2013.12.01. - 08:00 | Rozán Eszter
Nagy várakozás előzte meg a Bánfalvy Ági International Stúdió szombathelyi bemutatóját. Szenvedélyes Abigél rajongók találgatták izgatottan, vajon a színpadi mű képes-e visszaadni Szabó Magda regényének szellemiségét, vagy a Zsurzs Éva rendezésével 1978-ban készült tévéfilmsorozat atmoszféráját.
Nemcsak az idősebb korosztály ismerheti a Matula intézet rideg világába csöppenő Vitay Georgina életét, melyet Szerencsi Éva kiválóan alakít, hanem a fiatalabb korosztály is nyomon követheti Gina sorsának alakulását, hiszen jó néhány tévécsatorna tűzte már műsorra a négyrészes sorozatot. Vajon versenyre kelhet-e bárki is Básti Lajossal, a magatartásában szigorú, a szabályokhoz mereven ragaszkodó, ám a szíve mélyén emberséges Torma Gedeon megjelenítőjével? Utolérhető-e Balázsovits Lajos, vagyis Kalmár Péter, aki férfias kisugárzásával, hazafias cselekedeteivel elbűvöli a lányokat? Vagy ott van Kőnig tanár úr - Garas Dezső -, aki beteges, kicsit gyámoltalan, még fegyelmet sem bír tartani, mégis a történet igazi hősévé válik.
Bánfalvy Ágnes nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor Szikora János rendezővel az Abigél színpadi adaptációjába kezdtek. A feladat mégsem volt Bánfalvy számára teljesen ismeretlen, hiszen annak idején ő játszotta Torma Piroskát a Zsurzs- féle feldolgozásban, vagyis nemcsak a cselekmény ismerte jól, hanem bennfentesként is táplálkozhatott belőle. Film - regény - színpadi mű természetesen mind más és más, sajátos nyelvezettel, formavilággal, stílussal. Egy regényben visszaadható a személyiség legapróbb rezdülése is, cizellált jelentésárnyalatokat követhetünk nyomon. A film - különösen, ha több részes - szintén képes az érzelmi gazdagság visszaadására. Színpadi mű esetén azonban jóval nehezebb az apróbb részletek ábrázolása a hely- és időkorlát miatt. Amit a regényben vagy a filmben hosszasan ecsetelünk, a színpadon stilizáltan jelenik meg. Ezért nem lehet ott egyszerre az egész hetedik osztály, ezért láthatunk csak egy részletet a hálóteremből vagy az óvóhelyről. Míg a filmben határozottan érezzük, hogy a lányok valójában nem rosszak, csak a sértettség és a gőg miatt közösítették ki Georginát, a darabban ez elsikkad, és az a gondolatunk támad, hogy gonoszságból szúrnak ki Ginával, rosszindulatból nem fogadják el az apja süteményét, nem vigasztalják meg éjszakai rémálmában.
A nagyvilági környezetből érkező, dacos, a szabályokat nem értő, és emiatt azokat folytonosan megszegő Vitay Georgina akár egy mai lány is lehetne. Amíg nem tudja, miért is kell ebben a rideg kálvinista intézményben tartózkodnia, dacol mindennel. Ennek egyik remek példája, hogy az intézetbe érkezéskor a ruháit kidobálja a paraván mögül. Mivel a színpadi stílus emelkedettebb hangot kíván, talán ezért tűnik úgy, hogy kicsit sokat kiabálnak. Érthető, hogy a tanárokat haragra gerjeszti a kettős dolgozat, hogy Gina haragszik a világra, hogy Kalmár időnként dühbe gurul, mégis azt érezzük, hogy kicsit erőltetett ez a sok düh.
A darab újítása, hogy Gina rémálma életszerűen megjelenik előttünk, ezzel is elősegítve, hogy jobban megérezzük vívódásait. Tanúja lehetünk Kuncz Ferivel való beszélgetésének is. Kuncz Feri alakja kétségtelenül negatív. Egyre jobban világossá válik, hogy csak számításból közeledik Ginához, és a lány ábrándja az esküvőről csupán illúzió. Gina nem mehet haza a téli szünidőre, amit nehezen visel, annyira, hogy a tilalom ellenére karácsonykor megpróbálja felhívni apját, miért persze büntetést kap. Mivel az osztálytársainak nem árulhatja el, miért nem mehet haza, sőt, még velük sem töltheti az ünnepeket, a többiek azt hiszik, apja Kuncz Feritől félti annyira. Ezért aztán Bánki, az eddig megszokott történttel ellentétben - nem levelet ír Ginának, hanem személyesen keresi fel Kunczot. Bánki csak jót akar, a két szerelmest szeretné összehozni. Nem tudja, hogy éppen Gina apjának a kihallgatását szakítja félbe, melyet éppen Kuncz hadnagy vezet. Itt már nyíltan megjelenik a hadnagy valódi mivolta, mint náci kihallgató tiszt, aki mindenáron információkat akar kicsikarni Gina apjából.
Az Abigél egyik fontos szereplője Horn Mici,(Bánfalvy Ágnes), aki egykori matulásként tisztában van a lányok kiszolgáltatott helyzetével, ezért ahol tud, segít. Például vacsorára látja vendégül a lányokat, tombolát szervez nekik, ajándékot visz az intézetbe. Gina kezdetben gyűlöli, végül mégis az ő segítségével tud megszökni Kuncz Feri elől. Ezért gondolja azt, hogy csakis ő lehet Abigél, az a személy, aki a szobor mögött áll, és teljesíti a növendékek kívánságágait, és ő az árkodi ellenálló is, akire apja bízta. A valóság azonban más, mint amit egy kamasz lány fantáziája sugall, az igazi hős kevésbé romantikus, kevésbé tűnik határozottnak, férfiasnak, ezért Gina még csak nem is sejti, hogy Kőnig tanár úr az. A színpadi feldolgozás nem tudta teljesen visszatükrözni Kőnig tanár úr jellemét, de ahhoz elegendőnek bizonyult, hogy megláthassuk nagyságát.
Aki megnézte Szikora és Bánfalvy Abigéljét, nem maradt közömbös. A Zsurzs- film hívők hamiskásnak, kissé erőltetettnek találták, mely mindig csak utánzat marad. Találkoztunk olyan véleményekkel is, miszerint nagyszerű produkciót láttak, a szereplők a maximumot nyújtották, élvezettel figyelték az első perctől az utolsóig. Mivel a puding próbája az evés, arra kérjük az olvasót -bár most városunkban nem játsszák - győződjön meg maga, hogy tetszik-e vagy sem.