsőt takar, illetve olyan gasztronómiai értékeket, melyek eddig városunkban hiánycikknek számítottak. Félreértés ne essék, lehetett Savariában nagyon finom kávékat inni eddig is, és választék is volt rendesen. Igaz, csak pár helyen. Nekünk is megvannak a kedvenc kávézóink, meg persze van abszolút favoritunk is, ahol ráadásul gyönyörűségesen jól esik a jól megszokott hosszúkávénk napi bevitelének szertartása. Ha abba a típusba tartoznánk, akik csak az ínyenckedést tartják szem előtt, biztos, hogy nagyon sűrűn fordulnánk meg ezentúl a világutazó tévés-kávémániákus Frei Tamás helyi szentélyében. Vélhetően így is sokszor meg fogunk, hisz mind a hangulatos modern belső, mind a belvárosi fekvés már eleve generálja a betérést. Ráadásul kisebb galériaként, kiállítótérként is működik a hosszúkás beltér, és mint megtudtuk, nemsokára a világ kávéi, süteményei és borai triumvirátus mellé a világ zenéi is állandó leltárba kerülnek a szigorúan nemdohányzó létesítményben. De ez egy másik történet lesz, nemsokára.

A kóstoló során rendhagyók voltunk rendesen, hisz sosem fordult még elő eddigi pályafutásunk során sem az, hogy gyors egymásutánban hörpöljünk fel ennyi adagot, sem az, hogy ne füstölögtünk volna a serkentőhöz. Kijelenthetjük azonban, hogy megtörtént az, amit sosem gondoltunk volna: konkrétan az, hogy nem is gondoltunk arra az ízek garmadája mellett, hogy rágyújtsunk. Lehetséges, hogy leszokási törekvésben gondolkodóknak ez a placc lehet az egyik megoldás?!

Koffeinmentesen is ugyanúgy érvényesülő ízvilág

Elsőként némi áttekintést adunk a kávézó specialitásairól, a kávék összetételéről. Minden kávé több kávéfajta keverékéből készül, ami azért lényeges, mert a többfajta kávé aromájának a házassága adja ki például a jellegzetesen presszós ízt. Azért is mixelnek össze többféle kávét, mert más az egyes kávék fehérjetartalma. Ahhoz, hogy szép krémes, habos legyen az ital, kell egy magasabb fehérjetartalmú kávé.

Az összes kávé kérhető koffeinmentesen, és így is ugyanaz az ízvilága, mint a „hagyományosnak". Kolumbiai kávéból készül, amit Svájcban koffeinmentesítenek. Ha van a kávéban cukor, akkor az a receptúra szerint csakis barnacukor lehet.

De milyen úton jut el a kávé a poharunkba? A kávét zöldkávé formátumban importálják, majd pörkölést követően 1-2 nappal érkezik a vendéglátóhelyre. Az őrlést mindig helyben, közvetlenül főzés előtt végezik, hogy minél többet megtartson aromájából. Az őrlés finomsága nagyon fontos, ugyanis az arab, a presszókávés és a cappucinós kávékeveréket is más-más finomságúra kell őrölni.

A menülapon mindig van egy „hónap kávéja", ami egy konkrét, beazonosítható ültetvényről származik, ezenkívül minden második hónapban szerepel két új kávé az, „Kávékalandoroknak" címmel. Tehát kávéfajtától függően vannak keverékek, valamint koffeinmentes, és a hónap kávéja. Összesen körülbelül 60 féle kávérecept van, a kávé 12 országból érkezik. A recepteket Frei Tamás, illetve a cég baristája, Harsányi Zoltán készítik.

Nem is kerülgetjük tovább a forró kávét, és az ízbomba sütiket, belecsapunk a teljesen szakmaiatlan elemzésbe, vagyis inkább élménybeszámolunk. Háromfős stábunkból Harlénak az eszpresszók, Sumnak az óriási kiszerelésű latték, míg Vidaotonenak a hosszúkávék illetve capuccinók jutottak.

