A rendezvényt Gundel Károly mindenkor aktuális sorai nyitották meg, Mihály Péter, a Hevesi Sándor Színház művészének tolmácsolásában:

„A jó ételnek sem felfelé, sem lefelé nincs értékhatára. A legolcsóbb anyagból is a legjobbat készít az erre hivatott, s a legdrágábbat is megfosztja minden értékétől a kontár. A legegyszerűbb és legszerényebb konyha is lehet jó. A legsoványabb és legszűkösebb étel is lehet ízletes. Mindent lehet ízlésesen tálalni, s a legfinomabbat is ízléstelenül. Nem az anyagi viszonyokon és a gazdasági jólét magasabb fokán nyugszik tehát a konyhaművészet megmaradása vagy fejlődése."

Ezen elvek alapján három kategóriában várták a szervezők az ételrecepteket, amely bármilyen fogás lehetett, a házi készítésű, különböző tartósítási eljárásokkal készített élelmiszerektől a rég elfeledettnek hitt Vas és Zala megyei alapanyagokból készült ételek újragondolt változatáig.

A közel 100 beérkezett recept közül kiválasztani a kategóriánkénti kettő díjazottat akkor sem bizonyult könnyű feladatnak, ha a zsűri tagjai maguk is a gasztronómia magas szintű művelői, mint a mindnyájunk polcán fellelhető Vasi, zalai parasztételek című könyv szerzője, Ábrahám Gézáné, Mariska néni, Majthényi László borszakértő, több gasztronómiai tárgyú könyv társszerzője, Pál János, a zalaegerszegi Piac Bisztro tulajdonosa, vagy mint Pilnay Zoltán, a körmendi Berki Vendéglő konyhafőnöke.

A 22 hölgy és 4 férfi versenyző között egyaránt megtalálhatók voltak a fiatal és idősebb korosztály képviselői is, hiszen a legfiatalabb beküldő 19, a legidősebb 67 éves volt. Nemcsak Vasból és Zalából érkeztek receptek, hanem az ország más tájairól is (Budapestről, Miskolcról) - ismertette a nevezők összetételét Lékai Ramóna, a rendezvény egyik szervezője.  Őt V. Németh Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár követte, aki egy Csukás István verssel gratulált a résztvevőknek, Bebes István, Körmend város polgármestere pedig elmondta, hogy maga is szívesen ragad fakanalat, és, ahogy annak idején a nagymamájától tanulta, nagy kedvvel kísérletezik új ízekkel. Majthényi László, a szombathelyi közgyűlés alelnöke nagy kedvvel tett eleget a felkérésének, és üdvözölte a Szlovénia-Magyarország Határon Átnyúló Területi Együttműködési Program keretében megvalósuló „Pannon Gasztronómiai Élmények" elnevezésű projektet. Annál is inkább, mert ő maga is kutatta az Őrség gasztronómiai hagyatékát, amely gyakran alapul hajdinán, kölesen, kerékrépán, gombán és különféle vadhúsokon.

A díjazott receptek közt is gyakorta lelhetők fel ezen elemek, lássuk hát, mi nyerte el a zsűri tetszését:

• Vaddisznóragus tekercs, karamellizált tökmagos káposztasalátával - Gerlachfalvy Hajós Réka
• Aludttejes prószatorta Zila formában - Somogyi Zoltán
• Köleskrokett -Filipánicsné Weisz Zsófia
• Bimbós pöfetegkrémleves - Gál Krisztina
• Borhabtorta - Hegedűs Sarolta
• Hegyháti halleves - Kurián Béláné

A térség hagyományos ételiből készült gyűjtemény kiadvány formában is testet öltött, a projektben résztvevő magyarországi partnerek (Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Zalai Borút Egyesület) eltökélt szándéka pedig, hogy a térségben működő éttermek palettája gazdagodjon is ezekkel a receptekkel, természetesen helyi alapanyagokból elkészítve, erősen szem előtt tartva a szezonalitást. Következő lépésként pedig helyi termék polcokat szeretnének kialakítani az egyes vendéglátó egységekben, ahol a lekvárok, mézek, borok, pálinkák, tökmagolajok, kézműves termékek kínálnák magukat az éppen arra járóknak.

A díjátadó ünnepség fényét a körmendi Béri Balogh Ádám Táncegyüttes műsora emelte, Vas megyei táncokból vett részletekkel. Ezt követően a nyertes fogások tálalása következett, amely közben lehetőségünk volt némi csevejre a receptek megálmodóival is.

