Az egy dolog, hogy Pocahontas-Lilu a végtelenített lábaival és egy egyébként roppant előnyös, szép ruhában gigantikus baromságokat kérdez a versenyzőktől („hogy érezted magad a dalban?" Hát hogyan, bazzeg? Énekeltem, figyeltem, hogy ne legyek hamis, azt néztem, hogy hova lépek, izgultam, izzadtam, mittudomén, könyörgöm, milyen kérdések ezek?!?) De hogy ma Zséda fog nekünk playbackelni, holnap meg a teljesen ismeretlen Kocsis Tibort tolják az arcunkba, az már azért mégiscsak sok.

A szombati outfitek egyébként eléggé furák, Alföldi aranyszínű, tükörbársony hatású zakóján megcsillan a spotlámpák fénye. Szikora nyakában valami nagyon oda nem illő van, a szegény Gesztit megint nagykabátba öltöztették. Tóth Gabi ruhája viszont zseniális, a rafinált vállú felsőrész kitűnő választás, a szoknya is nagyon csinos. A nyakék mondjuk enyhe túlzás, de hiába, valami hiba mindig csúszik a számításba, és nézzük a jó oldalát: inkább egy plusz nyakék, mint egy pár mell(bimbó).

Ne feledjük, ma is két-két előadással örvendeztet meg minket minden versenyző. A mai est témája elvileg valami buli, vagy mi a fene, de hát tudjuk, hogy ez mennyit számít ebben a műsorban.

A már megszokott handabandázás után Csordás Ákos kezdi a sort. A „hajókürt" szót egyszer s mindenkorra szeretném kitörölni minden szótárból, mert annyiszor elhangzott, hogy egy életre elég volt. A hangjához (és a nevéhez) illik a mai dalválasztás, de ahhoz képest, hogy eredetiben mennyire jó, és mennyire egyszerű zene ez, a mai produkcióban nyomát sem érezni sem alázatnak, sem egyszerűségnek, sem eredetiségnek. Ákos nem tudja elénekelni névrokona cseppet sem bonyolult énektémáját. A mély hangok nála nem léteznek, a magasakat meg elmismásolja, a hajlítások egyszerűen eltűnnek. Nem értem, ez mi?

Danics Dórától várok némi feloldozást, de hát ebből semmi nem lesz. Macskanőnek öltözve próbálkozik, csak van rajta egy csillogós és merev fűző, amin hiába vannak mellkosarak, a mellekhez semmi köze. A ruha szörnyű, a dalt meg ő se tudja elénekelni. Az eleje nagyon rossz, a többi középszar. Nem lehet mindig csak üvöltözni, Dóri! Akkor se, ha a haj egyébként nagyon csinosra sikerült.

A Bytheway kisfilmje nekem nagyon tetszik, mondjon bárki bármit, utánuk lehet csinálni: kocogás, futkározás, ugrálás közben énekelni (ráadásul amit hallunk, az tiszta!): remek hangképző gyakorlat, és a színpadon óriási hasznát lehet venni. Szikora Robi egyre jobb fejnek tűnik, mint mentor, legalábbis. Az Embertelen dal remek választás, nagyon jól prezentálják, saját ízű, vicces, bulis. Végre a ruhájuk is elfogadható! Semmi betanultság, kevés manír. Kicsit magamhoz tértem.

Szabó Ádám

Szabó Ádám elment Tóth Gabi koncertjére, aki Lana Del Rey-t - Blue Jeans - énekelt (hát most erre megint mit lehet mondani...?). Szegényt belekényszerítették egy olyan színpadi produkcióba, ami ellen neki valószínűleg minden sejtje tiltakozik, vagy ha nem, hát azt remekül leplezi. A Depeche Mode-feldolgozás eleve zsákutca, hiszen ez a hangfekvés egyáltalán nem jó (tisztázzuk: Dave Gahan hangfekvése viszonylag kevés magyar énekesnek áll jól), de egy kis zenei kirándulásnak még elfogadható lenne, ha nem lenne a színpadon az, ami (ez a Manson-féle debil-devil feldolgozás volt - a Szerk.). Miért raknak mindig oda ennyi félmeztelen csajt? Eltereli a figyelmet Ádámról (ami ugye plusz probléma, Krasznairól miért nem tereli el senki a figyelmet?), ráadásul ő sem tud velük mit kezdeni. Szóval ez nem volt jó.

Krasznai Tünde kisfilmjében előveszik a szimpátiakártyát anyuról, a nehéz sorsról meg a múltról, meg a mittoménmár miről. Engem ez továbbra sem érdekel. A jó dalválasztás és a remekül eltalált zenei stílus már annál inkább, főleg, hogy az egész egy rettenetes szoknyával párosul. Hát miért kell fekete tulipánnak öltöztetni, mikor amúgy is egy ennyire fura dalt énekel, mint az Európa Kiadó száma? Mindegy, kitesz magáért, bár nincs túl nehéz dolga, de magasan a legjobb az első körben. Talán egy kis élet, egy kis mozgás elkelt volna, de ha ének, akkor eddig ő a befutó.

