„Már csak 365 nap van hátra a következő fesztiválig!” – a 14. Lamantin Jazz Fesztivál és improvizációs tábor zárókoncertje a Savaria Moziban
Képgaléria megtekintése2013.07.01. - 07:00 | Zsé - Fotó: Szabó Bence Paszkál, Zsé
Június 30.-án szombaton délidőtájt már nyüzsögtek a hangosítók, a táborlakók és mestereik a Savaria mozi előterében. Az aula kisvártatva megtelt, majd 13 óra után elkezdődött a kurzuszáró koncertőrület a moziban. Azt gondolhatná az ember, hogy egy bő másfél órás élményben lehet része, de rácáfolt erre az a rengeteg, közel 110 fiatal, tehetséges előadó, akik majdnem három órán át tartó, sokszínű produkcióival lepték meg a nagyérdeműt.
HIRDETÉS
Dr. Tímár Péter, a Lamantin főszervezője köszöntötte a magyar jazzélet kiváló személyiségeit, akik az ismételt felkérésnek elegettéve immáron tizennegyedik alkalommal gördülékenyen, szakmailag megkérdőjelezhetetlenül levezényelték mind az elméleti, mind a hangszeres órákat, rengeteg élményt és tudást átadva az aktív résztevők számára. Márkus Tibor, az improvizációs tábor művészeti vezetője humoros anekdotáival hangolta rá a zene kedvelőit a végső megmérettetésre, elmélyítve a már alapjaiban is baráti, családias légkört .
Elsőként a Gyárfás István által vezetett kombót hallhattuk számos vokalistával, majd a második csapatban felfedezhettünk egy helybéli zenészt, Mészáros Balázst, akit a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekar vezetőjeként ismerhetünk. Improvizatív harsonaszólójával örvendeztetett meg bennünket a Csuhaj Barna Tibor által felkészített együttesben, amelynek énekese a Győrből érkezett Szabó Csilla volt. A jó hangulatú fúvósszekció tagjai csettintéssel éreztették a blues lüktetést az Edison Hawkins által írt Centerpiece című opusban. Csodálatosan lekövethető átfedéseknek lehettünk szemlélői az együtteseken belül a gyermekkorú művészpalántáktól kezdve a felnőttek játékáig. Fel-felkaptuk a fejünket, ha egy érett énekesnő társaságában a doboknál zeneiskolás korú kisembert pillantottunk meg, amint elszánt tekintettel, komolysággal, koncentrációval készül a kezdésre, a megfelelő tempó kiválasztás-meditációjának pillanatában.
A Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola jazz ének szakos hallgatója, városunk büszkesége, Mágedli Maja - Winand Gábor tanítványaként - ismét lenyűgöző dallamokkal varázsolta elénk saját kis belső gondolatainak világát egy quintet-tel, a tehetséges,szintén szombathelyi Császár András dobos kíséretében énekelte Joni Mitchelltől a Dry Cleaner From Des Moines -t. Mérhetetlen ambivalenciák ütköznek bennünk, mikor látjuk őt lánykaként, s ha behunyjuk szemünk, egy érett nő csillan meg hangjainak húrjaiban. Ezt a hatást ezen a délutánon Várallyay Petra zsigereiből fakadó hiteles előadása is elérte a „Little Sunflower" című dallal, megtörve az elégedett alapzajt. Norah Jones-t idézte mosolya, kifejező arcvonásai, amikor leült egyedül a zongora mellé és kísérte énekét. Miután a felhangok is eltűntek a térben, eltelt egy sóhajtásnyi idő a tapsig. Kifinomult, bájos jelensége különös burkot képezett körülötte sajátságos, teátrális megjelenésével. Egyéniségek színes palettája tárult elénk az énekeseket illetően. Az egészen visszafogott, szemüket lesütő kecses, törékeny lényektől, a merész, tapasztaltabb, érettséget tükröző jelenségek is megmutatkoztak. Sokan érkeztek Budapestről és környékéről saját zenekarukkal, érezhetően összeszokott, csúcsteljesítményeket is halhattunk, s ellentétben ezzel, izgalmas volt azok számára a mai nap, akik ebben a pár napban zenéltek először együtt, s most mutathatták meg hallgatótársaiknak és tanáraiknak előadói képességeiket.
