A rejtélyes Szent György és a kevésbé rejtélyes sárkány
Képgaléria megtekintése2013.06.23. - 17:30 | FrankenVi - Fotók: Dart
A Weöres Sándor Színház június 22-én tartotta centenáriumi díszelőadását, mely része a Weöres-emlékévnek. A napra pontosan 100 éve született költő tragikomédiáját, a Szent György és a Sárkányt két részben láthatta a közönség, aki e jeles esemény és a Weöres drámapályázat eredményhirdetésének okán egy ünnepi fogadáson is részt vehetett a díszbemutató után.
„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
A teljes mértékben Weöres-szöveggel dolgozó darab (rendezte Valló Péter) költői nyelvezete az első, ami megragadja a befogadót. A szöveg inkább monológok sorozata, mintha versszakok kommunikálnának egymással. Néhol egymásra és az eseményekre reflektálva, ám sokkal inkább „belülről kiszólva", mintegy hangos gondolkodási folyamatként, melyet az ember inkább vet papírra, suttog bele a sötétségbe esténként, kiáltja a tükörbe, vagy mint György esetében - foglalja imáiba. Az efféle szövegezet megdolgoztatja az ember figyelmét, ám frissítő élmény efféle mondatokat hallgatni hétköznapjaink rövid szóismétlésekkel teli, tikkadt párbeszédeinek univerzumában.
Ennek okán a zene is inkább csak halk kísérőként bújik meg a díszletek mögött (néhol a szereplők énekével kiegészülve), mely egyetlen impozáns teret jelent az egész előadás során, a forgószínpad mobilitását kihasználva. A kétszintes városrészlet előtt emelkedő vasszerkezet, s egyben hajó, híd, emelvény, felvonó, ám legfőképp átjáró (vagy ha már Weöres: létra). Éppoly modern és kézzel fogható, mint amennyire szimbolikus és testtelen. A „divatjamúlt" beszédstílus, a történet történelmi színtere és az 1960-as évek Amerikáját idéző kosztümök kavalkádja is pont ennyire disszonáns. Szent és profán, modern és régimódi, múlt és jelen - minden egyszerre. A külsőségek, az értékek, a mondanivaló mind-mind kissé bújtatott módon vannak jelen, akár egy jól megírt költemény sorai közt a tanulság. Rejtélyes, de egyértelmű, pont mint György karaktere vagy a sárkány mibenléte.

A darabban mindenki sárkány, mindenki A sárkány. Miközben az „octopushydra", a nyolckarú félelmetes, rettegett szörnyeteg sehol sincs, mégis mindenhol és mindenkor jelen van, mint a félelem soha meg nem testesülő szelleme, egy másként elgondolhatatlan óriási fészke a bűnnek és erkölcstelenségnek. Igazság nélküli hit, elvakultság ókori módra, modern hitelességgel, mesterfokon. Ahány karja vagy feje, annyi lehetőség az eltévelyedésre, s közben nincs meg a „mihez képest". Legalábbis egészen addig, amíg Giorgio lovag (Fekete Ernő) fel nem bukkan Sileneben, római katonatisztek kíséretében, hogy leigázza, elfoglalja, megtérítse, fénybe borítsa a várost. Ráadásul mindezt talán nem is tudatosan.
György karaktere pont annyira marad rejtélyes és megfejtetlen az előadás egész időtartama alatt, mint amennyire a Sárkány mibenléte (test nélkül is) majdnem az első perctől fogva nyilvánvaló. György pedig, ez a hús-vér ember, a darab végére már-már az elvakultság határán egyensúlyozó naiv szent - akinek imája mégis sokkal több, mint egy üres, ám hangzatos mondóka - úgy válik hitelessé, hogy közben egyáltalán nem az. Tetteinek mozgatórugója éppúgy lehet a felettese által parancsba adott utasítás (hogy hajtsák irányításuk alá a várost), vagy egy magasabb hatalommal meglévő kapcsolata (Isten). Karaktere már-már bosszantóan makulátlannak tűnik, pláne mindenki máshoz képest, amit ellensúlyoz az, hogy bár cím- és főszereplője a darabnak, nem sokszor és nem hosszú időkre bukkan fel a színpadon.

Úgy tűnik nem is ő maga az, aki számít, sokkal inkább az, amit képvisel. Azonban itt egy újabb bökkenő. Mert ha az igazság (ez esetben valamiféle isteni) képviselője vagy, akkor azt általában tudatosan, önnön meggyőződésedből teszed. Giorgio lovag azonban pont olyan, akár „egy oroszlán testébe zárt bárány, vagy inkább málé birka". Minden ellensége sorra (libasorban) meghal - sajnos leplezetlen öröm ez a néző számára is, és nem lehet eldönteni, hogy a karakterek vagy inkább a darab szempontjából -, ő azonban folyton talpon marad.
Hogy ez őt igazolja-e, vagy csupán öntudatlanul vált ki a környezetében ilyen hatást, az rejtély. És fontos lenne tudnunk? Úgy érezhetjük, hogy igen, az megnyugtató lenne, de egy ilyen kérdésre adott határozott válasz csak épp annyira megnyugtató, mint egy elmebajos uralkodó, egy királylány, akinek legnagyobb problémája (szintén önnön hibáján kívül), hogy rettenetesen kell pisilnie...
A darab után Jordán Tamás és Szőcs Géza kihirdette a drámapályázat győztesének nevét, akinek darabját a 2014/15-ös évad során színre is viszik. Székely Csaba vehette át az oklevelet, majd mindenki kedvére falatozhatott az előcsarnokban a fejünk felett polipkarokhoz hasonlatosan lógó (nyolc darab), az előadás fotóival nyomott textilkép alatt.

Weöres Sándor: Szent György és a Sárkány
(Két felvonásban szünettel - 160 perc) - tragikomédia két részben -
Szereplők:
GIORGIO lovag (Szent György)/Fekete Ernő m.v.
CANNIDAS, Silene királya/Trokán Péter
INGANGA, százéves anyakirályné/Kiss Mari
UTTAGANGA királykisasszony/Nagy Cili
LAURO, a király unokaöccse/Czukor Balázs
ISBEL hercegnő, Lauro féltestvére/Sodró Eliza
MIRON, a Sárkány főpapja/Jordán Tamás
SIRIO, silenei lovag/Kálmánchelyi Zoltán
ATHANAS, a király minisztere, valamint DRINUS réthor, nyomorék/Orosz Róbert
BARDANES, a király minisztere, valamint BATRACH, kocsmáros és hajós/Szerémi Zoltán
LYDIA, udvarhölgy, a Sárkány jegyese/Fekete Linda
CYNTHIA, udvarhölgy, a Sárkány jegyese/Varga Dóra
BARBARA, udvarhölgy, a Sárkány jegyese/Korponay Zsófi
NELLA, piaci árusnő/Alberti Zsófi
BRUTO, silenei katona/Redvulfus római katona Horváth Ákos
Duro, silenei katona/Scottus római katona Kelemen Zoltán
Silvano silenei katona/Afer római katona Kovács Gergely
A Sárkány KÉT PAPJA és KÉT PAPNŐJE/Budai Dávid, Poppre Ádám, Lévai Tímea, Ostyola Zsuzsanna
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Duró Győző
Zeneszerző: Melis László
Korrepetítor: Falusi Anikó
Kellékes: Jenei Ágnes
Súgó: Balogh Lívia
Ügyelő: Németh Éva
A rendező munkatársa: M. Kapornaki Rita
Rendező: Valló Péter
Centenáriumi díszbemutató: 2013. június 22., Nagyszínpad





































































Új hozzászólás