Lilu „mit érzel a dal közben" hülyeségei az agyamra mennek, Istenes Bencét pedig nagyon szeretném egy jól átforrósított sütőlapáttal olyan alaposan elpáholni, hogy egy darabig ne tudja használni azt az amúgy sem említésre méltó fenekét.

A második kört - micsoda meglepetés! - ismét Csordás Ákos kezdi egy jó (zöld) színpadképpel. Az egészről nagyjából ez a pozitívum mondható el, mert az ének rettentően hamis helyenként, az erő az valahol félúton megszűnt létezni, valamint a tévés közvetítésben szinte nem hallani a zenét, csak Ákos üvöltözését. Hát ez még közepesnek sem nagyon mondható. Kettes, leülhetsz.

Danics Dóra ruhája és megjelenése remek, viszont nem kéne neki ilyen nyúlós dalokat adni, ezzel már többször elvérzett, egyszerűen nem működik, és újra itt az a zavaró, magas regiszter. Sajnos mesterkéltté is válik a dolog, hiába, úgy tűnik, hogy ma este Krasznain meg a Bytheway-en kívül más nem tud énekelni... Dóra, egy párbaj nem ártana már.

A Bytheway Lady Marmelade-ja nagyon merész választás, alaposan belenyúlnak a lecsóba, és kicsit lenyugtatott verziót kapunk belőle, de az is tény, hogy a Christina Aguilera - Lil' Kim - Mya - Pink-féle feldolgozás rohadt nehéz, és ezt ma így el nem énekelte volna egyetlen magyar férfi énekes(banda) sem. Nem ez volt a legjobbjuk, de izgalmas és meglepő volt, ez már önmagában is valami. Ráadásul végre tényleg jól néznek ki, viszlát, kockás ingek! 

Csobot Adél a maga bárgyú, csillogó, szép ruhás kis testében szörnyű affektálásokkal tarkítja a műsorról alkotott amúgy is meglehetősen színes képet, és szívja le a nézők maradék agyát.

Krasznai Tünde

Krasznai Tünde stílusát szerintem ismét remekül eltalálták. Nem adnak neki túl nagy falatokat, annak idején Madonna pontosan ezt a receptet követve lett rettenetesen híres: egyszerű dalok, könnyű énekstílus, megbízható hang (ezt azért ne vitassuk), és rengeteg extravagancia. Érdekes, Tündénél sosincsenek hangfekvésbeli problémák, vajon miért? Neki sem ez ugyan a csúcsteljesítménye, de fogást sem nagyon lehet rajta találni. Működik, csinos, eladható, nem hamis, nem műmájer. Mi kell még?

A Pálinka-dal véleményem szerint a magyar könnyűzene olyan mélyrepülése, aminél még anno a Romantik Dal a távolból című száma (ami ugyan egy ATB-dal komplett nyúlása, de mindegy) is nagyságrendekkel jobb. (Soha nem fogom megérteni, hogy ilyen jó zenészek, mint a Magna Cum Laude zenekarban, mi a fenéért követnek el egy ilyen zenei merényletet?) Ennyit Szabó Ádám dalválasztásáról. Az, hogy harmonikával jön be, hurrá, de ez egy énekverseny, vagy mi a fene, szóval ideje lenne nem a hangszer mögé bújni. Amit énekel, az egyébként technikai szemmel (és füllel) rendben van, de mindegy, erről ennyit.

Ami még nem volt ma, az az extra produkció. Ez pedig nem más, mint Zséda, a „tökéletes popsztár" (Michael Jackson forog a sírjában, Madonna meg csuklik, hogy a maradék tizenhétezer popsztárt ne soroljam fel). Hát hiszen Zsédát már tavaly is mintha láttuk volna épp az X-színpadon, vagy hol? Mindegy is, mert összesen annyira emlékszem belőle, hogy hosszú lába volt, meg playbackelt. Nagyjából most is ennyit nyújt, csak a hosszú láb helyett ötletes ruha szerepel a palettán. Kár érte, mert régen nem volt rossz énekesnő, mára viszont nem maradt más belőle, mint egy (nagyjából) szexis nőci, aki mellesleg énekelget. Ráadásul amit itt produkál, az még popzenének is csak nehezen nevezhető, inkább valami klisés dubstep-tömegszarnak nevezném.

A vasárnapi műsor sem tartogat sok izgalmat (AIDS világnap van, ezért a sok kis piros kokárda, bár erre semmiféle hangsúlyt nem helyez senki). A ruházata mindenkinek teljesen jellegtelen, Tóth Gabit matrózfeleségnek öltöztették, Lilun meg olyan rövid a ruha, hogy ha a rojtok nem lennének, még az eddigieknél is több combot látnánk, pedig ebből a fele is bőven elég. A haja egyébként remek, sőt, még a ruha felső része is tetszik. Tóth Gabi is kicsit alulöltözött, de legalább nincs kint a cici.

A „who the f..k is" Kocsis Tibor-kérdést csak én teszem fel ma este?

