Nemrég ért véget a 40. Magyar Filmszemle, ami az idén rekordot döntött nézőszám tekintetében, nyolc nap alatt több, mint 55000-en nézték meg a filmeket. Ez a megmérettetés nemcsak profi filmesek, nem mindig profi alkotásainak ad bemutatkozási lehetőséget, hanem olyan embereknek is, akik szabadidejükben szeretnek forgatni, de nem a kispárnáikról szóló sci-fi thrillereket.

Specialitásuk Szombathely és Vas Megye nagyjainak (dr. Kuntár Lajos, Gál Ferusz József, Varecza László Halott, Gazdag Erzsi, Palkó István, Nagy Mariann) és eseményeinek (az 1956-os szombathelyi események, és az Éhen Gyula Kör rendszerváltó szerepe) bemutatása. A múlt, a jelen és a jövő kapcsán beszélgettünk a Boros Ferenc - Horváth Zoltán amatőr filmes alkotópárossal. Ha a karakterek ismerősek valahonnan, nos az egyáltalán nem a véletlen műve, illetve az interjú alatt semmilyen állatnak nem esett bántódása!

v: Milyen élmények vezettek titeket az amatőr filmezés útjára?

HZ-BF: Mindketten a Szent-Györgyi Albert Középiskolában végeztünk, videó fakultáción. Heti két órát tanultunk filmelméletet és filmtörténetet Vágvölgyi Andrásnál. A gyakorlat kicsit háttérbe szorult. A gimnázium után mindketten a BDF-re jelentkeztünk művelődésszervező szakra. Itt kezdtünk el komolyabban foglalkozni a filmezéssel. A Fejezetek egy szent életéből volt az első dokumentumfilmünk, melyet Varecza Lászlóról, a szombathelyi piaci ócskásról forgattuk, aki azt állítja magáról, hogy ő teremtette a világot. Ezt a filmet elsősorban félévi iskolai feladatnak szántam (Feri), de aztán Murai Gábor tanárom tanácsára neveztük pár fesztiválra is, és legnagyobb megdöbbenésünkre szinte mindenhol díjazták, sőt talán azt is ki lehet jelenteni, hogy egyből egyfajta kultuszfilm lett. Több ezren látták itt-ott, a Pergő-Képek című filmes szaklapban Bakács Tibor Settenkedő írt róla pozitív kritikát, de bekerültünk a Filmvilágba is vele. Amatőrfilmesek vagyunk, így számunkra nagyon fontos a visszajelzés, a visszacsatolás, hisz saját hibáinkból tudunk tanulni, ezért több fesztiválon indultunk már, és jól is szerepeltünk. 2007-ben pedig mindkettőnket beválasztottak a legnagyobb amatőr filmes szervezet, a (MAFSZ) Magyar Függetlenfilm- és Videó Szövetség elnökségébe. Feltétlenül fontos megemlíteni, hiszen nagyon meghatározó volt életünkben az általunk alapított MozgóKépMás csoport, mely a főiskola filmes önképzőköre lett. 2004-től (a megalakulástól) három éven keresztül vezettük, egészen addig, amíg ki nem kerültünk a főiskoláról. Nagyon örülünk, hogy a távozásunk után is működőképesnek látszik a csoport.

Horváth Zoltán, Boros Ferenc - van úgy, hogy teljes az összhang

Mi az Ars Poeticátok?

HZ: Egy részlet Babits Mihály Húsvét előtt című verséből:

„Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot."

Ajánlom az egész verset mindenkinek olvasásra, nagyon aktuális.

BF: Nos, akkor én is írok egy okosságot!

„Keresd, művész, a magányt,
művet foganj s befejezz;
de hogy élvezd alkotásod,
ahhoz társakat keress." (Goethe)

A tanáraitok vagy a filmek voltak-e rátok nagyobb hatással?

