A kortárs művészetek máza – a Trafóban játszott a Realistic Crew és a Sadant
2009.03.11. - 01:00 | Vidaotone
A budapesti Trafó Bár Tangóban koncertezett Magyarország egyik legizgalmasabb zenekara, a kísérleti elektronikus zenében utazó Realistic Crew, és a jazzes elemeket triphoppal, reggaevel, éteri női vokállal és minden egyéb jóval keverő Sadant. A koncert utáni, nem éppen rendhagyó dj szettet két kitűnő filmrendező, a Fekete Kefés Vranik Roland, és az idei filmszemlén „1” című alkotásával négy díjat nyerő Pater Sparrow szolgáltatta.
Trafó - Kortárs Művészetek Háza
Az elmúlt 10-15 év viszontagságait talán ez az egyetlen, máig működő másként gondolkodó intézmény élte túl. A multik és az önkormányzatok telekügyleteinek egyértelmű vesztesei többek közt az underground klubok és szórakozóhelyek. Elég, ha csak hazánk egyik legkitűnőbb helyszíneként, a kopaszi gáton működő West Balkán megszűnését említjük, vagy a Kultiplex bedózerolását - melynek helyén azóta is csak törmelékhalmot találni -, bezárt a Süss Fel Nap, és több hely sorsa is erősen kétséges. A „romkocsmák" pedig átmeneti státuszuknál fogva nem tudnak hosszú távú, stabil helyszínekké válni. A szombat este kínálatból két rendezvény keltette fel érdeklődésünket - a Corvin tetőn a breakbeat nagyágyú, Elit Force vendégszereplése, illetve az általunk kiválasztott trafós buli. Döntésünket nagyban befolyásolta, hogy a tangós line up jelentős része a jövő heti Kultúrkapu Napok szombatján, a Cinematour keretein belül fog városunkba látogatni. Jó alkalomnak tűnt tehát arra, hogy beszámoljunk, mire számíthat az, aki benevez a március 20-21-i moziaulás rendezvényre.
Sadant
Az est indítása a sokat sejtető nevű Sadant projektre várt, akik éjfél körül el is kezdték éteri műsoruk abszolválását. A formáció több szempontból is különlegesnek mondható, mind zenei, mind alkotói szempontból. Az utólag beszerzett biográfiából kiderült, hogy saját bevallásuk szerint egy tágan értelmezett hiphop formáció, amelyben a tagok által képviselt stílusok keverednek. Merítenek a jazz, a reggae, a komolyzene, a filmzene, a triphop, a dubstep, a jungle, a downtempo, a grunge és minden egyéb műfajból, ami eddig hatással volt rájuk. A formáció Kunert Péter félig elektronikus, félig akusztikus producer munkásságán alapul, aki Mc Zeekkel ötletelve hívta életre a nem mindennapi felállást. Az együttes az első fellépésekig még soha nem találkozott egymással teljes létszámban, a szöveg és zeneírás is egyfajta szeánszként működött, s mivel időtálló és kortalan zenét kívántak összehozni, nem számított, hogy mennyi időbe telik, míg a produktum formát ölt. A tagság Kunerten és Zeeken kívül is figyelemreméltó, hiszen a jazzgitáros-énekes Lamm Dávid neve sem ismeretlen azok számára, akik ismerik a Balázs Elemér Group munkásságát, vagy figyelemmel kísérték Szalóky Ági dolgait - akivel három albumot is készített -, és saját zenekara, a Lamm Dávid Trio is nagy népszerűségnek örvend. A zongorista, Keresztes Tamás a Katona József Színház színésze, több színdarab zeneszerzője, és játszott több filmben is. Pető Kata énekesnőt jól ismerhetik a kaposvári Csiky Gergely Színház látogatói, több dráma, opera és operett főszereplője, szintén jelentős filmes múlttal a háta mögött. A doboknál Szigeti Barna, aki Kunert több addigi formációját is végigritmizálta, a hangmintákat és egyéb kütyüket pedig Kovács Zoltán irányítja élőben.
