A 2003-ban alakult a nemzeti rock műfajába folklórelemeket becsempésző zenekar. Nemzeti érzületet erősítő dalaik a hazaszeretetről és a történelemről szólnak, melyek között gyakoriak a katonadalok és népdalfeldolgozások. A folyamatosan növekvő népszerűsége és elismertsége főként arra vezethető vissza, hogy a globalizálódó világgazdaságban az identitástudatnak a tömegeket is megmozgatni képes nemzeti zene vált egyik fő alkotóelemévé. Mindezzel párhuzamos jelenség a politikai rendezvények növekvő súlya, a szintén formálódó nemzeti radikalizmus - mely különösen a fiatalok között népszerű -, s melynek legfőbb bizonyítéka a zenekar közreműködésével megalkotott Magyar Gárda-induló.

A látvány és a hallvány - a Kápátia adott koncertet a körmendi sportcsarnokban

Csúszás nélkül, a meghirdetett időpontban szólaltak meg az első akkordok, s egyszerre a magasba emelkedtek az Árpád-sávos és "nagymagyar" nemzeti zászlók, melyek végig lobogtak a dalok alatt. Repertoárban nem volt hiány, hiszen a zenekar minden évben legalább egy albumot megjelentet, és már az új, sorozatban hetedik korongról is hallhattunk néhány számot.

A kétórás koncert jól bevált séma alapján épült fel: ismert, nagy nemzeti érzelmekkel átitatott számok sorjáztak egymás után, és jó táptalajra leltek a közönségben, aki befogadta és a zenekarral együtt énekelte a dalokat. A szövegek tartalma gyakorlatilag kb. 20-30 hívószó és ezek váltogatása köré épül, és ezzel paralell a zenei sokszínűség is. A vizuál viszont kifogástalan - kiemelkedő volt a technika, és lenyűgözőek voltak a képi elemek, melyek tökéletesen illeszkedtek a dalok hangulatvilágához

Persze a nagy slágerek nem maradhattak el: 'Hol vagytok székelyek', 'Ott ahol zúg a négy folyó', vagy az 'Ugye gondolsz néha rám?', hogy csak néhányat említsünk. A 'Kárpátok zengjetek' elhangzásakor már visszhangzott a csarnok, mindenki együtt énekelte a dalokat. A nemzeti pátosz aztán kilövellt magából olyan alapvetéseket is, mint az „Egy az Isten, egy a nemzet", vagy a „Vesszen Trianon", mely többször is elhangzott az este folyamán.

Zászlóerdők a magasban

Kárpátia koncertre mindenki más-más okból megy el. Van, aki a zenéjét szereti, van, aki nem az egyszerű dallamaiért rajong, csak az eszmeiségéért, de olyan is akad, aki azért van ott, mert úgyis mindenki ott lesz, vagy szimplán csak azért, mert divat szélsőjobbosnak lenni, Kárpátiát hallgatni. Hiszen sokuknak - márcsak fiatal koruknál fogva is - fogalmuk sem lehet arról, hogy miről szólt Trianon, mi az a nemzeti öntudat. Mindenesetre elgondolkodtató, de leginkább elszomorító, hogy egy nemzeti rokczenekar fellépése az egyetlen kulturális esemény a kisvárosban, ami képes ezer embert megmozgatni. De bármi is az oka, egy dologban vitathatatlanul egyet kell, hogy értsünk az együttes egyik dalával: „a jó magyar pálinkának nincsen párja"...