A hatalmas, 5200 darabból álló bécsi kollekció létrehozása az 1925-ben született Rudolf Leopold műgyűjtő és mecénás nevéhez fűződik. Egy-egy kiállítás alkalmával azonban csak kb. 400-500 darab kerül a múzeumok falaira. A gyűjtemény egy részét képezik Egon Schiele művei: 41 festmény és 188 papírra vetett alkotás.

1994-ben Leopold úrnak az osztrák állam saját múzeumot ígért be, így ő - az érték kb. negyedét kitevő kétmilliárd-kétmillió schillingért - átadta a műalkotásokat egy annak egyben tartására és gyarapítására létrehozott alapítványnak. A működtetésére az osztrák parlament külön törvényt hozott, mely „Lex Leopold" néven került be a köztudatba. A Leopold Museum 2001-ben megnyitotta kapuit a MQ-ban (Museumsquartier), vagyis a bécsi múzeumnegyedben. A látogatók kis szerencsével összefuthattak ott egy őszes szakállú idős úrral, Rudolf Leopolddal, aki - ha kedve úgy tartotta - még egy kis tárlatvezetésre is kapható volt a saját múzeumában, melynek egészen haláláig, 2010-ig az igazgatója volt.

Holtig tartó kapcsolat fűzte a művészethez, azon belül főleg Schieléhez, de Gustav Klimthez és a 20. századi osztrák festészet több kiemelkedő alkotójához is.

De miért főleg Schiele képei vonzották a nagy műgyűjtőt? Miután Rudolf Leopold - aki civilben szemorvos volt - elhatározta, hogy megszerzi a számára örömet okozó tárgyakat, az 1940-es évek végén egy könyvaukción felfedezte a világháború utáni Ausztriában fülledt erotikája miatt erősen támadott Egon Schiele műveinek katalógusát, és ettől kezdve már nem volt kérdés számára: minden felesleges pénzét Schiele-képek vásárlására fordította. Akkoriban nem kellett sok pénz kiadnia ezekre az alkotásokra: a Bécsben uralkodó prűdség miatt Schiele ugyanis egyáltalán nem volt keresett művész, önmagáról alkotott aktképeit leplezetlenül nyers mivoltuk miatt a Dorotheumban, a híres aukciós házban gyakran nem is állították ki nyilvános szemlére.

Egon Schielenek (1890-1918) rövid, mindössze tíz éves alkotói pályafutását adatott meg, 1918-ban, 28 évesen belehalt a spanyol influenzába. 16 évesen a konzervatív bécsi Képzőművészeti Akadémia legfiatalabb diákja lett, de lázadóként ezt rövid idő után elhagyta és Neukunstgruppe (Újművészet-csoport) néven művészcsoportot alakított és a következő hitvallást fogalmazta meg: „Az új művész feltétlenül legyen önmaga, teremtő, s képes arra, hogy közvetlenül és kizárólag csak az alapot építse, mit sem használva fel abból, ami elmúlt, ami öröklött."
Ő be is teljesítette ezt a saját maga által diktált programot: Műveiben lényegében az önálló emberi testre fókuszál: alakjainak többsége groteszk, kifacsart és provokatív pózokban ábrázolt, az arcok pedig végtelenül közönyösek és mindig mosolymentesek.

Művészetét kezdetben befolyásolták Klimt aktjai - melyekből szintén látható pár darab a budapesti tárlaton - de Schiele erotikája merőben eltérő. Szorongásokat tükröző, zaklatott vonalvezetésű, tabumentes ábrázolások, kihívó tekintetek, nyílt és nyers szexualitás, a vásznon kendőzetlenül megjelenő testnyílások, perverzió jellemzik festményeit és rajzait. Válogatás nélkül festett le kicsiket és nagyokat, párokat, betegeket vagy éppen terhes nőket. Egy bécsi nőgyógyász közvetítette neki a modelleket. Minden érdekelte, ami eltért az átlagostól. Ez nem csak az osztrák közönséget sokkolta, de hatóságok sem maradtak tétlenek és pornográfia vádjával 1912-ben rövid időre börtönbe zárták a művészt. Erkölcstelenséggel, gyermekrablással és megrontással vádolták meg, miután a lakásán kiskorúakról pornográfnak ítélt festményeket találtak. A vádat ejtették, de ettől kezdve nem készített szexuális tartalmú képeket kiskorúakról.
Saját modelljei is felháborodtak az ábrázolásmódján, sokszor előfordult, hogy nem is fizették ki a képeket neki.

Idővel talán nem is talált alanyt és ezért festett 10 év alatt 170 önarcképet: sokszor festette meg magát torz, szúrós tekintetű alakként, akinek nagy szemei szinte kinéznek a képből. Csaknem minden festményében, rajzában ott van a szomorúság és a halál is, amelyet elmélete szerint mindannyian magunkban hordozunk: "minden halott, ami él"- állította.

Egon Schiele egy excentrikus útkereső volt, ennek eredményét életében pedig többnyire nem tudta értékesíteni, képei azonban ma már a legkeresettebbek közé tartoznak a nemzetközi piacon. Aukciós rekordja 2011 óta egy városkép Cesky Krumlovról, amely összesen 24,7 millió fontért kelt el.

A budapesti Szépművészeti Múzeumban 2013. június 26 - 2013. szeptember 29. látható az „Egon Schiele és kora" című kiállítás.

http://www.szepmuveszeti.hu/

Fotók: www.leopoldmuseum.org/