A héttagú zenekar már a második számnál a szívünkbe lopta magát, annak ellenére, hogy a Trafó pinceszínpada - méreteinél fogva - maximum 4 fős csapatok befogadására alkalmas. A „terem" akusztikája az „elmegy" kategória alját is épp alig súrolja, a technikai megoldás pedig számunkra értelmezhetetlennek tűnik. Azt kell mondanunk, hogy bennünk az est azt a végkövetkeztetést indukálta, hogy jó kis hely ez, csak koncertekre, pláne ilyen kifinomult hangzást igénylőre szinte teljesen alkalmatlan. A zenekar láthatóan mindent megtett azért, hogy minél többet átadjon, és a teltháznyi közönség is elkövetett mindent a befogadás érdekében. Az, hogy ez nem sikerült egyik félnek sem, nem rajtuk múlott. A Sadant nálunk képbe került, kíváncsian várjuk azt az alkalmat, amikor majd megfelelő körülmények közepette élvezhetjük chilles örömzenélésüket. Addig is marad nekünk a közösségi oldalak alfája és omegája: www.myspace.com/sadantproject
Realistic Crew
A fentebb említett körülmények miatt eleve fenntartásokkal kellett várnunk az est főműsorszámát, annál is inkább, mivel ők egy fővel többen kellett, hogy elférjenek a talpalatnyi pódiumon. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy az egyetlen olyan elektronikus zenekar hazánkban, akik meghívást kaptak - és éltek is vele -, a 150000 fős látogatottságú Glastonbury fesztiválra, akkor a kontraszt teljesen elképesztő. Ha nem is jött át maradéktalanul a széttördelt jazzes, absztrakt triphopszerű, elgondolkodtató és felemelő muzsikájuk, azt mindenképp konstatálhatjuk, hogy nem véletlen az albioni megkeresés. A teljesen egyedi hangzású és megközelítésű fülnek valót még ott kint, a nagyok is érdekesnek és érdemesnek találták, és ez önmagáért beszél. A nemrégiben visszaigazolt Szőcs Gergő dobolását szinte nem hallottuk, az énekmonitor a fele koncertnél megszűnt hozzájárulni a nagy egészhez. A gépi magasak emberellenes frekvenciákon csattogtak és cicegtek, a srégen-furcsán beakasztott kompaktok pedig képtelenek voltak ezt a tömény hangképletet feldolgozni. Mélyszekció, mint olyan, nem létezett, egyedül talán Kárpáti Dodi (lásd még: Quimby) trombitája, Márkos Albert csellója, valamint Zeek és Dalma éneke volt tisztán kivehető.
Realizmus
Az ország állapotának hű tükreként levonhatjuk akár azt a következtetést is, ha már a kortárs művészetek háza sem szolgálja ki rendesen a művészeket és a közönséget, mit várhatunk azoktól, akik csak egyéni indíttatásból, és nem szervezetként tevékenykednek. A Trafó árai egetverőek - a nyújtott szolgáltatás szintjéhez mérten mindenképp. Olcsó „poénnal" élve azt kellene mondanunk, hogy a realisták csapata megmutatta nekünk, mire is jutottunk itt két évtized alatt - kb. semmire. A szombathelyi közönség örülhet, hogy van egypár olyan koncerthelyünk, ahol méltó módon tudjuk fogadni a hozzánk érkező zenekarokat. A Realistic Crew és Pater Sparrow - igaz mint vj, és nem mint dj -, érkezik jövő szombaton, sok más figyelemreméltó előadóval karöltve, de erről részleteket ugyanitt, hamarosan.
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1932 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Kérlek ne húzd fel magad,azért van a komment ,h elmondjuk véleményünket!Még ha csak öt szó is!