HZ-BF: Is-is. A tanárok között Vágvölgyi András volt a legmeghatározóbb. A főiskoláról dr. Murai Andrást és Török Gábort említeném. Inspiráló volt, hogy mindketten jó néven vették, ha gondolkoztak a tanítványaik, még akkor is, ha a tanár véleményétől eltérő álláspontra helyezkedtünk. A gyakorlati dolgokat nagyrészt autodidakta módon sajátítottuk el, de sokat segített Murai Gábor tanár úr és Herczeg Imre, a főiskolai stúdió akkori vezetője is.

HZ: Filmek helyett inkább rendezőket említenék, akár őket is lehet tanároknak tekinteni: Orson Welles, Godard, Jancsó, Szőts István, David Lynch, David Cronnenberg, Terry Gilliam, Tim Burton, Ingmar Bergman, Kurosawa Akira, Bunuel. Még sokakat említhetnénk. A dokumentumfilmjeinkre igazán az ő stílusaik nincsenek hatással, ám ha játékfilmet csinálnék, biztos érezhető lenne, hogy kiket kedvelek.

BF: Rendezők és filmek is egyben. Bunuel Andalúziai kutyája számomra egyenlő a nagy FILMmel. Aztán Godard, David Lynch, Cronenberg, Aronofsky, Kim ki Duk és filmjeik. A kisjátékfilmjeim sokszor tükrözik az ő világukat! Szeretem a szavak nélküli világot, ahol egy mozdulat, egy érintés, egy arckifejezés többet elárul a szavaknál.

A közös alkotómunkánál legalább annyira fontos az "egyhúron pendülés", mint a "különvélemény"

Mit jobb csinálni? Dokumentum-vagy fikciós filmet?

BF: Szeretem kifejezni önmagam, az érzéseim, a gondolatvilágom, és egy sajátos kis világot mely a fejem szült, ezeket leginkább kisjátékfilmekben teszem. A dokumentumfilm pedig maga az élet, az emberi emlékezés, az érzés, a gondolat, a tett, az alany.

HZ: Sajnálom, hogy a nagyobb fikciós ötleteink elmaradtak az évek során, de sajnos nem adottak a feltételek egy vállalható fikciós munka elkészítéséhez. A dokumentumfilmnél az alany (majdnem mindig) hiteles, hiszen magát adja, viszont játékfilmhez olyan szereplők kellenek, akik képesek ugyanezt elhitetni. Ezen túl fikciós filmnél mások az elvárások a kameramozgások, látvány stb. terén. Nem tettünk le azonban arról, hogy egyszer ilyen filmet készítünk, de addig sokat kell még tanulnunk.

Könnyű egymással dolgozni? Hogyan oszlik meg a munka?

BF: Nincs mentőkérdés???

HZ: Könnyű, mert nincs gond az ötletek, a koncepció megbeszélésével, valamint a megvalósítással, hiszen ez mind-mind rám hárul. Ezzel a munkamegosztást is nagyjából leírtam (na jó Feri néha kezeli a kamerát)J

BF: Vannak dolgok amikben nem értünk egyet, ilyenkor vérre menő harcokat vívunk. Legtöbbször én győzök, ezt a Zoli rengeteg sérülése is bizonyítja! Hát igazából az egyik legfontosabb dolog a filmben a képi világ, így akkor tudunk együtt jól dolgozni, ha a Zoli a kamera közelébe se teszi a lábát!

Mennyire tudja átadni a film azokat az élményeket, amiket ti éltetek át a forgatások során?

BF: Az élmények bennünk élnek. Az alanyaink emlékei pedig a filmeken.

HZ: Részben talán, de tele vagyunk olyan élményekkel, amik nem jelennek meg a filmekben, ám mégis örök emlékek: a forgatások utáni borozgatások Kuntár Lajos bácsival, vagy a pálinkázgatások Gál Ferusz Józseffel, de említhetném a Ság-hegyi élményeinket is, ahol az Eragon című film forgatását rögzítettük télen-nyáron. Minden film forgatása egyedülálló emlék a számomra.

