Mennyire volt különleges a velemi kápolnakoncert? Értem ezt mind a hangosítás, mind a koncerthelyszín tekintetében?

Azt gondolom, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig fantasztikus helyszíneken léphetek fel, koncertjeim többsége mindig szép környezetben van, és ez alól a velemi Szent Vid kápolna sem kivétel. Már az útról, amikor tartottunk a kápolna felé, kiszúrtuk, hogy hegytetőn van, és hihetetlen atmoszférája volt már annak a képnek is. Amikor megérkeztünk a helyszínre és láttam, hogy milyen csodás a kilátás, és mennyire egyedi a kápolna elhelyezkedése, már akkor nagyon megörültem, és ez szerintem a koncerten is kihallatszott. Mindenképpen hatással van rám - és az emberekre is - a helyszín, és annak atmoszférája is.

Nagyon meg voltam elégedve a szervezéssel, profi csapat hangosította a koncertet (Mispro Produkciós Iroda - a szerk.), nagyon kellemes emlék maradt nekem.

Milyennek találtad a kis kápolna akusztikáját? Mi volt az oka, hogy hol mikrofonnal, hol mikrofon nélkül énekeltél?

Alapjában véve klasszikusan képzett operaénekes vagyok, ami azt jelenti, hogy a Nemzeti Színházban és az operákban is mindig mikrofon nélkül énekelek. A könnyűzenei darabokat azért éneklem mikrofonnal, mert azok teljesen más lelkületet és hangképzést igényelnek. Egy könnyűzenei dalban nem éneklek feltétlenül olyan hangerővel és technikával, mint egy operaáriában, mivel sokkal intimebb, sokkal finomabb hangzást kell elérni. Ezt viszont mikrofonnal kell csinálni, hisz a zene, a zenei alap ahhoz túl hangos lenne, hogy mikrofon nélkül szólaljak meg. Egy operaáriánál - ahol úgy van megírva a darab, és olyan technikával kell énekelni -, ott túl tudom énekelni a zenei alapot, ezért nem szükséges a mikrofon.

A hely szellemiségével harmonizáló repertoárral készültél, és a koncert végén óriási tapsot kaptál. Látsz-e különbséget a hazai és a külföldi közönség tetszésnyilvánításában? Oldottabb-e egy külföldi koncert publikuma, "bekiabálósabb, lábdobolósabb", vagy a honi közönségből is kiváltódik az oldottabb, felszabadultabb tetszésnyilvánítás?

A hazai közönség már ismer, tehát tudja mire számíthat. A magyar közönségre nem jellemző, hogy dal közben beletapsol, vagy mondjuk a végén egy "Bravót" bekiabál... (sorok írója megtette ezt). Inkább jellemzi az, hogy végighallgatja a dalt, és a koncert végén vastapssal jutalmaz. A külföldi közönségnél - akár Németországban, akár Olaszországban vagy az USA-ban - abszolút jellemző, hogy a végén hangosan tetszésnyilvánít, illetve már a dal közben is, ha egy emelkedett részhez érek, azt is megtapsolja. Ez kezdetben szokatlan volt, ám egy idő után megszoktam és alkalmazkodtam a közönséghez. Tehát azt is szeretem, amikor beletapsolnak, és a dal közben fejezi ki érzelmeit a publikum - legutóbb Bécsben énekeltem Éj királynőjét, és az ária közepén beletapsoltak, bár ez kicsit zavaró volt, mert olyan az ária, hogy nagyon koncentrálni kell -, és nagyon szeretem a magyar közönség koncertvégi, szívbőljövő vastapsát is. 

Az a klasszikus kép, miszerint az énekes a fürdőszobában adja ki hangját, Nálad is működik? Magyarul: hol reszeled a hangod? 

A fürdőszobában vagy a konyhában éneklek-e? - ezt mindig megkérdezik újságírók és civilek is. Én nagyon ritkán éneklek úgy otthon, hogy készülődök valahova, és elkezdek gyakorolni, hisz abban a fantasztikus szerencsében van részem, hogy ami a munkám, az a hobbim, tehát a zene és az éneklés az, amit a színpadon abszolút kiélek. A privát életeben nem szoktam eregetni a hangomat, ha mégis, azt is visszafogott módon teszem. Ha otthon skálázok, azt természetesen teljes hangerővel végzem, de olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szomszédaim nagyon szeretnek és elfogadták azt, hogy nekem ez az "edzés". Figyelek arra, hogy a megfelelő időszakban tegyem ezt, és ne zavarjam az embereket a pihenésben.

Hogy állsz a boldogság - elégedettség - harmónia hármassal?

Azt gondolom, hogy természetesen törekedni kell a boldogságra, de a tökéletes boldogságot felesleges űzni: nem egy nagy egészben kell gondolkodni, hogy minden klappol, minden fantasztikus és boldog vagyok. Én személy szerint apróbb dolgokban próbálom megtalálni a boldogságot, mindig figyelmeztetem magam arra, hogy mennyire szerencsés és boldog vagyok egy adott szituációban, vagy akkor, ha valami sikerül.

