Nyilvánvalóan mindenki ismeri azt az unásig ismételt frázist, hogy a Kiscsillag Lovasi András hobbizenekara. Pedig ez tényleg annak indult, amolyan gőzkieresztésnek. Meg nem valósított ötletek kondérjából újabb merítés, megfelelő terítékkel és kiegészítőkkel. 2005 tavaszán kezdődött a történet, mely egy másiknak a folytatása. Ős-Kispálosokkal az oldalán (Ózdi Rezső, Bräutigam Gábor), no meg „a" Lecsóval Lovasi megtalálta a rég elvesztett lelkesedést és energiát. (Bräutigam helyén már Mihalik Ábel ül.) A frappánsan Greatest Hits Vol. 01-nek keresztelt első lemez után itt a Kiscsillag második dolgozata, Örökre szívembe zártalak címmel. Már a borító is csábító, rajta Lecsó (Leskovics Gábor), kissé - ahogy Lovasi fogalmazott - Bunyós Pityu színvilágában, szív alakúra borotvált mellkasszőrzettel.

Az album Tövisházi Ambrus (ex-Amorf Ördögök, Erik Sumo Band, Péterfy Bori & Love Band) produceri közreműködésével készült, és a nyers, rockos hangzást jól keveri az indie-s gitárfutamokkal, s mindössze két lassú szám bújik meg a gitár-riffek árnyékában. Node nézzük, mit "zártunk örökre a szívünkbe" a meghallgatása után!

Örökre szívembe zártalak

A címadó dal tökéletesen megadja az alaphangot a továbbiakhoz, merthogy ezen a lemezen kevesebb a „líra", több a zúzás, a komolyabb pörgés, a koncertemlékeket felidéző gitárfutamok. A dalt indító és végigkísérő gitártéma meglehetősen kellemes, remek groove. Szombathely felé vonatozva épp az jutott eszembe, hogy a lemez persze olyan, mint egy Kispál album, csak a sajátságos Kispál András-féle gitárhangzás nélkül.

Kedvenc sorok: „ Mert amíg én meg nem halok, Te mindig ott leszel. Mert én téged, nem vicc, tényleg. Kicsit szokni kell, hogy örökre szívembe zártalak."

Teremőr

A Teremőr című nóta azzal villant újat, hogy ska alapokkal dolgozik: a kezdő néhány sor után tehát lehet egy picit „egyhelybenfutni", ami ugyebár eddig nem volt jellemző a zenekarra, ráadásul az enyhén Quimby-s orgonatéma és a westernes slide-olás is kivehető a családeposzban.

Kedvenc sorok: „Apám egy keret volt, s e keretben anya volt a kép (voltaképp). Én ott vagyok teremőr, ahol a falon mindig kinn vannak anyáék."

Jó napot!

A Jó napot! című dal tényleg jó lenne reggeli ébresztőnek, kellően pörgős, pattogós ahhoz, hogy kiverje az ember szeméből az álmot. Különösen érdekes lehet koncerten majd a pillanatnyi szünet nélküli zúzás, amihez heves bólogatás, fejrázás társulhat. Társulnia kell. Jó napot, jó nagyot, ahogy azt a régi, ámde nem túl jó szóvicc tartja, de ha már egyszer jó napot, akkor tényleg jó nagyot!

Kedvenc sorok: „Ugye bűn a bűnön, ugye hát a hátnak, ugye megcsinálod, én is megcsinállak."

A pénz miatt

Ez a dal ismerős lehet mindenkinek, aki meghallgatta Péterfy Bori lemezét is. Egyszerű a megoldás: azon is szerepel és Lovasi írta. Nyilván van különbség a két verzió közt, ez egy mély hangon és kórussal elővezetett, galoppozó boogie lett. Már a cím is sejteti, hogy némileg didaktikus nótáról van szó: mindenki tudja már, hogy ez a világ bezony arról szól, hogy „pénz", és remek alapvetések születtek már ebben a témában (gondolhatunk itt pl. a Pink Floyd feledhetetlen, 'Money' című nótájára). Ha egy szóval kellene jellemezni a zenét, akkor azt mondanám, menetelős. És ha már nagyon belemagyarázás, akkor a világ is, legalábbis ami a pénz körül forog, az úgyis csak amolyan menetelés," sorból ki nem nézés". A férfikórus pedig inkább helyes, mintsem drámai. Van valami irónia?

