Már a Café Frei bejárata előtt tudatosodhatott mindenkiben, hogy aki bizony nem foglalt előre helyet, nem vehetett részt az eseményen. Hatalmas érdeklődés övezte a Színházszerda előadását, ahol két színházigazgató, Eszenyi Enikő és Jordán Tamás beszélgetett. A művésznő mikor szembesült a hihetetlen embertömeggel felajánlotta, hogy a beszélgetést megismétlik, így egy órával később előröl kezdték a társalgást.

A levegő augusztus méltón fülledt és forró volt, a jeges kávécsodák és a citrom-lime limonádékülönlegességek azért enyhítették a meleget, de gyorsan elterelték mindenki figyelmét, következett a közös nosztalgiázás színész-módra.

Délutáni (rém)hírként söpört végig a médiában, hogy sajnos egy váratlan esemény miatt a Vígszínház igazgatónője, Eszenyi Enikő nem tud részt venni a Karneválszínház Átváltozásán, helyette a Weöres Sándor Színház színésznője, Németh Judit lép a helyébe. „Nehéz szívvel, de megértéssel vesszük tudomásul a művésznő döntését" - nyitotta meg a beszélgetést Jordán Tamás.

Jordán időrendi sorrendben mutatta be az igazgatónő pályáját, díjakról és a pályakezdésről esett szó az első körben. Mégis volt egy kérdése, amibe a társalgás tematikáját illesztette: Jordán azt állította, hogy az ő pályájukon 90% a szerencse és 10% a tehetség dolga. „Na ehhez mit szólsz?" - dobta fel a labdát.

Gondolnánk, hogy a jókor lenni jó helyen sablonos frázis elhangzik, ám ehelyett a színésznő így fogalmazott:„Én úgy gondolom, hogy szerencse mindenképp fontos, sőt ott kezdődik, hogy melyik évben születik az ember." Tehát nagyjából mégiscsak erről volt szó, sőt, hogy ez kézzel fogható ténnyé változzon Jordán mindig arra-arra terelte a beszélgetést, hogy igaza legyen (végül persze az lett).

1974-ig utaztunk vissza Eszenyi gyerekkori éveibe tettük kitérőt, mesélt a családjáról, szülőfalujáról, a 74-es árvízről, a továbblépésükről, Debrecenről, a balerina-álmairól. Harmadéves gimnazistaként statisztált, Cserhalmi György édesanyja tanította énekelni. Ebben a színházi stúdióban kezdett el érdeklődni a színészet iránt.

Újabb szerencse-pont volt, mikor felvették a Főiskolára. „Vagy szerencsém volt, vagy nagyon-nagyon tehetséges voltam Tamás. Ne zárjuk ki ennek a lehetőségét!"-mondta a művésznő nevetve.

Az is nagy szerencse volt, hogy fantasztikus osztálytársai és tanárai voltak. 15 diák kezdte az osztályt, de 8 nebulótól búcsúzni kellett. Mázli, hogy az ottmaradtakra így bőven volt idejük a tanároknak, több felkészülési, tanulási lehetőséget kaptak. Bardóczy Attila, Rátóti Zoltánt, Kaszás Attila, Méhes László, Töreky Zsuzsa. Egyetemi évei alatt a Csongor és Tündét játszották Kaszás Attilával, a későbbi férjével. Frissdiplomásként a Vígszínházhoz szerződött.

Jordán Tamás vezénylete alatt ugrottunk pár évet, következett a Vígszínház időszaka, ahol színész- és színésznőóriásokkal együtt koptatta a színpadot. Ruttkai Éva, Törőcsik Mari, Páger Antal, Darvas Iván, Gobbi Hilda meghatározó partnerének nevezte Reviczky Gábort, akit egy Halmet darabból ismert. „Abban az időben én sok öltözőben megfordultam, és nem minden színésznő fogadta el Ruttkai Éva nagyságát, sokan féltékenyek voltak rá. Viszont ő soha senkire nem mondott egy rossz szót sem... csodálatos nő volt.  Minden előadás előtt égetett egy gyertyát Latinovits Zoltánért."-emlékezett vissza Eszenyi Enikő.

Jó ritmusban, jó sorrendben következtek a szerepek az életében- vette át a szót Jordán Tamás.

Majd következett élete első rendezése  a Leonce és Léna a Budapesti Kamaraszínházban, aztán a második rendezése a West Side Story lett a Vígszínházban. „De mondok még egy szerencsét, hogy növeljem a szerencsefaktorodat. Egy különleges tehetségű, festőművész plakátokat tervezett. Én leszólítottam ezt a fiatalembert. Nem szerettem volna olyan díszlettervezővel dolgozni a Leonce és Lénában, aki ismert, hanem olyas valakit szerettem volna aki kezdő. Szerettem volna, hogy együtt fedezzük fel a színházat. Ő a Kentaur volt. Majd Kentaur elmesélte, hogy furcsa az egybeesés, ő 18 évesen Leonce-ot játszotta gimnáziumban."

Szlovákia, Washington - következtek a külföldi rendezések, Shakespeare-szakértőnek nevezték ki, nem is beszélve a szinte megszámlálhatatlan díjakról, köztük a Kossuth- díjról.

Hogy mi nem a szerencse dolga? - árulta el a választ végül Jordán Tamás. Megtölteni nézővel a játszóteret, az már nem szerencse.

Augusztus 9-én, csütörtökön 17:00-kor Jordán Tamás, a Karneválszínház rendezőjével Andrew Heflerrel beszélget a Café Frei pódiumán.