Örök elégedetlenkedő vagyok, és nagyon sok munkámba telik, hogy odafigyeljek erre, de már jobban kezelem. Ez az elégedetlenkedés önmagammal szemben is megvan, nagyon ki tudok borulni, ha valami nem úgy sikerül egy koncerten, ahogy szeretném. Ahogy magammal, úgy környezetemmel szemben is maximalista vagyok, így azoktól is elvárom ezt, akikkel dolgozom, vagy akik nekem dolgoznak. Ez természetesen okozhat néha elégedetlenséget. Egy ismerősömmel beszéltem arról, hogy mindenkinek más a maximum, mindenkinek más a képességeinek határa, ezért meg kell elégednünk azzal, amit a társainktól, a velünk együttműködőktől kapunk. 

A harmónia pedig a hármasból talán a legfontosabb. Ha harmóniában vagy önmagaddal és a környezeteddel, akkor nagyobb eséllyel vagy boldog és elégedett. 

Jelenleg foglalkoztat-e valami gondolatkör, eszmeiség ami érdeklődésed középpontjába került?

Az elmúlt időszakban kezdtem spirituális-ezoterikus dolgokkal foglalkozni. Nem nagyon mélyen, de azt gondolom, hogy a világot csak mi tehetjük jóvá. Nagyon fontosak az energiák, azok a szabad szemmel láthatatlan dolgok, amelyek apróságokban mutatkoznak meg. Abban nem hiszek, hogy felkelek és na, mától boldog leszek, elégedett és harmonikus, hisz a világ is ilyen körülettem, hanem apró lépésekkel kell jobbá tenni önmagunkat és a környezetünket.

Épp a napokban gondolkodtam az egón, hisz a szakma, amit művelek, nagyon egocentrikus. Arról szól, hogy mindig megfelelj, mindig odatedd magad, mindig pozitív képet sugározz. Ez egy idő után veszélyes lehet, mert teljesen az egód hatása alá kerülsz, és állandóan csak ez foglalkoztat. Én azért érzem szerencsésnek magam, mert a családom, valamint a szakmai és civil baráti köröm kimozdít ebből a gondolatiságból - mondhatni az egóm hatása alól. Ezenkívül lételemem a pozitív gondolkodás, ami eléggé elcsépelt fogalom - könnyűnek tűnik, de nagyon nehéz áttörni azt a falat, amikor már valóban meggyőződéssé válik.

Életviteled, vitalitásod legfontosabb elemeként mit tartasz számon a mindennapokban?

Mindenképp a már előbb említett pozitív életfelfogást. Nem titkolom, hogy nagyon érzékeny vagyok. Érdekes módon, akik a színpadról ismernek, azok azt mondják, hogy teljesen megértik és látják ezt, akik a magánéletből ismernek, azok ezt az oldalamat annyira nem ismerik. Fontos, hogy az érzékenységet is korlátok közt tudjuk tartani.

Készülsz idén még meglepetésműsorral itthon, illetve közvetlen környezetünkben, Vas megyében?

Én Vas megye szerelmese vagyok, és ezt nagyon komolyan mondom! Maga a táj, az emberek mentalitása az, ami hihetetlen. Végig áradoztam oda- és visszafele jövet a természeti szépségekről és magukról az emberekről is, akikkel kapcsolatba kerültem. Örömmel mennék vissza, sajnos a koncerttervben idén már nem szerepel vasi helyszín, de bízom benne, hogy kapok meghívást.

Különösen várom a karácsonyi időszakot, a tavaly megjelent Ünnep című albumom - ami platinalemez lett - fantasztikus élményekhez juttatott. Szervezés alatt van egy karácsonyi turné, amire nagyon készülök, de olyan nagyszabású meglepetésműsort, mint a tavalyi, Kongresszusi Központban tartott lemezbemutató koncert, idén nem tervezünk.

A honlapomon, a www.vasaryandre.hu oldalon informálódhat a kedves Olvasó a koncertjeim pontos időpontjáról.

Francia vagy olasz divat?

Nahát, ez az egyik legnehezebb kérdés. Én a kettőt kombinálnám!

Magyar vagy olasz konyha?

Magyar konyha.

Könnyűzene vagy komolyzene?

Crossover!!

Kápolna vagy hangversenyterem?

Attól függ. Mindkettő más. Egy kápolna nagyon intim és karácsonyi koncerthez nem tudok szebbet elképzelni nála, egy opera- és dalesthez viszont a hangversenyterem jobban illik.

Szoprán vagy kontratenor?

Az én esetemben mindenképp szoprán.

Scala vagy Metropolitan?

Mindkettő!

Boston vagy Budapest?

Budapest.

Csillag születik vagy Fábry Show?

Nagyon kegyetlen vagy... (nevet) A Csillag születikben ismert meg az ország, Fábry Sándor viszont nagyon sokat segített nekem, tehát ebben nem tudok dönteni.

Tarantino vagy Zeffirelli?

Zeffirelli.

Angol humor vagy francia sárm?

Angol humor.

Köszönöm az interjút!

Fotóink az október 9-i velemi kápolnakoncerten készültek!