A magyarok istene – A Zuboly, valamint a Maszkura és a tücsökraj vesszőfutott a moziban
Képgaléria megtekintése2010.12.29. - 15:45 | Vidaotone - Fotók: Büki László "Harlequin"
Amikor éjjel hazaérkeztünk a két parádés zenekar műsorozása után, egy idegenbe szakadt jóbarátunk mottóján akadt meg a szemünk arckönyvi üzenőfalunkon. A műtét sikeres volt, a beteg meghalt. Kedd este kábé ez történt a belvárosi filmszínház előterében is. Amíg pár száz méterre onnan a nemzeti zászló alá tömörülő, és ebből zseniálisan megélő őskövületek taroltak, addig az erős magyar népzenei elemekkel dolgozó két kortárs kiválóság a szinte üres teremnek húzta a nótát.
Szóljon, akinek jó volt
Nem akarunk politikai síkra terelődni, de mint idehaza minden esetben, ezúttal is komoly párhuzamot talált szürkeállományunk minden különösebb fejtörés nélkül az est kapcsán, ezúttal a választásokkal. A jónép elmegy idehaza szavazni, és persze csak a színre teszi ezt, nem számít az, hogy akire voksol, az milyen ember, vagy az, hogy jól fogja-e végezni a munkáját, és ami a legfontosabb, hogy mit is tett eddig. Nem, itt valaki ellen szavaznak mindig, mellékes most az, hogy jogosan vagy jogtalanul. A párhuzamunk pediglen abból áll, hogy, ha az épp szülési szabadságán lévő Irie Maffia játszott volna a moziban, garantált lett volna a teltház, még így, a pénztelenség, és a nem megfelelő meghirdetettség ellenére is. Busa Pista pedig maffiáék egyik húzóembere, nem beszélve arról, hogy a hazai hiphop szcéna alapértelmezett helytartója. Nem is olyan rég még rengeteg sildes sapkás indult meg toronyiránt, amikor egy ilyen kaliberű dumaember érkezett a városba. Ráadásul a Zuboly olyannyira zseniális a maga egyszerűségében, hogy aki egyszer hallja, biztos nem fogja többet elfelejteni. Az a maximum száz ember meg pláne nem, aki ott volt kedd este. Akik azt hiszik most, hogy részletes beszámolót kaphatnak ezután arról, hogy milyen is volt a két zenekar élőben, azoknak csalódást fogunk okozni. Azok véleményét próbáljuk híven visszaadni, akik ott voltak, legyenek "szakmabeliek" vagy közeliek csak, illetve mindössze "egyszerű" közönségként érkeztek. Eszünkben sincs, sőt, érdekünkben meg pláne nem áll, hogy szervezési tanácsadást végezzünk, de: három egymást követő éjszakát töltöttünk el a moziban, és egyiket sem bántuk meg. Azonban az, hogy a hétfői és keddi alullátogatottsággal díjazott két este kinek lehetett nemhogy élmény, de legalább jó, az megfejthetetlen számunkra. Persze páran akadtak...
A Karmapolisnak biztos, friss zenekar, bemutatkoztak vidéken több mint száz ember előtt, ez tehát egy. Még egyet tudunk, a terem bérbeadóját. Aztán esetleg azok, akik fanatikusai valamelyik zenekarnak, ami bármely másik három esetben érthető érzet. Aztán ennyi. A zenekaroknak biztos nem. Nem a nézőszám volt a gond, hanem annak aránya az óriási aulával. Egy kétszázfős helyről mindenki úgy mehetett volna haza, hogy az év koncertjeit láthatta, vagy játszotta. Nem jó sok száz kilométert utazni azért, hogy egy üresnek látszó teremnek zenéljen az ember. Mindazonáltal minden zenekar kitett magáért, a Zuboly szinte rengeteget játszott, és óriási hangulatot és bulit csinált még így is. A Maszkura és a tücsökraj szintén. Beat Dis dettó.
A közönségnek aztán meg pláne nem lehetett jó, mert először is: szinte minden esetben érződik ilyenkor a zenészeken a frusztráció, és ez értelemszerűen lejön közéjük is. Másodszor, csak nagyon kevés esetben lehet egy teljesen hézagos térben nagy felszabadulást érezni, bármilyen állapotban is legyen az egyén. Ráadásul ilyenkor üresen kong a moziaula, és nem alakulhat ki semmiféle közös hullámhossz. A szervezőknek sem lehetett jó, akik finanszírozták az egészet. Tommy Brutkhonak sem, aki egyik nap sem kapott lehetőséget a táncoltatásra. A hangosítóknak sem, akiknek sikerült a szerdai napra elfeledtetni velünk, hogy az előző napokon milyen jól teljesített a rendszerük. Egy emberként háborogtak az emberek a hangzáson, pláne azok, akik hallották már a zenekarokat többször is élőben. Ezen az estén sajnos semmi sem klappolt.
Dúl a sztárcsinálás, a gyűlöletkeltés
Rutinosan tizenegy körül támadtuk be a bejáratot, épp Busáék kezdésekor, mivel kémeink jelentették, hogy negyedkor még fényárban úszott az előtér, ami ugye nemhogy közönségcsalogató és marasztaló, hanem egyenesen riasztó és elkedvetlenítő is egyben. Nem érthető az sem, hogy, ha rendezvény van meghirdetve, miért kell az utolsó mozit még megtartani, és ezzel szinte kibírhatatlan várakozás elé állítani a koraibb kezdéshez szokott közönséget. A késői kezdés egy szempontból bizonyult csak jónak, láthatóan mindenki nemtörődömre iszogatta magát, és alig várták már, hogy legyen valami, és lett is. A Zuboly egy másfél órás családbarát örömzenélést mutatott be, az egész család imádta, kicsit jobban, mint Maszkuráékat, de nálunk nem billent semerre a serpenyő nyelve, mivel az ő koncertjük hangképe a "nem létezik olyan" kategória győztese lett. Mivel nem vagyunk mazochisták, nem állandósultunk a teremben, hanem csak részletekben hasítottunk ki szeleteket a műsorfolyamból, ellenben átbeszélgettük társaságban, hogy mi lehet a baj ezzel a várossal, ezzel az országgal, és ezzel az emberiséggel. Dúl a sztárcsinálás, a gyűlöletkeltés, és a dilettantizmus, és a sort még folytathatnánk a végtelenségig. Nem tesszük, mert minek is?
Ma este még a Savaria Colonia Hardcore ünnepéről beszámolunk, akikkel nem találkoznánk addig, azoknak azt kívánjuk az újévre, hogy vigyázzon rájuk a Magyarok Istene! Ránk fér.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1955 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások