Tankcsapda, Depresszió: dübörgő rock és egész estés pogó a Sportházban
Képgaléria megtekintése2013.10.13. - 18:40 | Jene Bogi - Fotók: Jene Sándor
Bakancsok, láncok, kitűzők, fekete zenekaros pólók, farmerek, bőrök, szegecses karkötők, hosszú hajak, taréjok és persze sör mindenfelé. Nagyjából így nézett ki szombat este a Sportház, miután ellepték az esti bulira várakozó rockerek az épületet és környékét. Az esti program a Krízis, a Kowalsky meg a Vega, a Road, a Depresszió, és a Tankcsapda koncertje volt.
Az este zenei felhozatala kiváló volt, de sajnos hátránya is van egy ilyen több fellépős bulinak - igazodni kell a programhoz. Sokszor úgy vettük észre, még lett volna lendület mind a bandákban, mind a közönségben, de nem csúszhattak ki az időből. Már az első dallamok egyértelművé tették a nagyérdeműnek, hogy itt kérem zúzda lesz, könnyű szerelmes balladákra annyira nem kell számítani. A tömeg folyamatosan gyűlt, bár eleinte még nem volt túl energikus. Ahogy múlt az idő, a hangulat egyre jobban felpörgött, hála a zenekarok folyamatos buzdításának, vagy talán az egymás után elfogyasztott söröknek és boroskóláknak.
Mikor a Road csapott a húrok közé, a közönség már egy emberként üvöltött, egy ritmusra mozogtak a fejek és a lábak, lányok ültek a fiúk nyakába, és az első sorokban elindult a pogó is. Szóltak a keményebbnél keményebb, zúzós dalok, de közben egy-két könnyedebb pillanat is belefért. A Megint nyárnak különösen örültünk a kint uralkodó borús idő miatt.

Úgy tűnt, a legtöbben a Depresszió koncertjét várták. A banda ezúttal sem okozott csalódást, tele voltak energiával, és a rajongókat is remekül fel tudták pörgetni. A „kemény mag" az első sorokban már annyira várta a pogót, hogy a Halász Feri által levezényelt, szokásos Wall of death-re nem is volt szükség - kezdődhetett a tánc, minden ment magától. A koncert végén a zenekar és a nézők is kicsit fájó szívvel búcsúztak, még nem akartunk elszakadni, de nem volt túl nagy a búslakodás, hiszen hátra volt még a Tankcsapda.
A debreceni Rockmaffia fellépésének első fele főleg a legújabb számokból állt, amiket még kevesebben ismernek, emellett a fáradtság is kezdett úrrá lenni a tömegen, így a hangulat egy kicsit visszaesett. Persze azoknak, akik bármire rendületlenül pogóznak, mindegy, hogy mi szól, mindig jól érezték magukat. Később szerencsére a régebbi számok kedvelői is kárpótlást kaptak, így végül méltóan búcsúztattuk el az éjszakát.

Sokan vannak, akik nem szeretik az olyan társaságokat, mint ami itt, szombat este összegyűlt. Sokan a rockereket csak huligánoknak látják, aminek olykor van is alapja, de hiba lenne ennyire általánosítani. Személy szerint úgy gondolom, és talán nem vagyok vele egyedül, hogy egy ilyen esemény egyik legvonzóbb tulajdonsága az, hogy teljesen ismeretlen emberek egy bemutatkozás, egy pacsi után egész este úgy kezelik egymást, mintha világ életükben legjobb haverok lettek volna. Meg persze az sem mellékes, hogy egy végigtombolt éjszaka tökéletes feszültséglevezető. „Ez a rock, látod, ez a rock. Azt hiszem én már így maradok."
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1957 szavazat





































































Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
szuper volt lml