Kedvenc sorok: „Vidám vasárnapon hordják, - a pénz miatt - a perselyt körbe: - Jöjj mennyország, a pénz miatt."

Fishing on Orfű

Orfű mára lassan a honi „alter arcok" egyik kedvenc helye, Lovasi házatája, legfrissebb zenei fesztiválunk színhelye, hasonlók. Az első, és legfontosabb, és minden mást meghatározó tény, hogy ez a szám Rátgéber Lászlóé. A sportszeretők onnan ismerik, hogy a pécsi női kosárlabdacsapat emblematikus edzője volt, a zeneszeretők pedig onnan, hogy az ország egyik legnagyobb punk rajongója, óriási imádattal a The Clash irányába, ezerszámra felhalmozott bakelitekkel, amikért sokan a fél karjukat odaadnák. Rátgéber írta a szöveget, ő énekli, a videóban is szerepel, és hozott némi Clash-es beütést is, ha már egyszer. Végtelenül egyszerű, de igazán pazar dal ez. Nem kell tovább ragozni, tessék megnézni!

Kedvenc sorok: "One step left and two step right, pretty disco baby dancing all the night, two step left and the one step right, happy Fisherman dancing all the night"

Nehéz börtönsúlyzó

Az első líraiabb hangvételű nóta a lemezen (ha a Pénz miatt című opuszt nem számítjuk). Egyetlen gondolatsor az egész, persze a szokásos megszakításokkal, kiállásokkal. Lovasi és Lecsó hangja együtt sűrű esőfüggönyt vizualizál a dalt hallgatva. Ahogy sokszor nem értem, úgy most sem, hogy jön ide a börtön. Nehéznek nehéz, az biztos, az eddigi saláták és szárnyas húsok után ez a marhapörkölt. Vagy valami ilyesmi. (költői szabadság - a szerk.)

Kedvenc sorok: „A város lábán cetli, a szemén érmék; vigyünk esernyőt a temetésre, eső fogja eltemetni őt."

Elegáns tűnődés

Újabb sötétebb, Kispált idéző nóta; nagyjából egy percnél jön a gitár, ami reménysugár, hogy mégsem kell annyira elborulni. A darab alig hosszabb, mint két perc, mely elmondja, hogy ha nem megy a készülék, hát tűnődjünk valamin, s ha nincs min, azt is tegyük elegánsan. Kérdés: elegánsan tűnődni hogyan kell? Jó lenne megtanulni, mert akkor a tűnődés nem „zombiarc" volna, hanem valamilyen szofisztikált, rendkívül kifinomult folyamat. Olyat akarok!!

Kedvenc sorok: az elegáns tűnődés legszebb megnyilvánulása: „Nézem magam a tükörben, hogy lóg a farkam. Most azt játszom, hogy itt vagy, már el is takartam (magam)."

Az a világ nincsen

Ha eltekintünk a később következő Van-e szándék című, rongyosra hallgatott nótától, ez a kedvenc az új lemezen. Magávalragadó groove ez is, igazán tetszetős basszus témával, amit ugyan biztos hallottunk már, mégis nyerő. Ez a groove és ez a basszus viszi el a hátán az egész számot, ajánlanám következő kislemez dalnak. A szám végén meg némi kikacsintás a régi idők felé, bálnákkal a tengerben (for beginners: Bálnák ki a partra - örökbecsű Kispál lemez, ami 990-ért kapható a "mert hülye azért nem vagyok" helyen).

Kedvenc sorok: „Elhoztam a tengert, van itt kagyló, kavics. Londonból pár cd, Amszterdamból hasis. Az a hely nem lett meg, ami a fejemben megvolt, maradt kagyló, kavics, cd-k, hasis, húgyfolt."