Elsőként Gerlachfalvy Hajós Rékát kérdeztem, hogy vajon mi ihlette a vaddisznóragus tekercset, karamellizált tökmagos káposztasalátával. A 25 éves joghallgató lányról hamar kiderült, hogy főzésmániás, ahogy ő mondja, sőt saját blogot is működtet a témában.

( http://gasztroreka.freeblog.hu/) Gyakran járnak barátaival éttermeket tesztelni, és nem is rejtik véka alá véleményüket. Szerinte jelenleg amúgy is egyfajta „gasztro-forradalom" zajlik, ahol a „régi" nehéz ételek mellett egyre inkább megjelennek ezek könnyebb, emészthetőbb alternatívái. Saját receptjeiben mindig nagyon ügyel rá, hogy az alapanyagok beszerezhetőek legyenek az átlagember számára is, ne érződjön sznobizmus egy -egy különlegesebb fogáson sem. Imád enni, szereti, ha egy étkezés 4-5 fogásból áll, ehhez azonban nem passzolnak a nehéz étkek, tehát maga is igyekszik megreformálni a jól bevált recepteket. Családjában sok a vadász, így szívesen dolgozik vadhússal. A díjnyertes alkotás egyébként előételnek készült, de főételnek is megállja a helyét. Arra a kérdésre, hogy kiket tekint példaképének, Stahl Juditot említette, mert ő „olyan praktikus" és persze Jamie Oliver is nagy kedvenc. Szeret piacon, bioboltban vásárolni, de nem megrögzötten. Elmondta, hogy a kedvenc fűszere jelenleg a tárkony, amit szívesen használ levesekben, sültekben, sőt még salátákban is. A legnagyobb ihlető forrásának egyébként a zenét tartja, sok egyedi recept született már így, habár vendéglátást sosem tanult.

Hegedűs Saroltához az általa kreált Borhab torta elfogyasztása után vitt a kíváncsiság, melynek diszkrét Tokaji aszúból készült kréme sokunknak emlékezetes maradt. A 67,5 éves hölgy nagyon jó egészségnek örvend, és roppant fiatalos lendülettel beszélt szenvedélyeiről - melyek közt egyik legerősebbnek a főzés-sütést tartja - életéről és lányáról. Egész életút bontakozott ki, habos süteménybe ágyazva. Elmondása szerint 33 éves koráig fakanalat sem vett a kezébe, egyszerűen azért, mert nem volt rákényszerítve. A magyar- történelem-ének szakos tanárnő a Gersekaráti Általános Iskola elismert pedagógusaként is igyekezett továbbadni főzőtudományát és érdeklődését a gyermekeknek. Hatására, mint mondta, egy hetedikes fiú kalácssütésbe kezdett, ami valljuk be, nem túl gyakori jelenség. Maximalistának tartja magát, véleménye szerint vagy a száz százalékot tegyük az asztalra, abból, ami tőlünk telik, vagy semmit. Kacsintva még hozzátette, ha Gersekaráton járok, térjek be hozzá. Legyen úgy.

Sikerült elcsípni Pilnay Zoltán konyhafőnököt is, akitől abbéli információk voltak érdekesek a számunkra, hogy lát-e esélyt a projekt kitűzött céljainak gyakorlati megvalósulására.

Véleménye szerint jelenleg nehézségekbe ütközik a megfelelő mennyiségű és minőségű áru beszerzése helyi termelőktől, azonban nem lehetetlen. Másrészről pedig az emberek nyitottsága, új ételek kipróbálására való hajlandóságuk jelenleg nagyon alacsony szinten áll, ragaszkodnak a jól bevált falatokhoz. Ezen igények kielégítése végett gyakran nyúl a rendezvényen megjelent Ábrahám Gézáné, Mariska néni Vasi, zalai parasztételek című könyve után is, mert mint elmondta, nagyon fontosnak tartja, hogy időről időre visszatérjünk a  gyökerekhez is, s ezt csak szeretettel lehet, vagy mint Gundel Károly írta:
„Óh, higgyétek nekem: a szív, kedv, szeretet nélkül készült étel is olyan, mint aki készítette. S ezt a szeretetet, ezt a kedvet, ezt a szívet szeretném belopni, becsempészni mindenkibe, aki kis vagy nagy konyhán, szegényen vagy gazdagon, szerény fazékban vagy ragyogó üstben, spirituszon, gázon vagy egyéb tűzhelyen, olcsó anyagból vagy legdrágábból süt-főz családjának, vendégeinek, vagy idegeneknek az örömére és gyönyörűségére..."