Nehéz az ember gyermekének dolga, ha ki akarja választani az öt kedvenc Quimby dalát, mert olyan nagyon sok van, ami zseniális. Presser Gabor nem véletlenül mondta a csapatról, hogy a legjobb, amit Magyarországon ma hallani lehet. A Quimby 1991 óta létezik, eleinte angol dalokkal próbálkoztak, ki is adtak két angol nyelvű lemezt. Számos remek album fűződik a nevükhöz, a Majom-tangótól kezdve az utolsó, Kilégzés címűig, valamint számtalan olyan nóta, amiktől borsódzik az ember háta. Arról nem is beszélve, mekkora élmény egy csúcsformában játszó Quimbyt látni a színpadon. Íme öt kedvenc dal, amelynek kiválasztása komoly fejtörést és nem kis lelkiismeret-furdalást okozott!

Nr.5 - Bordély Boogie

Az 1996-os Majom-tangó című lemezről való nóta került az ötödik helyre. Igazándiból próbáltam úgy válogatni, hogy ne két lemezről legyen mind az öt, ráadásul ez egy zseniális dal, nem utolsó sorban koncerten is hatalmas élmény. A Bordély Boogie itt-ott idézi a zenekar vonzódását a kabaréhoz (jelen esetben a kuplerájokhoz), ami az ezután következő dalokról kevésbé mondható el. A Majom-tangó volt az első lemez, ami magyar számokat tartalmazott zömmel (már csak három angol szerzemény került rá föl), és, amint már mondottuk, megidézi előttünk a sanzonok és kabarék világát, folkos elemekkel, néhol pszichedelikus elszállással, tökéletes ízléssel. A Bordély Boogie igazi bulis nóta a fura, ámde annál remekebb szövegével és a lehengerlő energiáival!

Nr.4 - Az otthontalanság otthona

1999 - Megszületik az Ékszerelmére című lemez, ami olyan slágereket adott a honi könnyűzenének, mint az Androidő, vagy épp a Halleluja, az emlékezetes hajléktalanos klipjével. Mégis, a kedvenc dalom a lemezen az ez a hat percen felüli lassú. Varga Líviusz, a zabolátlan második frontember énekli a dalt, és pontosan az ő érdes, füstös hangja kell ahhoz, hogy ez a dal tökéletes legyen. Hossza ellenére minimális szöveggel rendelkezik, az viszont, ahogy azt olyan borzalmasan mondani szoktuk, oda van téve rendesen. Gyönyörű benne a zongorafutam, remekül van eltalálva a basszus, jókor jönnek az instrumentális részek és pont elég ideig tartanak, szóval nincs kivetnivaló. Koncerten pedig kiváló alkalom az átszellemülésre, és az éneklésre: „Ha menekülnél, de nincs hova, van a világűrben egy kisszoba, ahol a bánat súlytalan...!

Nr.3 - Hoppá

Újabb Líviusz énekelte dal, újabb lehetőség a megőrülésre, hogy a végén a pokolból lángoló valagunkkal együtt rohanhassunk kifelé. Mert van az úgy, hogy vörös a Hold, ami alapvetően vészjósló előjel, de nem akkor, ha ez a nóta dübörög a hangfalból, mert akkor kemény az ember, mint a Rolling Stones, hogy ezzel a béna viccel éljek. A 2002-es Káosz amigos című lemezről származik, mely egyébként személyes kedvencem; nehéz volt hát kiválasztani az arra érdemes dalt, így lesz is még. A számhoz a klipet egyébként a Kontrollt is elkészítő Antal Nimród forgatta, meglehetősen szürreális végeredménnyel. (Nem mellesleg nem ez az egyetlen dal, amihez ő forgatott videót.) Ave Líviusz, Ave Quimby!

Nr.2 - Fekete Lamoure

Az előbb beharangozott másik dal a Káosz Amigosról. Bevallom, vacilláltam, melyiket válasszam, ezt, vagy a címadó dalt, végül úgy döntöttem, miután turkáltam egyet koncertélményeim között, hogy ez lesz a nyerő. Mert vizualizálni tudom a dal hallgatása közben, ahogy megrezzen az égbolt, és abból aláhull az a bizonyos félvilági szerető. Mert szeretem benne a trombitát és „a Kiss Tibit", és mert kicsit katartikus, kicsit apokaliptikus, lehet kiabálni közben és mert apokaliptikussága ellenére szép. No, egész jól meggyőztem saját magamat is, hogy ez volt a helyes választás. Sőt!

Nr.1 - Most múlik pontosan

Attól a pillanattól fogva, hogy ezt a dalt először hallottam, tudtam, ez az abszolút „févrit". A 2005-ös Kilégzés legjobb dala. A Quimby legjobb dala. Szívfacsaróan gyönyörű, pazar szöveggel, csodálatos dallammal, igazi csúcsmű. Könnyeket kicsikaró, rosszkedvre kötelező. Melankólia a köbön, mégis mosoly a száj sarkában. Trombitaszóló, indián lidércek szögesdrót, alma általi kínhalál. Világi és transzcendens, kemény és érzékeny. Egyszerűen szép. Punktum! „Most múlik pontosan, engedem hadd menjen, szaladjon kifelé belőlem, gondoltam egyetlen, nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem, villámlik mennydörög, ez tényleg szerelem." Ez tényleg szerelem. Sírig tartó!

Hogy a „Vili a veréb" című tündéri magyar rajzfilmet idézzem: „Van kérdés, nincs kérdés: nyomás!" Irány a SIC november 21-én, mert a Quimby, ha erre jár, kötelező gyakorlat! Zseniális koncertzenekar, akik nem csak visszaadják a dalokat úgy, ahogy az lemezen elhangzik, de híresek az improvizációkról és a fergeteges buliról! Mielőtt pedig eljönne a péntek este, szeretettel várjuk az olvasók saját toplistáját a kedvencekről!