(K)arcok - Stekovics Gáspár és S. Horváth Ildikó kiállítása az AGORA Szalonban
Képgaléria megtekintése2013.11.05. - 15:00 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Dart, BLH
A világon egy dolog van, ami attól terjed és növekszik, hogy fogyasztják: a kultúra. Fűzfa Balázs kiváló gondolata tökéletesen passzolt a Szent Márton Ünnep nyitóeseményéhez, Stekovics Gáspár és S. Horváth Ildikó közös kiállításához az AGORA Szalonban. Két helyi művész, aki elválaszthatatlan, mint jin és jang, és egyensúlyban van egymással, ahogy alkotásaik, a fekete-fehér portrék és a színes rézkarcok.
Irigylem Stekovics Gáspárt. Olyan szellemi és alkotói közösségben él, mozog, ami naponta új inspirációkkal kényezteti. Olyan élethelyzetekben találkozik a kulturális élet meghatározó személyiségeivel, ahogy kevesen. Ezek a találkozások, baráti beszélgetések eredményezik azt, ami egy jó portré alapja: felfedezni az arcban, a pillantásban, a mosolyban azt, amitől a teljes személyiséget rajzolja ki, a megörökített pillanatról pedig egy egész életutat idéz fel bennünk.
Portrét fotózni nem túl nehéz, jó és kifejező portrét viszont kihívás. Ismerni kell hozzá az alanyt, olyan nexusban kell lenni vele, amitől a pillantása, tekintete egy másik művésznek, a fotósnak szól, rajta keresztül pedig mindazoknak, akik kapcsolatba kerülnek a fotóval.
"A portré kényes dolog, itt emberekkel kell foglalkozni. Nagyon izgalmas dolog nézni egy arc változásait az objektíven keresztül. Ha tehetem, általában megpróbálom valamilyen hétköznapi szituációban elkapni azokat a pillanatokat, melyek jellemzőek a modelljeimre. Ez lehet akár egy reggeli kávézás, séta a parkban, pihenés a teraszon vagy akár egy munkafolyamat közben." - nyilatkozta egy évvel ezelőtt lapunknak adott interjújában Gáspár.
S valóban, a portrék fekete-fehér világából kiszüremlik mindaz, ami kirajzolja egy-egy alkotói sors nem ritkán kacskaringós-rögös útját, amitől a portrékra írt gondolatok szintén képeket hívnak elő bennünk. Felidézünk, "exponálunk" belül - arról a személyről, ahhoz a személyhez kötötten, akit egy pillanatba zárva kapunk tekintetünk fókuszába. Ezáltal kép és szöveg újabb képet fest, melynek "alkotójává" magunk váltunk azáltal, hogy értelmeztük, befogadtuk egy fotó üzenetét, sugárzó pillanatát.
"Nem mi nézzük a képet, hanem a kép néz bennünket, a képen levő személyiség néz bennünket. S ez talán választ ad arra, hogy miért szeretjük jobban a fekete-fehér képet a színes képnél. Válasz arra, hogy a komponáltsága, stilizáltsága által hogyan lesz képes egy pillanatot rögzítő kép egy egész életet megmutatni nekünk, s nemcsak az ábrázolt, megörökített személy életéről beszélni, ugyanis ezek a képek az arcokon és szemeken keresztül rólunk is beszélnek.
Megszokhattuk, hogy a művészet gyakran az elmúlásról szól. Ha a teremben körülnézünk, akkor arra lehetünk figyelmesek, hogy ezek az arcok, ezek a karcok, ezek a szövegek a derűről szólnak elsősorban. S. Horváth Ildikó rézkarcai pedig csak fokozzák azt a derűt, néha ellenpontozzák, amelyeket a fotókról kitekintő férfiarcok, a szomorúbb arcok a mögöttük álló évtizedekkel próbálnak megfogalmazni."
Fűzfa Balázs gondolatával nyitottuk, s ezzel is zárjuk sorainkat, s meleg szívvel ajánljuk Olvasóink figyelmébe az AGORA Szalonban december 4-ig megtekinthető tárlatot.
Kapcsolódó írásaink:
Arcok és rézkarcok Szigligetről - Stekovics Gáspár és S. Horváth Ildikó tárlata
2013.07.28. - 10:15 | Déri Norbert
Július 19-én az Alkotóház falai között került megrendezésre S. Horváth Ildikó és Stekovics Gáspár alkotásaiból készült kiállítás, mely augusztus végéig várja a látogatókat. Képekkel gazdagon illusztrálva számolunk be a tárlatról.
2012.11.24. - 15:00 | Büki László 'Harlequin'
Szinte kérdezni sem kell - beszél mindenről, ami foglalkoztatja. A művészi sorsról, festészetről, fotózásról, macskáról: az életéről. Egy kávéra beülni vele szinte lehetetlen: repül az idő, amit mindig kevésnek érzünk vele eltölteni.
A hírhez tartozó képgaléria
Új hozzászólás