Vidaotone - „minden kávé folyékony hájjal kenegetés"

Elsőre egyből egy egzotikusan hangzó és annak is bizonyuló főzet került elénk, egy Maui mandula cappuccino mutatta meg azt, hogy mitől is más színű máshol a világ, illetve mitől nem fogunk ma rendesen aludni. Az öt alapkávé keverék közül ő természetesen a közép-amerikai alapból készül, a Hawaii flasht pedig a sűrű mandulalé teszi hozzá az összhatáshoz, amely egyből mosolyt is csalt az arcunkra. A markánsan kesernyésen-édes alaphoz cukrot sem kellett hozzáadnunk. Tisztán kiérezhető volt a mandula íze, ami ráadásul mintha egypetéjűségben leledzett volna a közepesre őrölt lényeggel. Ha csak ezt az egyet kóstoltuk volna meg, már akkor is megérte volna betérnünk.

Másodikként a Spanyol macchiato került elénk, amely kakaóval és cukorral felfőzött tej, és az afrikai alapból készült hosszúkávé kombója, jól összerázva, hűlni hagyva és a tejhabra körkörösen szórt fahéjazás után szervírozva. A bikaviadalok itala, a madridi arénában szolgálták fel először, a spirális fahéjrávitel pedig a bikahalál utáni homokrendezést szimbolizálja. Hál'isten, az íze nem tükrözi a véres előzményeket, ellenben selymesen karakteres mediterrán tengerparti ízt hagy a szájban. Ebben a körben kollégáink chilis etűdökkel élvezkedtek, melyek megkóstolása után is csak csettinteni tudtunk. Mindháromra. Vízzel öblítés, aztán a szintén felszolgált kávékorcsolya, a vaníliás-mazsolás csiga következett, amire csak annyit mondhatunk: kötelező mindenkinek!

Ismét víz, és érkezett az utolsó folyékony hájjal kenegetés, a Safari Esspresso. Semmi paradoxon nem történt a bevezetőben írtakhoz képest, ugyanis a neve ellenére a fent nevezett is egy hosszúkávé. Mint a nevéből is kiderül, a tevekaravánok letáborozása után a hideg sivatagi éjszakában ez az illat hajtotta uralma alá a környéket. Az addigra már jól elkápráztatott ízlelőbimbóink morózusan tudatosították velünk, hogy ebbe sem tudunk belekötni - nem mintha ilyen céllal érkeztünk volna -, a fűszeres középkonkrét afrikai íz ugyanakkora élményt adott, mint a többiek.

Sum - „izgalmasan pikáns, hosszú lecsengésű kényeztetés"

San Remoi tejszín latte - nagyon finom.  Nagyon apróra, szinte kolloid méretűre darált dióval és kardamommal ízesített, jegesen hideg, tejszínes ital, melyet könnyedsége, szépsége, tökéletes ízharmóniája tesz páratlan négysoros költeménnyé. Olyan érzést váltott ki, mint a gyerekkori első élményekhez fűződő tapasztalás-tetszés mása, nem ismervén ezt az ízt - vagy egyáltalán, hogy kávéból ilyen ritka finom különlegességeket is össze lehet hozni - őszinte rácsodálkozással, és érezhetően erősödő ragaszkodással járt. A kardamom nehezen leírható fűszer, a wikin rákeresve sem kaptunk egy képnél több hasznos infót. Igazán feltölthették volna az ízét is, ami a képernyő megnyalásával oldódik le, de ehhez még fejlődnie kell a technikának, nekünk meg marad az a megoldás, hogy az egész italból kivonjuk az ismert ízeket, és marad a kardamom. Egy biztos, akármilyen megfoghatatlan, abszolút ebbe az italba termett.

Vaníliás chilis latte - A lágy pihepaplan után egy közepesen, lágyan szúró nedű következett, pompás habbal a tetején, kellemes melegen, és izgalmasan pikáns, hosszú lecsengésű kényeztetéssel. Összevetve az amúgy bármivel összevethetetlen Azték chili-espresso mondanivalójával, arra jöttünk rá, hogy amíg az espresso kiérezhető csípős, intenzív, de gyors lefolyású paprikaaromájával egy pillanatba képes sűríteni egy gazdag élménysorozat változatosságát, addig a latte egy hosszabb tóparti séta alatti koraősz-illat nyugodtabb élményeit vetíti. Kortyolgatni, élvezni.