Voltam már a SIC-ben olyan bulin, ami az adottságokhoz képest a maximum volt, és élvezhető is egyben: a tavalyi Soundclashen. A Vad Fruttik remekül szólt. Mondhatnám az Aréna Savariát is, ahol Ákos olyat szólt, hogy ihaj... :)) A Sportházban Pallaiék sem az amatőr kezdők vonalát erősítik, függetlenül attól, hogy az MSH-nak nincs igazán koncerthangulata, viszont sok zenebarátot befogad, műfajtól függetlenül. A moziaula sem rossz koncerthelyszín, az MMIK Élő-tér klubjával egyetemben, ellenben jó technikust igényel. :) Az 50-100 főt befogadó kis klubok, mint pl. a HEMO (Bijou koncert), Végállomás vagy épp a Palace színpada meg nem feltétlenül tartja szem előtt a tökéletes hangzás fontosságát, de hangulatosak. Nekem pl. nagyon hiányzik a Padlás (Lamantin), elsősorban a zenék és a hangulat miatt.
tudod vannak helyek,amik akusztikailag nem alkalmasak koncertre ,ilyen aSIC v a mozi.tökmindegy ki hangosít .néha picit jobba n néha rosszabbul szól.a38on voltál?
na az jól szól.
rá lehet húzni mindent....amatőr felfogás....lehetnétek kicsit kritikusabbak is .
Attól, hogy szóvá tesszük, hogy nem szerencsés a SIC (most alakították/alakítják át az aulát...), nem jó a mozi meg a Sportház, még nem fognak a földből megfelelő koncerthelyszínek kinőni. Azóta is mondom, nekem a Padlás volt a kedvencem.
A másik gond az, hogy egy 80000-es város lehetőségeit állítod szembe egy 2milláséval... Mókás lenne a Haladást mondjuk az Arsenalhoz (hogy "hazabeszéljek! ;)) ) hasonlítani.
A38-on nem voltam. Egyébként meg Bartók Terem, de ezt a lapot nagyon nem akartam kijátszani... :)))))
az a baj h nem tesszük szóvá...ti nem....
és pont az a lényeg h tök mindegy h 80000 vagy kétmillió....
Figyi, szerinted akik koncertszervezéssel foglalkoznak, és döntéshozók a helyi kulturális életben, ezt nem tudják?? Szerinted minden buli után oda kéne hajolni a fülükhöz és belesúgni, hogy: Szabi, az aula ***, az MSH ***, a SIC *** (ő is Szabi ;))) )!! TUDTÁTOK??? Azért ***, mer' mi mondjuk! :))) Nem azért, mert ti is rájöttetek..., nem! :)
Ne viccelj, tudja ezt mindenki, de kösz, nekünk tolod ezt "kellemes gondot". Egyébként meg azóta is tartom, hogy akármilyen szükségmegoldások a fenti helyszínek, igenis lehet bennük frankó koncertet rendezni. A többi meg totál független attól, hogy mit írunk és mit nem... Sajna itt a Perintre nem lehet letenni egy H9700-as hajót, még egy ladikot sem... ;))) Esetleg a CSónakázótó szigetén lehetne ügyeskedni valamit...hm? :)
Ezen keresztül pedig durván sértegetsz, majd nézz utána, én hol írtam bármilyen jelzőt is rólad. Amiket érvként írtam, azok mellett simán elsiklottál, amik meg számodra negatívumok, azokba, mint szalmaszálba kapaszkodtál végig...
Nem azért kezdtem el ezt a párbeszédet - nem én írtam a cikket -, hogy ilyen piti sértegetéssé fajuljon, hanem azért, hogy elmondja mindenki a véleményét. Én elmondtam, s nem vontam le rád nézve sértő kritikát, te meg itt osztod az észt, hogy én mennyire nem értek hozzá...meg hogy amatőr.
Igen, de ezt el is mondtam az elején. Hogy jó napod legyen: amatőr vagyok ebben, és a lapom is amatőr. De ennek ellenére nem fogunk írni arról, hogy mennyire nincs - szerinted jó - koncerthelyszín Szombathelyen... nem baj? Még ha szerinted a mi "felelősségünk" lenne az, akkor sem...
Azért leírom, hogy korlátolt vagy, és szelektíven szívod magadba az infókat, mert - nekifutok újra - : MINDENKI tudja, hogy szükségmegoldások ezek. Ha leírnánk, attól még nem lesz jobb semmi, és nem mi sz ar nánk vele a spanyolviaszt. Ezt kéne megérteni, és nem számonkérni rajtunk olyat, ami eleve nonszensz. Nem is értem...
