Bödőcs Tibort azért szeretjük, mert amellett, hogy igazat mond, még vicces is. De mondhatnánk úgy is, hogy amellett, hogy vicces, még igazat is mond. Önálló humorestjén közéletről, disznóvágásról, tyúkszemről és minden másról is szó esett a 4. születésnapját ünneplő Palace Caféban.

Panasztársadalom

Bödőcs Tibort még azért is szeretjük, mert viccein átjön az intelligenciája is. Ő nemcsak káromkodással teli, jól hangzó poénokat puffogtat, hanem görbetükröt állít a mai magyar társadalom elé, legyen szó politikáról, disznóvágásról, kocsmáról és munkáról, állatokról, emberekről, egyszóval mindenről. Röviden kifejezve: képben van a srác. Mi érdekelheti jobban a szórakozni vágyó, történetekre éhező hazai embereket az ivásnál? Lehet, hogy semmi, mert a humorista felütésként a talponállókban fellelhető szituációkat vette sorra. A kocsma az a hely, ahol - miközben kialakul a sörhas, a konyakkönyök és az unicumhát -, az alanyok úgynevezett élő iwiwesdit játszanak. Panasztársadalomban élünk, így az elkapott mondattöredékekben jó eséllyel lesz benne a „de én akkor is többet dolgozok nálad", vagy a „Keveset alszol? Én le sem feküdtem." Ha valaki még nem ismert volna rá saját magára vagy környezetére, segítségként jött a következő fricska, miszerint a vakvezető kutya lényegében egyenlő a részegvezető unokával. „Gyere fiacskám, a papával lemegyünk a presszóba. Gyere, gyere. A mamának nem szólunk, gyere, kússz te is hason a papával a lugasban. A papa is szereti a fagyit, kér is két decit mindjárt..."

A tartalom mellett a nevetéshez nagyban hozzájárult az előadásmód is, egy kocsmasztorinál pedig ezt teljesen jól és hitelesen lehet teljesíteni. Ennél komolyabb(nak tűnő) témákba is belekóstoltunk, itt van mindjárt az esküvő, ami biztos mindenkit érdekelt, érdekel, vagy érdekelni fog - vagy nem. Bödőcs Tibor esküvője idén szeptember 11-én volt, szóval elképzelhető, hogy az esküvő számára felért egy terrortámadással. De ha a lagzi nem is, az ajándéközön biztosan, mert, ahogy fogalmazott, nyolcréteg ágynemű alatt kezdődtek az edénykészletek. Akik már túl vannak egy (vagy több) esküvőn, biztosan tudják, miről szól ez, és nyilván volt szerencséjük megtapasztalni azt is, hogy milyen, amikor az esküvői fotós annyira részeg, hogy 9 után már nem zoomol, hanem közel megy. Esküvő után jobb esetben jöhet a lakásvásárlás, de ezt a témát Tibor elintézte egy mondattal: „Én passzív házban gondolkodom, aktív kőművesekkel!". Ezt követően pedig fejest lehet ugrani a gyermekvállalásba, amiről a humoristának felsejlettek gyermekkora régvolt emlékei, amikor törött kézzel volt kénytelen lopni a cseresznyét, mivel az előző heti málnalopás során baleset érte.

Muszáj beszélnem a heréimről

Pusztán csak azért, hogy ne legyen túl sok a személyes hangvételű történetekből, Tibor a szünet utáni blokkot úgy indította, hogy muszáj mesélnie a heréiről. Történt ugyanis, hogy az egyik az „ikrek" közül némileg megnagyobbodott, és olyan képet festettek együtt, mint Stan és Pan, ezért műtétre volt szükség, mivel ha úgy hagyták volna, úgy nézett volna ki, mint aki állandóan magánál hordja a tornacuccát. Ez a téma azonban hamar kifulladt, és más, közkedveltebb irányba evezett a humorista. Volt szó londoni utazásról, pólóra nyomtatott térképpel, metróhálózatokról, amik itthon sosem valósulhatnak meg (Londonnak 16 metróvonala van), és a politikai élcelődések sem maradhattak el.

A számunka legütősebb téma a magyar borok marketingje volt. Nem lehetett nem észrevenni a közelmúltban elindított marketinget, amelyben a hazai borokat baráti beszélgetésekhez és még számos, szépen csengő foglalatossághoz ajánlották. Azt azonban sajnos nem tüntették fel, ami a bor valódi hatása - már ha túl sokat fogyasztunk belőle. Így a marketing árnyoldalaként a rögvalóság viríthatna a címkén, teret adva a „hamis nótázásokhoz" és a „nem tervezett együttlétekhez" szlogeneknek. Bödőcs Tibor szemfüles volt, mert talált egy hazai bort, aminek a jelmondata simán csak „bármely alkalomra" volt. Így jött rá, hogy tyúkszemvágáshoz ugyanolyan kiváló az adott ital, mint csimpánzetetéshez.

Egyik kedvenc témájával zárta végül fellépését a standupos srác, mégpedig a disznóvágással, ahol törvényszerű, hogy két táborra szakad a rokonság hurka- és kolbásztöltésnél: az egyik a „kell még bele!" a másik pedig a „sok lesz az!" íz-szakmai érvelés szószólója lesz.  Helyükön voltak a poénok az este folyamán, és ki-ki magára ismerhetett valamelyik szerencsétlenül végződő történetben. Vicces volt, de néha azt kívántuk: bárcsak ne rólunk szólna, bárcsak ne értenénk...