Az új évad első hűsítője - A peleskei nótárius a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2011.10.01. - 00:15 | Sum - Fotók: Csizmazia Ákos

Nem érintett különösebben mélyfilozófiát, társadalmi problematikákat, drámai hatásokat ezúttal Színházunk. Semmi komolykodás, mondanivaló, semmi bele- vagy mögéláttató párhuzam, csak egy, amolyan limonádé jellegű darab Gaál Józseftől, 1838-ból. Limonádé, persze kellemes értelemben. Kedves mese… valamiről.

Az előadás kezdetén, a nézőtéri interakciók és az első néhány jellem megjelenésekor már átfutott rajtunk az a kellemes érzés, hogy „hű, ez de jó lesz", és a kiindulási ponttól - azaz, hogy a WSSZ társulatát nézzük, akik eljátsszák, hogy egy másik társulat, akik eljátsszák a darabot - ügyeltünk nem eltávolodni, egy idő után valahogy mégis Knézy örökérvényű elszólása ugrott be: Jó lövés, bedobás.

A mű nagyrészt jellemekből építkezik, a vitéz, jólelkű nótárius, és a szerencsétlenül bajt keverni igyekvő boszorkány a fő pillérei, míg oldalról néha besegít Gazsi, a bunyóskedvű ügyvédbojtár (Zayzon Zsolt), Szegfü Bandi (Kelemen Zoltán), a diszkóharamia, vagy Hopfen (Szerémi Zoltán), a serfőzdés apósjelölt, azonban a helyzetek nem túl fordulatosak, sőt, kellőképp kiszámíthatóak ahhoz, hogy óvodáscsoportokat kacagtatva szórakoztasson. Egyfajta monotonitás, „régi vicc, új hülye" módon.

Az alapszituáció mégiscsak az volt, hogy egy vidéki színház „Shakespearét" játszana, de a színészek nem kapták meg a bérüket, így lázadnak, és nem hajlandóak játszani. Erre azonban mozdul a közönség - a beépített része legalábbis - és kikunyerálnak a színészektől a kifizetett jegyükért jogosan egy darabot. Ez a peleskei nótárius lesz, Nagy-Zajtai Zajtay István (Szabó Tibor) Nagypeleskétől Budáig tartó kalandos útja, minek folyamán a géci boszorkány, Tóti Dorka (Orosz Róbert) folyamatosan megpróbálja eltenni láb alól - miután a nótárius az életét mentette -, olyasmi butuska indokkal, hogy a nótárius nem hisz az ő fajtájában. Nagy öröm, hogy nem kerestek a szerepre csúnyább asszonyt, mint Orosz Róbert, a sosem szinkronban mozgó műemlőivel viccesen oldotta meg a banya szerepkört. A három, mint mesebeli szám gyakran helyet kap a műben, Dorkának a sötétség háromméteres királynéja három lehetőséget ad, hogy lezúzassa a jegyző urat: egyszer három bikát küld rá, egyszer zsiványokkal akarja megveretni, egyszer meg megmérgezni, de a lúzer boszorkányfajzatja mindháromszor bebukja a mesterkedést. Előadás alatt három olyan intermezzo is lezajlik, ami kikacsint a színdarabban lévő színdarabból, és első mélységi szintre hozza vissza a sztorit. Így a díszletet dalban méltatlankodva, táncolva összepakoló kellékesek, a szobalányt játszó vidéki színésznő, aki irigyli a primadonnát, és a boszorkány füsteffektjei miatt beszambázó tűzoltó olyanok, mint az Eredet c. filmben az álomszintek első fázisa, ami Othellónál már a harmadik szintig lenyúlik.

Az egyetlen kérdés, ami a végig mesés, szórakoztató darab alatt eszünkbe jutott, az, hogy ez most minek a története? A peleskei nótáriusé? Vagy a vidéki színházé, akik bérük híján is eljátsszák a peleskei nótáriust? Vagy a szombathelyi kőszínházé, amiben azt játsszák, hogy a társulat a béréért eljátssza a vidéki színház társulatát, akik bérük híján is eljátsszák a peleskei nótáriust, amiben a Nemzeti Színház játssza az Othellót? Talán ezért volt, hogy statiszta, vagy több szereplő nem fért a darabba, és Szabó Tiboron kívül mindenki kettő-három szerepet játszott? Végülis mellékes, hiszen az előadás nem agyzsibbasztó, csak aranyos, somolyogtató, kedves mese... de nem tanmese. A bérletesek új évadának első előadása egy fogyasztható, a még langyos őszi estén hűsen üdítő limonádé.