Jávai jeges narancs-mokka - üdítő üdítő. Látványra már messziről eladja magát, gyönyörű narancsszín-humuszbarna egyveleg éles réteg-határvonallal, cikkekre szelt naranccsal, jéggel a tetején, egyetlen szépséghibája, hogy összekeverve fogyasztandó, így ez a remek látvány szükségszerűen eltűnik az őt váltó élmény érdekében. Könnyed, mégis hatásos, hirtelen a Matrix -Reloaded c. film érzete sejlett fel, abból is a süteményes rész, és nálunk a kávé volt a program - Jáva-szkript! - ami a katarzist okozta, ha nem is a lábunk között, ahogy a filmben, az ízlelőbimbóinkban mindenféleképpen.

Harle - „kiadós szeretkezés után maradó nőillat..."

Espresso italiano - gondoltuk, bepróbálkozunk egy sztenderddel, jobb nem színezni a stiglicet mindjárt az elején. Első benyomásunk az volt róla, hogy jóval markánsabb ízvilágú, mint ami általában presszókávéként él bennünk. Az olasz piazzákat körbeölelő teraszok harsány életkedve idéződött meg a sötétre pörkölt, finomra őrölt kávé fogyasztásakor. A kihozatala utáni jellegzetes arabica-illatot nem lehetett nem érezni! Krémje 2-3 mm vastag, ami a kávészemek közé kevert, magas fehérjetartalmú guatemalai kávénak volt köszönhető. Presszókávé-indításnak tökéletes felütés.

Kubai espresso (édes!) - Karib-tenger, Buena Vista Social Club, hodály amcsi verdák, kubai espresso. Belekóstolsz a kávéba, legördíted az első kortyot, lecsukod a szemed és ezt látod. Oké, elképzeled. De ezzel a kávéval hitelesebb! Úgy készül, hogy a kávét megpirítják barnacukorral, és együtt lefőzik vele, így már alapból egy édes kávét kapunk. Felvetődik a kérdés, hogy akkor kell-e bele cukor? Érdemes először megkóstolni - ez általában minden kávéra igaz! - és aztán dönteni az édesítésről, bár ezt a kávét nem feltétlenül kell édesíteni. Nagyon finom ital, és nem hasonlít az íze az utólag édesített eszpresszókéhoz. Hemingway is hype-olta!

Azték chili-espresso - egy igazi kávébomba, nincs mese, nem kerülgeti az ízlelőbimbóidat, rögtön konkrét lesz. Hiába vagy te az erősebb, simán veszítesz azzal, hogy behódolsz a chili kellemesen csípős erejének és a vele harmonizáló csokiszirupnak, amit a pohár aljára tesznek. Erre kerül a késhegynyi chili, végül ráfőzik az eszpresszót. Nem csíp, de azért „éle" van! Olyan, mint egy kiadós szeretkezés után maradó nőillat...

Az utolsó "erőpróba", a világ sütijeiből álló kóstoló már csak hab volt a kávétortán, igaz, frenetikus. Meg kell kóstolni őket, és kiderül, mennyire felesleges az ő magasságukat soha el nem érő szavakkal Bábel-tornyát építeni alájuk. Mi sem jellemezzük a jellemezhetetlent, akkori aktuális sorrendünket felsoroljuk, de ez sem mérvadó. Nálunk a Lombard csokoládé prímelt aznap, a Jamaicai mandarin lett az ezüstérmes, harmadik a Belga mandula és az Amazonasi maracuja lett holtversenyben, csak hogy mindenki dobogóra kerüljön.

Ha végre el tudunk majd egyszer aludni, ébredés után első dolgunk lesz, hogy egy Vaníliás Chilis Lattéval indítsunk egy jó erős napot, és ezt nyugodt szívvel ajánljuk mindenki másnak is!