BF: A Ság hegyen például futhattam a kamerázást tiltó felbőszült biztonsági őrök elől. Göcsejen pedig egy több méter magas leszakadt vadász lesre kellett felmennem, meg száguldó autóból kihajolva forgatni. Jó volt!

Milyen új filmen dolgoztok most együtt? Hogyan tovább?

HZ-BF: Manapság Kozma Gábor újságíróval közösen dolgozunk. A Remeteidő című filmünk ért el sikereket, a másik hármas munkánk, a Városformálók pedig a helyieknek fontos talán, hiszen a szombathelyi rendszerváltást, illetve az Éhen Gyula Kör munkásságát dolgozza fel. Jelenleg is van filmünk vágás alatt, aztán van olyan film, amit már el kezdtünk forgatni, de ezek mellett nagyon sok új ötletünk is akad. Csak legyen erőnk megcsinálni mind!

Horváth Zoltán és Boros Ferenc amatőrfilmesek

PIHENTETŐ KÉRDESEK:

A rendőrség telefonszáma a 107?

HZ: Nem nagyon szoktunk beszélgetni egymással...

BF: AHA!!!!!! Huh majdnem beugrottam!

Feri frusztrál az, hogy a Zoli magasabb?

BF: Nem, mert így legalább soha nem látom az arcát!

Zoli, frusztrál az, hogy a Feri alacsonyabb?

HZ: Nem, szeretem, hogy fel lehet rám nézni.

Ha csak ketten maradnátok a Földön, csinálnátok magatokról dokumentumfilmet?

HZ: Hát persze! Sőt, ígérem, ha esetleg úgy adódna, hogy én maradok egyedül, akkor is megemlékezem egy filmmel Feriről.

BF: Nem akarok a Zolival kettesben maradni!!! De amúgy valamivel el kell tölteni az unalmas perceinket. Leülünk egymással szembe, majd ugyanígy letesszük a kamerákat, végül egyszerre elindítjuk a felvételeket. Addig is megtanítom erre a műveletre Zolit!

Ha egy hétre egymás bőrébe kéne bújnotok, megőrülnétek?

BF: Lötyögne rajtam a Zoli bőre!

HZ: Nem, én azt hiszem, Feri egy hétig jobb ember lenne.

Inspirál titeket az, hogy tömbházban laktok?

BF: Igazából merítettem már témát, és jó néhány képsort, gondolatot, a négy fal közé zárt világból. De én inkább szabadabb világra vágyom mindig.

HZ: Hogyne, minden hatás inspirál! Az első vizsgafilmem (Vége a címe) még a középiskolában készült. Azt a tömbházat vettem fel, ahol élek. Ez egy kísérleti, így utólag nézhetetlen film. De ha nem itt laknék, akkor a Repülés című filmem sem készül el, amit én nagyon imádok, attól függetlenül, hogy sokan nem tudnak hova tenni.

Zoli, szoktál úgy Haladás meccset nézni, miközben úgy teszel, mintha csak ablakot pucolnál?

BF:Huh ez necces kérdés, hisz se az ablakpucolás se a Haladás meccs kifejezést nem érti Zoli!

HZ: Hááát, nem szoktam ablakot pucolni.

Vagy szoktál úgy ablakot pucolni, mintha csak Haladás meccset néznél?

HZ: Hááát, nem szoktam ablakot pucolni.

Tank vagy csipesz?

BF: Mindig jól jön egy tank a háznál! Mert csipesszel nem lehet háborúba menni!

HZ: Csipesz

Okkersárga vagy Lagzi Lajcsi?

BF: Áááá, ezt nem teheted!!!

HZ: Okkersárga, de inkább zöld!

Rakott krumpli vagy Aronofsky?

HZ: Egyértelműen rakott krumpli, már csak azért is, mert Aronofsky-t csak nagy üggyel-bajjal lehetne megenni.

BF: Aronofsky, ez egyértelmű!!! Rekviem egy álomért, Pí, Forrás mind a kedvenceim közé tartozik!

Köszönöm az interjút!