GAÁL József - DARVAS Ferenc - VÁRADY Szabolcs - BOGNÁR Róbert: A PELESKEI NÓTÁRIUS

zenés bohózat

Gaál József, a magyar színműirodalom klasszikusa idén kétszáz éve született a Szatmár vármegyei Nagykárolyban (ma Románia). Vígjátékát, amelyet Gvadányi József „hőskölteménye" ihletett, 1838-ban mutatta be a Nemzeti Színház. Mai színpadra Bognár Róbert és Schlanger András alkalmazta, a dalszövegeket Várady Szabolcs, a zenét Darvas Ferenc írta.

A történet egy vidéki színházban kezdődik. A társulat Shakespeare-bemutatóra készül, a nézők már várják, hogy felmenjen a függöny, de ehelyett nagy zenebona támad: a színészek sztrájkot hirdetnek elmaradt gázsijuk miatt, a nézők viszont ragaszkodnak hozzá, hogy darabot lássanak a pénzükért. Végül megszületik az egyezség, A peleskei nótáriust adják, mert az biztos siker.

Innentől kezdve két szálon fut a cselekmény; nyomon követhetjük a tekintélyes és felvilágosult Zajtai Zajtay jegyző úr halálos veszedelmekkel és zajos botrányokkal teli útját Nagypeleskétől, zsiványtanyán, Nemzeti Színházon át fia boldog esküvőjéig, miközben esküdt ellensége, Tóti Dorka, géczi boszorkány semmi ármánytól, fekete mágiától vissza nem rettenve próbálja útját állni és elpusztítani. A vérfagylalóan komikus, fülbemászó dallamokkal, tánccal, énekkel fűszerezett jelenetek közben fel-felbukkannak a színház jól ismert figurái, a bakafántoskodó tűzoltó, az öntudatos kellékes vagy a sértett szubrett. Mire a Zajtay család behajózik a boldogság révébe, a színházban is kitör a várva várt siker.

(Forrás: wssz.hu)

Szereplők:

Zajtai, peleskei nótárius / Szabó Tibor
Tóti Dorka, géczi boszorkány, színész / Orosz Róbert
Baczur Gazsi, néző / Zayzon Zsolt
Bíró, Hopfen, tűzoltó, színész / Szerémi Zoltán
Éjjeliőr, botos, Othello, színész / Bajomi Nagy György
Rendező, szobalány,banya, Bandi, Keserű / Kelemen Zoltán
Sebestyén, betyár,banya, néző: Kálmánchelyi Zoltán
Korcsmáros, kávés, betyár, banya, néző, Halmi / Endrődy Krisztián
Első bojtár, Laczi haramiavezér, banya, Krockbrock, Savi, néző, ló / Horváth Ákos
Sándor, betyár, banya, Pazardi, színész / Poppre Ádám
Bíróné, cafka, Nina, színész / Németh Judit
Desdemona, 1. kellékes,banya, cafka, színész / Nagy Cili
Fanni, cafka,banya, színész / Csonka Szilvia
Második kellékes, szobalány, Ella, cafka, banya,néző / Märcz Fruzsina
Zsuzsi, Gizella, szobalány, színész, banya, súgó / Alberti Zsófia
Banya, Kati, Elvira, vokál, Éjkirályné / Senkovics Petra
Kellékes, banya, vokál, néző / Lévai Tímea
Bojtár, néző, banya, szobalány,vokál / Szabó Róbert Endre

Díszlet, jelmez: Zeke Edit
Zenei vezető: Müller Péter
Korrepetítor: Falusi Anikó
Koreográfus: Bodor Johanna
Kellék: Nagy Kornél
Ügyelő: Győrváry Eszter
Súgó: Kiss Lívia
Rendezőasszisztens: Pintér Krisztina