Felcsendült sajátságos feldolgozásban egy Bonobo szám is, a Between the Lines, az addigi megszokott dob-basszusgitár-zongora felállás fuvolával és csellóval egészült ki. Zahár Fanni és zenekara - Jeszenszky György kezei alatt fejlesztették tudásukat - különleges színt hoztak a koncert második felében ezzel a nótával. Majd egy igazán fantasztikus műsort hoztak Klausz Csaba tanársegéd 'mentoráltjai', Brandisz Zsófia énekessel és Fodor Dániel basszusgitárossal, aki nem mellesleg a Savaria Szimfonikus Zenekar művésze. Igazi utcazene-hangulatot árasztott az apparátus tangóharmonikával, hegedűvel, gitárokkal, trombitával, szaxofonnal és szokatlanul vidám arcokra tekinthettünk a nézőtérről, miközben a látvány is felszabadítóan jó volt.
Számunkra is felejthetetlen élmény volt ez a párnapnyi csoda, mely kiragad mindenkit a hétköznapok forgatagából. A koncertek hangulata lehetővé tette számunkra, hogy megállítsuk az időt. Egy másik világban élhettünk a világsztárok által hozott energiából merítve, szabadon. Márkus Tibor szavaival zárjuk sorainkat, mely a zárókoncertet megelőzően hangzott el tőle.
„Van egy jó hírem számotokra. Már csak 365 nap van hátra a következő Lamantin Jazz fesztiválig! „
A fenti íráson kívül a 2013. évi Lamantin Jazz Fesztiválról megjelent beszámolóink:
Western-mikrokozmosz - Piano Bench a Lamantin Jazz Fesztiválon
2013.06.25. - 14:45 | Büki László 'Harlequin' - Képgaléria megtekintése
Június 24-én a Krúdy Klubban lépett fel a Lamantin Jazz Fesztivál második napján a Piano Bench trió. Az Alex Baboian (USA) - gitár, Dylan Coleman (USA) - bőgő és Juhász Márton - dob alkotta jazztrió XX. századi klasszikus zongoradarabokat hangszerelt át gitár-bőgő-dob kombinációra, illetve eredeti módon ötvözte ezeket improvizált és groove zenével.
Belül szőke, kívül vörös és jazzt énekel - Mágedli Majával beszélgettünk
2013.06.27. - 17:45 | Büki László 'Harlequin' - Képgaléria megtekintése
Elegánsan hűvös és távolságtartó, mint Diana Krall, ám a mosolya mögött legalább annyi melegség rejtőzik, mint a hangjában. "Az éneklés számomra olyan lételem, amiről nem tudom elképzelni, hogy nincs" - talán ez a gondolat az, amivel Mágedli Maját a legfrappánsabban jellemezhetjük. Énekesi pályafutásának jelentős állomása lesz az a koncert, amire a Lamantin Jazz Fesztiválon, a Weöres Sándor Színház Krúdy Klubjában kerül sor június 26-án, 20 órakor. S hogy ki ő, van-e énekesi példaképe, s miért épp a jazzt választotta, az kiderül vel készített interjúnkból.
Sátor alatt nő az érzés - a Lamantin Jazz Fesztivál sátras koncertjei
2013.06.28. - 14:50 | Büki László 'Harlequin' - Képgaléria megtekintése
"Zenéről beszélni olyan, mint építészetre táncolni." Frank Zappa örökérvényű mondása a fesztivál sátras koncertjeit hallva nyert igazolást bennünk. Mit írhatnánk olyan géniuszokról, mint Trilok Gurtu vagy épp Deitra Farr? Kaptunk tőlük és az előttük fellépő zenekaroktól két olyan napot, aminek azóta is zenei hatása alatt roskadozunk - legfőképp az indiai ütősguru és a blues nap magyarjai okoztak "hempergős jókedvet".
2013.06.30. - 18:30 | Zsé - Fotó: Szabó Bence Paszkál - Képgaléria megtekintése
A barokk zene egyik legjellemzőbb technikájának eszközével élve lepték meg a Bartók Terem közönségét június 28.-án pénteken mind a szervezők, mind az előadók. A teraszos dinamikájú koncertfelépítés, a fellépők sokszínű egyénisége, a zenei stílusok kontrasztjainak hatása eleinte a székbe döngölte a hallgatóságot, majd az est végére állva tapsolt a közönség jelentős része.
A hírhez tartozó képgaléria
Új hozzászólás