Viszont te, mint nem amatőr, légy kedves írj róla! IDE! Itt a hely - NEKED is. Lássuk, mi a véleményed, mit kéne és hogyan kéne másként. És ez így olyan, mintha mi írnánk róla - teljesen autentikus forrásként, tőled származó okosságokkal.
Egyébként a Padláson vagy a Bartók Teremben jártál, hadd kérdezzem meg. Ha igen, milyen koncerten? Ákoson voltál, hogy tetszett? Hangtechnikailag értem... Zsigarből sza rozni mindent igazi vakermagyar jellemvonás. Ahogyan már múltkor is írtam: semmisemjómagyar.
Alternatívát azóta sem kínáltál helyette, s csak azért, mert te rossznak tartod őket, még nem kell, hogy más is beálljon a sorba bégetni. De várjuk azóta is szakmailag releváns gondolatfűzéreid a témában.
Nem tudtam szó nélkül elmenni a körülmények hálátlan mivolta mellett, és mivel Zeekék jönnek jövő héten, magam elé képzeltem, hogy azért a moziban, ha odafigyelünk, ez szinte teljes értékűen le fog tudni jönni. Senki sem állította, hogy a mozi tökéletes koncerthelyszín, nem is az, viszont a hajóval összehasonlítani badarság több oknál fogva is. Először is a legfontosabb, hogy az egy állandó koncerthelyszín ahova 5 éve betelepítettek egy atom cuccot, mindennap szinte használják is, be van játszva a helyre, ami ráadásul egy jórészt a víz alatt lévő vaskatlan. Ha valaminek jól kell tudnia szólnia akkor az a hajó, megjegyzem nem egy pocsék koncerten voltam ott is, de az már a keverős sara, vagy a zenekaré. Ja és fekvésénél fogva nem nagyon hívják rá a zajvédelmet sem, bár a vízalatti lakosok lehet elköltöztek... ☺
Volt és van szerencsém ismerni az ország szinte összes élőzenés klubjának körülményeit, illetve a nagyobb települések helyszínellátottságát. Szomorú, de azt kell mondjam, hogy mi, a pár gyermegbeteségekkel küzdő helyszínünkkel még mindig a top-ban vagyunk. Nemrég Takács Esztiéket láttam egy vidéki városban, raklapokból összetákolt dobogón játszani, de rengeteg ilyen példát sorolhatnék.
A mozit először a közönség tette naggyá azzal, hogy odaszokott – egyébként mikor elkezdtük az egészet, azt terveztük, hogy max pár koncertet csinálunk oda évente, mivel a helyszín éjszakai táncestekre alakalmas igazán -, de mivel híre ment az országban, hogy szombathelyen ismét van egy működő helyszín ahol közönség is van, mégghozzá nem is rossz, a zenekarok és dj-k is rákattantak, és kijelenthetjük, hogy szeretik is a cinemát.
Mivel napi szinten szervezünk szinte évek óta, és nem csak a környéken, állandó rutinná vált a rumli, hogy mit és hova is kéne vinni. A végállomás megnyitása után jópár évig az ország legjobb klubjai közé tartozott, bár akkor sem volt és most sem ideális az akusztikai megoldása. Amelyik helyet egyszer már leírta a közönség, nagyon nehéz újra köztudatba hozni, én személy szerint szurkolok egy jó kis rock klubért....
A SIC aulában tényleg lesznek átalakítások, ha el lehet tüntetni a hodályfílinget, és függesztett- irányított hangfalbeállításokat eszközölni, akkor lehet belőle egy 10-es skálán 7 pontos helyszín.
A sportház bizonyos stílusok befogadására alkalmas csak, a Pallai produkció közönségének pl. tökéletesen optimális.
Kíváncsi vagyok, hányan tudjátok, hogy a Palace-ban a hangtechnikai sztráda legkurrensebb Aston Martin ☺ szintű lóerői pihengetnek beakasztva, a Meyer Sound ugyanis a létező legjobb cuccok egyike. Viszont biztos forrásból tudom, hogy a cég emberei napokig szenvedtek a belövésével, de sajnos a hely csak annyit enged amit hallhatunk. Az pedig, hogy mik is szólnak azon a kincsen nap mint nap, és az, hogy akik hallgatják nap mint nap, mit is vesznek észre ebből, az már egy más kérdés.
