The slow must go on – A Voler Mouche koncertjével zárultak a Mediawave Fő téri programjai

Képgaléria megtekintése2011.06.06. - 19:10 | vaskarika.hu

A címben nem elírás történt: the slow must go on, amit le sem fordítunk, mert nincs értelme, a lényeg annyi, hogy a kulcsszó mindenképpen a slow, azaz lassú. A Voler Mouche vasárnap esti, Fő téri koncertjére lassan odaértünk, lassan lecsüccsentünk egy padra, a lassú számok alatt lassan elálmosodtunk, és lassan elfogyott a borunk is, majd szépen lassan hazament mindenki.

Mi a közös az időben, a tömegben és a térben? Van egy mondás, miszerint "ha jó az idő, kimegy a tömeg a térre", némi áthallással. Szerencsére vasárnap este mindhárom feltétel teljesült: az idő jó volt, a Fő tér adott volt, a tömeg pedig annak rendje-módja szerint kiment megnézni a Szálló Legyet. A zenekar saját bevallása szerint impressziókra épülő zenét játszanak, ami a klasszikus és a kortárs zenékből egyaránt merítkezik. A francia nevű, angol szövegekkel dolgozó, fiatal szombathelyi zenészek talán legismertebb száma a Spring is Here, amit több rádió is játszott (és amiből a Down the Steps mellett videóklip is készült), Szombathelyen először csendült fel új énekesnőjük, a bájos Kiss Flóra előadásában.

Jó zene, jó alapokkal és megfelelő ritmikával legalább az ébrentartáshoz elég, de sajnos ezt nem mindegyik számról mondhattuk el: a koncert eleje eléggé lagymatagon indult, és az az érzés keríthette hatalmába az embert, hogy ugyanazt a dallamot hallja már hosszú percek óta. Pedig nem, sőt: az együttes nem kevés új számot is hozott, ami viszont nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy egy évvel ezelőtt álltak színpadra utoljára Szombathelyen. Persze lehet, hogy a Napra, az Irie Rocktrio, a Kacifánt, vagy a Csángálló együttes pörgős-pörgetős muzsikája után tűnt ez kicsit lassabbnak, mint vártuk. Hiába, ha az ember lábában benne van a boogie, akkor nehezen áll vissza a füle az - egyébként egyedi és mindenképpen nyugtató - dallamokra.

Egy hosszú, fárasztó nap utáni tengerparti levezetéshez, ücsörgéshez és beszélgetéshez tudtuk volna elképzelni a Voler Mouche zenéjét, viszont voltak, akik nem levezetni, hanem „felvezetni" érkeztek a Fő térre. Valahogy a szenvedély ebből a koncertből most hiányzott, kicsit művi volt és személytelen. Bár Flóra mindent megtett a hangulat fokozásáért, még táncolt is, amikor a ritmus azt kívánta, valahogy mégsem lépett le a színpadról a zene, mégsem repkedett körülöttünk, hanem megrekedt abban a mikrokozmoszban, amit Misky Ádiék teremtettek neki - a színpadon. Bármennyire is fura, valahogy nem így képzeltük a MEDIAWAVE főtéri koncertjeinek zárást, hanem épp ellenkezőleg: bokaösszeverős mulatozással. A 'WAVE szellemiségéhez az sokkal jobban passzol, mint ez a "koktélos-cafedelmar-os" lebökés...