Van-e szándék

Mr2, Petőfi Rádió, reggel, délben, este. Rongyos. Ez a tipikus pattogós. Közönségkedvenc. Ironikus. Egy csoporttárs kedvence, mikor a bálványimádó kiscsajokról szóló dal alatt a bálványimádó kiscsajok az első sorokban sikoltoznak. Hogy van az egyébként, hogy általában a kb. húsz éve működő zenekaroknak (értelemmel bíró zenekaroknak) van a legtöbb tizenegynéhány éves kiscsajrajongója? Újabb kérdés az élet legnagyobb dolgairól. Ez az igazi sláger ebből a 13-ból. Jogos. Szerintem. Szándékom pedig van. Erre a dalra bármikor.

Kedvenc sorok: „Figyelj, és az milyen, hogy tudod, jönnek az ilyen kiscsajok, biztos sok. Ilyen csaj megy hozzád, hogy jól körberajongják a nagy bálványt, szánalmas."

Légy szíves

Ballada egy újabb magányos lélekről, elszabott életről, ahogy azt már többször hallottuk Lovasitól, örökbecsű dalszövegekben megörökítve. A lányról, aki lassúzni csábítja a fiúkat, nehogy egyedül kelljen a báli szezonban néznie otthonról a hóesést. A lemezen keveset hallott billentyűs hangszerrel megtámogatva, nyomatékul a némileg apokaliptikus képről, ahogy kint földre rogynak a szarvasok.

Kedvenc sorok: némi képzavar: „Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Szomszéd

Valahogy úgy vagyok a lemezek utolsó dalaival, mármint nem a legutolsókkal, hanem az utolsó kettő-hárommal, hogy annak valami extrém jónak kell lennie, hogy kibírjam a végéig. A Szomszéd nekem valahogy töltelék, jó is, nem is, van is, nincs is. Mintha visszaköszönnének korábbi dallamok, túl ismerős. Ugyanakkor pedig egy szokásosan jól kicsavart szerelmes történet, amelynek értelmezése kihívás valamelyest. Illetve csak kihívás is, meg nem is. Hoztam is, meg nem is.

Kedvenc sorok: „Nem tudnám végignézni, hogy megöregszel és meghalsz. Hogy előtte lehajtott fejjel esszük a krumplit a szafttal."

Fecskés

Csendesülős. Nyugodt. Kellemes refrén, amit úgy törökülésben dülöngélve szívesen én is. Ahogy a fecske az égen, amilyen könnyedén és görcsmentesen. Közben meg nem is görcsmentes, mert hát verni kell a szárnyakkal, hogy könnyed lehessen. Meg görcsmentes. Az ember meg közben kocsiban ül, húz el mellette az élet (Jutka? - a szerk.), mások élete (vagy halála), annak rendje és módja szerint. Akár utolsó szám is lehetne. Nem az.

Kedvenc sorok: „Hello lányok, a testetek miatt volt már úgy, hogy fékezek, de végül mindig gázt adtam, mert a jellemem pompás."

Igazságos

Lecsó hangjával zárul a lemez, ebben az egy dalban kap főszerepet az albumon. A dal kissé monoton ritmikájában üdítően hat a refrént kísérő zongora.

Kedvenc sorok: "És nincsen még vége, csak máshogyan lesz, itt igazi minden, itt igazad lesz"

A Kiscsillag új albumán ugyanabból a receptúrából építkezett, mint az előző, Greatest Hits Vol. 01-en, a cél ellenben egy energikusabb, dögösebb rock'n'roll-massza korongba dolgozása volt. Nagy rizikót nem vállalt a zenekar azzal, hogy a jól működő sémákat felpakolta az új anyagra, good practice is best practice alapon, hiszen van itt fülbemászó indie-s beütés, garázsrockra jellemző nyersség, pörgős-punkos-fejrázós sláger és persze a jellegzetes Lovasi-féle világlátás szövegbe oltva, ami ugyan kispáli magaslatokig nem ér fel, mégis bőven az átlag fölé emeli mondanivalójában a lemezt. Aki szerette az első albumot, annak a mostani sem fog csalódást okozni, sőt! Bízzunk benne, hogy lesz szándéka a zenekarnak élőben is bemutatni nekünk!