A Hemoban alkalmi eset volt a Bijou koncert, de tényleg hangulatos és jó kis placc.
A Padlásnak mivel tiszta fából van, szinte gyönyörű az akusztikája – ha leejtesz egy kávéskanalat az is jól szól ☺ -, a hely szelleme azonban nem befogadó, finoman fogalmazva is.
Tudomásul vettük, hogy a közönség elkényelmesedett, és a mozit „kajálja”, ami érthető a fekvésénél, és a hangulatánál fogva, fenntartom, hogy voltak nagyon jó hangzású és hangulatú koncertek, nem is kevés, és azt is fenntartom, hogy amikor nem így volt akkor az az adott emberanyagon múlott. Minden helyet egy kispolskitól kezdve a Hősök teréig be lehet hangosítani tökéletesen, amennyiben megvan rá a szándék, a technikai felszerelés, és egy jó fül aki tudja, hogy az adott helyszínen mit és hogyan is kéne. Egy „képbenlévő” ember belép egy helyre, és egyből tudja a mit és hogyant. A mi országunkban, ebben a szegmensben sem azok az emberek a megmondók akik tudják a dolgukat, legalábbis az esetek nagy többségében. A technikusok nincsenek megfizetve rendesen, és alig várják a buli végét – pénteken pesten zenéltünk és még le sem állítottam a zenét, ők már le is kábeleztek ☺-, a vendéglátósoknak gőzük sincs, amikor hangról és fényről beszélsz, egy dolog érdekli őket, hogy minél olcsóbban megússzák, és minél többen legyenek....
Nemegyszer találkoztam azzal a megkereséssel, hogy a többtízmilliós mondjuk így „diszkó” üzemeltetők, 1 héttel a nyitás előtt kapkodnak olcsó hangcuccért, nonszensz. Egy zenés szórakozóhelynek a hangcucc a szíve és a lelke. Nem hiszem, hogy csak én vagyok vele így, de nem hatódok meg a behűtött pezsgős kristálypohártól, ezüst kiskanállal kevergetve, ellenben egy komoly pergőhang vagy sub egyből levesz a lábamról. Látszatországban élünk, ahol bárhova is mész nem vagy kiszolgálva, lehet ez hivatal, vagy szociális ellátó, vagy sportesemény, vagy szórakozóhely akár. Lassú fejlődés tapasztalható mindenhol, de így is csak vánszorgunk a lassítósávban, miközben a legráérősebbek is százhússzal csapják nekünk a szelet. Abban bízok személy szerint, hogy végre felbukkan egy olyan sofőr, aki tudja is, hogy mi az a függőleges kar a két ülés között, meg azok a fránya pedálok, és nem csak a tükörben hátrafele leseget, hanem mer besorolni ebbe az amúgy is belassulni látszó hömpölygésbe...
Na látom amíg írtam elszakadt pár cérna, előre közlöm Mr. Csapó, hogy ennél jobban beleveszni nem fogok senkibe, eszembe sincs, mármint a helyekbe, lenne mit még húznom rajtuk természetesen, de ezzel ezt a nem túl sokat, amink van is csesztetném. Csatlakozom Harle véleményéhez, miszerint, Te is pontosan azok közé tartozhatsz, akik a nagy magyar busz hátuljából minden arc és tudás nélkül üvöltöznek a sofőrnek, hogy mit is hogyan kéne, és szerencsétlen bal***, ettől még jobban beijed, és ha nem vigyázunk befordul egy kamion elé, azt sem mondom, hogy ez olyan nagy baj lenne, mert én személy szerint erre fel vagyok készülve, és nem csak én úgy gondolom. Zéró konkrétum, és a fröcsögés, ez ma a trend. A demokráciában szólásszabadság van, és akinek van mondanivalója azt általában meg is hallgatják. Szívesen olvasnám akár szakmai, akár egyszerű zeneszerető véleményed, de félő erre hiába is várok.
máskor majd kussolsz haver!:)