Én, te, ő, mi, ti, nők - Kézről kézre Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2012.12.08. - 14:00 | Kánya Dóra - Fotók: Görcz Andrea
Ha néha be lehetne iktatni egy szeretőt, mindjárt több lenne a hűséges feleség- hangzik módfelett bölcsen, és egy idő után már valótlanul szemérmes természetességgel a kijelentés. Georges Feydeau „polgárt pukkaszt és unalmat” a Weöres Sándor Színház utolsó őszi darabjában. Hamvai Kornél fordítóként a rendezői székben dirigál, először Szombathelyen, de reméljük nem utoljára. Óvatosan a művel, 160 percnyi tömény nevetés izomlázhoz vezethet!
Ha eddig bármilyen kétségünk is akadt abban a témában, hogy csak a nők képesek még saját maguknak is ellentmondani, a Weöres Sándor Színház legújabb darabja a világűrbe lőtte az aggályaink legapróbb komponenseit is. Tisztelt Urak, Önök is remekül értenek a tények összekuszálásához, és a káosz négyzetre emeléséhez, annak szétkürtöléséhez és gyors visszavonásához.
Hamvai Kornél fordítóként és rendezőként akkora pontot tett az őszi évad végére, hogy beszakadt tőle a Márkus Emília terem mennyezete. Persze csak képletesen, vagy mégsem, netán mégis? A döntésképtelenség legalja és a nevetőgörcs csúcsa jár Kézről kézre a szombathelyi színházban.
Pezsgőszínű arisztokratikus szalonba érkezünk, vattacukor-birodalomszerűbe. A szembeötlő pedáns rend mellett kifogástalan modor lengi be a helyiséget, Alcide Chanal (Orosz Róbert) épp a gramofonján próbál felvenni egy üzenetet húgának, mikor beviharzik felesége Francine (Nagy Cili). Megszokhattuk már, de még ennyi idő múltán is megnyerő ahogy Cili bejátssza a teret, egyszer cinikus, máskor épphogy kacér forgószélként csap bele a történet velejébe. Ő nem szeretőnek született- hangzik el a jelentőségteljes mondat, ami percekkel később új értelmet nyer. Aztán beesik a színre Coustouillu (Horváth Ákos) egy csokor spárgával a kezében, makogása a fess jelleme árnyékában zavaró és vicces egyszerre, egyértelmű, hogy Francine tetszik neki.
Hubertin (Bajomi Nagy György) épp a tartozását jött kiegyenlíteni Chanalhoz, mikor Émile Renaux (Czukor Balázs) kopogtat Étienne-en (Kovács Gergely) keresztül. Czukor Balázst régi-új ismerősként üdvözölhetjük. Ha ki kellene emelni valakit a káoszból, őrá mondanánk, hogy a vállán viszi a darabot, végig fenn tarja a figyelmet, profin adja a szeretőt, a férjet, a csábítót és a leleplezettet. Egy aprónak tűnő gikszer miatt- Renaux és Francine románca képében- romba dől a darab eszményi rendszere. „Csak te, én és a férjem" mondat után viszont a könnyűvérűség, a hűtlenség és a szerelem hajhászása is új tartalommal bír. Az egymás karjába való vágyódás a történet mozgatója, így kerül kapcsolatba mindenki mindenkivel, aztán továbblendülnek egy másikhoz, majd vissza egymáshoz. Kész a gubancpolitika valós receptje, francia mártással és Hamvai-humorral nyakon öntve. Ízletes desszert ez a télben.
Minden szál közös nevezője a komédia, nem kevés. Néha elég volt csak Bajomi részegségén elmerengni, vagy Czukor -kanál híján-a villával való cipőfelhúzásán rágódni, esetenként az érthetetlenségig túlbonyolított szerelmeken morfondírozni. Kovács Gergő hármas szerepe is kitűnő, nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy lakájként vagy ugató kőművésként szerettünk bele először. Sophie (Csonka Szilvi) viszont kissé elveszik a darabban, való igaz csak a második felvonástól kezdve láthatjuk. Vagy csak a karaktere nem annyira átütő? Nem tudjuk. Planteloup nyomozó (Mertz Tibor) ellenben bravúros a felvont szemöldökével és a Sherlock-szerű téblábolásával. A leheletnyi szerepe elég ahhoz, hogy emlékezetes legyen tőle a második nekifutás. Belgence (Vass Szilárd) plátói szerelme is megér egy misét - a csetlő-botló szeretett, majd ejtett figurája szívszorítóan kellemes színfolt.
160 perc tömény nevetés. Ez Feydeau, ez Hamvai, ez kell nekünk, nőkkel, férfiakkal, szerelmekkel és szeretőkkel. Modern szappanopera, századfordulós díszletben, időtlen történettel.
Ajánljuk!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1943 szavazat
Új hozzászólás