Adódik az egyszerű kérdés: egy gazdasági agrármérnök hogyan kerül közel az irodalomhoz?

Agrármérnökként valóban növényekkel és állatokkal illene foglalkoznom, de alapvetően mindig is érdeklődtem a történelem iránt. A doktori disszertációmat gazdaságtörténeti témában írtam, Szendrey Júliával pedig 2008 végén kerültem kapcsolatba, amikor én kaptam a feladatot, hogy segítsek Ratzky Ritának és kollégáinak az írónő emlékszobájának felújításában, a kiállítás elkészítésében.

Az épületen van egy emléktábla, miszerint Júlia itt született.

Kutatásaim alapján ma már bizonyossággal állíthatom, hogy itt lakott Szendrey Ignác (Júlia édesapja) és családja,  ebben a kis épületben született Júlia is. Apja a Georgikonon tanult, utána pedig ispánként helyezkedett el a Festeticsek központi uradalmában. A táblát Csák Árpád 1909-es kezdeményezése után 1923-ban helyezték el ezen a falon, a Petőfi-centenárium alkalmából, az „Újmajor" pedig 1973 óta viseli a „Szendrey-telep" nevet.

Júliára sokan hűtlen asszonyként gondolnak, aki beteljesítette Petőfi "Szeptember végén" című versében szereplő jóslatát, hiszen eldobta özvegyi fátylát és hamarosan másodszor is férjhez ment.

"Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"

(részlet Petőfi Sándor: Szeptember végén című költeményéből)

Véleményem szerint az utolsó sor valóban hátborzongató jóslata egyben feloldozás is: Petőfi így is szereti és szeretni fogja feleségét. A segesvári csata előtti egyik utolsó levelét így zárta: „a sirig és a siron tul örökre hűséges férjed Sándor".

Szendrey Júlia megítélésében még akkor sem történt változás, hogy ismertté vált halálos ágyán tett vallomása, apjának írott levele, mely szerint rengeteget szenvedett második férje mellett. Önálló írónői és költőnői szerepét sem vették komolyan, pedig jelentős alkotó volt, egyéni stílusban írta útinaplóit és visszaemlékezéseit. Szerencsére sokunk véleménye: ha csak annyit tett a magyar költészetért, hogy Petőfit ilyen csodálatos versek megírására ihlette, már akkor hálásak lehetünk neki.

Mit gondol, valóban egyedül is megállta volna a helyét az irodalomban?

Nem vagyok irodalmár, de Júliát nem véletlenül nevezik a magyar George Sandnak (francia írónő). Természetes, hogy kellett mellé egy olyan zseni, mint Sand mellé Chopin, a zeneszerző. Petőfi feleségeként ismertük meg a nevét, de ha az Andersen mesefordításokra, melankolikus verseire („De kijutott nekem...") vagy humort sem nélkülöző novelláira gondolok, akár Kaffka Margit és az emancipált írónők előfutáraként is tekinthetünk rá. Egyébként nem tartom teljesen jónak a George Sanddal való párhuzamot, mert Júlia büszkén vállalta nőiességét, nem vett fel férfi írói álnevet, viszont sok tabut ledöntött abban a korszakban szivarozásával vagy öltözködésével.

A keszthelyiek mennyire tudják, hogy Júlia itt született?

Nagyobb rendezvények alkalmával sokan látogatnak el az emlékszobába. A múltban is sok kezdeményezés volt, hogy Júlia emlékét életben tartsák: 1958-ban az Állami Leányiskola felvette a nevét, Vári Andor pedig az Egyetemen tartott irodalmi esteket. Halálának évfordulóján, 1968-ban merült fel az igény egy emlékszoba létrehozására, és a '70-es években (egy Helikon Ünnepségen) meg is nyitották a Balatoni Múzeum kiállítását, amit Petánovits Katalin állított össze. Vári Andornénak és a Szendrey Általános Iskola közösségének köszönhetően az itt található szobor volt az országban az első köztéri szobor Júliáról. Marton József református lelkész utolsó alkotása 1982-2009-ig Keszthely szívében állt, utána került ide méltó helyére, a szülőház kertjébe.

A 2009-es újra megnyitásig milyen munkálatok folytak?

Úgy szoktam mondani, hogy a szoba „Csipkejuliska" álmát aludta 25 évig. A Balatoni Múzeum kiállításán elkezdtek tönkremenni a kiállított anyagok, míg végül a 90-es évek elején megszüntették a kiállítást. Az újjászületés gondolta a városi önkormányzat és a Kar részéről merült fel: a Georgikon Kar és Keszthely közösen tataroztatta a házat. 2008-ban volt itt a városban egy Szendrey Júlia kiállítás, amit Ratzky Rita, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi igazgatója koordinált, így kerültünk vele kapcsolatba. A kiállítás anyaga a Georgikon Kar tulajdonában áll, 2009. március 13-án hársfát is ültettünk és minden ismét az érdeklődő közönség elé került.

Mit láthatunk a tárlaton?

Júlia életének fontosabb fordulópontjait, néhány költeményét, családját, tárgyait mutatjuk be. Az egyik sarokban megtudhatjuk, hogyan nézett ki a korabeli Keszthely. Egyik legszebb darabunk egy papírszobor, amelyet a Nők a Balatonért Egyesület készíttetett Tóth Évával, a budapesti papírszobrásszal.

Gondolkodnak-e fejlesztésekben, bővítésben?

Nagy volumenű fejlesztésekre nem számítunk. Jó volna az intézői házat felújítani, és kialakítani egy látogatóközpontot. Az emlékhely bővítése után kaphatna akár Festetics György, akár Nagyváthy János is emlékszobát. Remélhetőleg előbb-utóbb kialakul majd egy egészséges nemzeti büszkeség, öntudat, és más országokhoz hasonlóan, e nemzeti nagyság szülőháza körül nagyobb élet folyik majd.

Az emlékszoba mikor látogatható?

A nyári időszakban heti két napon két-két órát vagyunk nyitva, és telefonos bejelentkezéssel is megoldható a látogatás. Nagyobb rendezvények idején is várjuk az érdeklődőket: a Múzeumok Éjszakája hazai, a Kulturális Örökség Napjai EU-s rendezvénybe kapcsolódtunk be, valamint a tervek szerint Júlia nap körül tartunk egy ünnepséget. Kötetet is tervezünk kiadni, amely Júlia és Keszthely kapcsolatát mutatja be. Ugyan hamar elkerült innen és csupán egyszer tért vissza, de büszke volt rá, hogy itt született. A könyvben a korábbi kiállításokat is bemutatjuk, illetve azokat az embereket, akik azért küzdöttek, hogy megőrizzék emlékét. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a felnőtteken kívül számítunk a gyerekek érdeklődésére is. Rendhagyó irodalomórát is lehet itt tartani, szép környezetben nyerhetnek betekintést Júlia titokzatos életébe a diákok.

Melyik a kedvenc kiállított tárgya?

Kedvencem nincs, már az összes kiállított darabhoz fűződik egy történetem. Amit kiemelkedően szeretek, az a hársfa, amelyet a 2009-es megnyitó alkalmával ültettünk. Számomra ez az újjászületés szimbóluma, de annak is nagyon örülök, hogy itt van a szobor. Megrendítő az életpályája, a legnagyobb boldogság és legmélyebb keserűség is elérte, életében talán magánya a legmegindítóbb, ami utolsó két évében érte ezt az asszonyt.

Dr. Lukács Gábor elérhetőségei:

+36 30 960 7460

Az Emlékszoba honlapja: http://w3.georgikon.hu/tanszekek/agrargaz/Szendrey.htm