Katlanfüst: Harsány Kisharsány - Ördögkatlan Fesztivál 2013

Képgaléria megtekintése2013.08.03. - 13:50 | Büki László 'Harlequin'

Guminő-szájra hajazó fúvókájú tubába "csavart" dizőz, Benny Hill-klón harmonikás, koponyák és voodoo babák társaságában bőrt püfölő zombi dobos, Tom Waits hangú, fukszokkal terhelt barkós bendzsós-gitáros... fokozzuk még? És ők csak egy zenekar voltak a négyből, akik a napokban a kisharsányi katlanban harsánykodtak. Ha hangira nem is, egy képes ovációra mi is képesek vagyunk.

Both Miki új etnoformációja, a Folkside nyitotta a sort a Kovács Udvarház "pajtaszaunájában". Friss szalmaillat, friss harmóniák, Naprás-feeling. Miki igazi gitárprímás, bár most egy "másik dudás", Szokolay Dongó Balázs vitte javarészt a prímet a Lukács Miklós - cimbalom, Dés András - ütőhangszerek, Novák Csaba - bőgő által mértani pontossággal kísért bandában. Dés Andris szinte a Vylyan teraszról esett a pajtába (ahol saját kvartettjével lépett fel), a beállásnál Novák Csaba meg is jegyezte, hogy milyen "meleg a keze". Februárban megjelent, Csillagfészek című lemezüket mutatták be a közönségnek.

"Ebben a formációban mindenki ismert, elfogadott zenész, joggal várható tőlünk, hogy jó lemezt csináljunk. A közös munka alapvetően nem a bravúros megoldásokról szól, hanem drámák vannak benne, lírai részek és egységében erős zene lett. Nehéz meghatározni, pontosan mi is született és mennyiben kapcsolódik az korábbi zenéimhez. A Kárpát-medence különböző muzsikái voltak hatással az anyagra, de másképpen, mint a Naprának írt dalaimban, ráadásul a Folkside-ban akusztikus hangszereken játszunk." - nyilatkozta Both Miklós az album megjelenése után.

Húzós cigányzenével folytatódott a kisharsányi zenefolyam: a Romengro és Lakatos Mónika gondoskodott róla, hogy ne csak a lelket, hanem a lábat is megmozdítsák. Az pedig örömteli érdekesség, hogy a cigánytánc mozdulatai valahol zsigerileg mindenkiben kódolva vannak - van, akiből duhajmód kitör, s van, akiben csak finom kéz- és ujjmozdulatokban fejeződik ki. Egy a lényeg: a zene vérmérséklettől függetlenül átlényegít.

Rutkai Bori és a Specko Jedno egy zeneileg és tartalmilag intellektuális segélycsomagot rakott elénk, melyet kibontva gyógyírt találtunk lelki, hangulati sebeinkre. Amit kaptunk, az játékosan bájos, könnyeden fajsúlyos és fordítva.

A végére hagytuk a legharsányabb kisharsányit, az Urban Voodoo Machine-t. A sajtóanyag szerint "annak, akik a sikerért cserébe eladják a lelküket az Ördögnek. Nos, az Urban Voodoo Machine kilenc tagja inkább megkötözte a figurát az alagsorban, és feljött viszkivel átitatott cigány bluest és rakendrollt játszani egy vándorló börleszk darabban. Ahogy mondják, ők álmaid bandája, amennyiben elég piszkosak az álmaid."

A piszkos álmok netovábbját egy guminő-szájra hajazó fúvókájú tubába "csavart" dizőz, egy Benny Hill-klón harmonikás, egy koponyák és voodoo babák társaságában bőrt püfölő zombi dobos, egy reverendás nagybőgős, egy Tom Waits hangú, fukszokkal terhelt barkós bendzsós-gitáros-énekes és egy Nick Cave-küllemű trombitás valósította meg. A látványsokk tartott vagy negyed óráig, addigra kiismertük a vaudeville & whisky-blues okozta meglepetést. A londoni banda becsülettel showrakoztatott, a közönség pedig kajálta, mint a sertésflekkent.

Ma már csak koccintani megyünk Kisharsányba, bár azt a Palkonya-Kisharsány-Nagyharsány katlanháromszögben bárhol érdemes!