Tóth Gabi és a műsor eleje kifejezetten alpári, és kezdek arra hajlani, hogy Szikora Robi tényleg szed valamit, mondjuk én ettől még szeretem. Geszti diplomatikus, Alföldi semmitmondó. A playback közös szirszarról nem is ejtenék szót, ez még élőben is gagyi lenne. Mondjuk Krasznaira egy darab zsákot is aggathatnának, ő abban is jól nézne ki, a többiek meg hozzák a szokásos semmilyenséget. A büdös franc egye meg a magyar televíziót és ezt a rohadt playbacket, meg azt is, aki kitalálta!

Bytheway

Istenes Bencének ma is szeretnék egy jó kis magyaros taslit adni, hátha helyrebillen a kis egója, de hát szerencsére ma csak 15 másodpercig látom (az afterműsor bejelentkezésénél), így megbocsátom neki, hogy létezik. Lilu saját magát köpi szembe a kis nyilatkozatával, miszerint Bence nem bántotta meg, ő imádja, és még vicces is, na mi újság, ilyen jó a fizetés, tényleg?

Kocsis Tibor virtuális szopása olyan méreteket ölt, hogy az óvatlan néző még a végén elhiheti, hogy itt tényleg valami sztárról van szó. Szegény Tibi, a belterjes növendék persze csak áll középen, és tátog, jófiú módjára. Az, hogy minden noname fiú/lány mellett félmeztelen lányok/fiúk vonaglanak amúgy szexisen, meg mindenki ugyanarra a gagyi, teljesen értelmetlen electro-fosra nyom valami tátogást, az mi? Kedves nézők, hülyének vagyunk nézve!

Ja, ha már nézők: a stúdióban nyilván áram van az összes székben, mert minden ilyen szörnyű előadás után egyszerre pattan fel az összes néző. Lilukám, sláger? Ez? Ugyan mi a rossebtől az, most komolyan? Ez inkább hazugságokra épülő imázs, az üres sztárcsinálás lényege ugyanis az, hogy valakire azt mondom: sztár. Lenyomom mindenki torkán, kreálok pár bulvárcikket, adok neki két szirszar nótát, amit el lehet tátogni, meg közlöm a nézőkkel heroikus zene kíséretében, hogy ilyen-olyan nemzetközi sztár, aztán máris ott van. Furcsa módon senki nem kérdőjelezi meg az egészet.

A mai két párbajozó (csak hogy visszatérjünk a lényegre) Szabó Ádám és Csordás Ákos. Ezt vártam, ez lett. Felőlem ugyan bármelyikük kieshet, mindkettőjükben ugyanannyi a pozitívum, mint a hiányosság, igaz, mindegyikükben más és más. Ádámban a lélek a kevés, Ákosban a hang. Nem vitatom, főleg nőként, hogy Gabinak nem lehet könnyű dolga, hiszen minden bizonnyal rengeteg időt töltött a két sráccal, és kivételesen nem érzem műanyagnak a meghatottságát és az izgatottságát. Nézze el nekem mindenki, de egy ilyen helyzetben valószínűleg én is hasonlóan reagálnék.

Szabó Ádám párbajdala nem rossz választás, mi a fene? Igaz, jól énekel benne, amit lehet, beletesz, hát ez igazán fura produkció, mert a hibája ugyanaz, mint eddig. Ez egy érzelmes, mély dal, de én még mindig keveset érzékelek ebből.

Csordás Ákos valami nagyon rossz dalt választott, amiben jól énekel, jól teljesít, de mi a fene ez? Bloeh.

Nyomorult Gabi... Mindketten pont most voltak olyan jók, hogy egymáshoz viszonyítva nemigen lehet rangsort felállítani. Az ő szempontjából egyetértek a döntésével. Én ugyan, mint néző, Ákost küldeném haza. Geszti indoklása fura, de logikus. Szikora szokás szerint összevissza beszél, de a döntése legalább nem zárja le a szavazást, hanem átadja Alföldinek a stafétát. Alföldi szimpatikusan és őszintének tűnően nyilatkozik, bár ez a tegezés-magázás dolog mindig kiveri nálam a biztosítékot (az utolsó három mondatot kivéve végig tegeződik, döntsük már el, basszus!).

A mentorok döntése alapján Szabó Ádám távozik a versenyből. Maradhatott volna tovább is, de az sem baj, hogy megy, ezzel valószínűleg ő is így van. Viszont elképesztő baki, hogy Tóth Gabi hangját a végén nem keverik le a technikusok (hogy is volt anno Szebenivel? Egy félmondat miatt kirúgták őt is, meg a technikusokat is?), így mindenfélét lehet hallani, többek közt azt is, hogy „a szarba, mennyit kínlódtunk ezzel a szarral" (látván Szabó Ádám korábbi „szárnyait"). Hát, újfent gratulálok, kedves RTL Klub, mindig fel tudjátok tenni az i-re a pontot.

Én viszont a hálósipkát teszem fel a fejemre, ez a hétvége roppant unalmasnak bizonyult, pihenjük ki a fáradalmakat, és találkozzunk jövő héten!