A koncertjeiden folyamatosan váltogatod a hangszereket: hol hegedűn, hol gitáron játszol, miközben énekelsz is. Melyik hangszeren tanultál meg előbb játszani és hogyan jött egyáltalán a zene az életedbe?

Elég nehezen indult a zenei sorsom, de a szülőfalumban, Tetétlenen kezdődött minden. Ott, ahol legalább olyan fontos volt a zongoralecke, mint a foci, vagy a horgászás, vagy éppen a hosszútávfutás. Egy kedves kis tüskevár volt ez és igazándiból csak utólag látom, mi lehetne még, mennyire másképpen alakultak volna a dolgok, ha például a hegedűt korábban kezdem, de nem is ez a lényeg. Gitározni a gimnáziumban kezdtem, majd 24-25 évesen kezdtem el hegedülni tanulni, szóval sokat aggódtam azon, hogy van-e  értelme ilyen későn elkezdeni, de aztán belevágtam. Jártam orgona szakra is a Debreceni Református Tanítóképzőbe, aztán ezek az utak segítettek összerakni ezt a muzsikát, amit most játszok, ahol most tartok. Bár most is évről évre változik, még most is alakul és tanul, és figyel, és fél, hogy elég jól mondja-e el, amit szeretne.

Honnan jött, hogy ötvözzétek a népzenét és a könnyűzenét?

Nem volt nehéz "kitalálni" ezt az ötvözést, mivel a népzenét ugyanúgy szeretem, mint a könnyűzenét. Ez vagyok én, pont így vívódom én is belül, ahogy a dalokban is váltakoznak a stílusok. Nincs benne tudatosság, ahogy jól esik, úgy igyekszem írni, előadni a dalokat.

Mikor kezdtél el komolyabban zenével foglalkozni, írni, fellépni?

Ezt nehéz pontosan megmondani..,gyerekkoromban is érdekelt a zene, de akkoriban még annyi más minden is. Nem születtem zenésznek, rá kellett találnom, egymásra kellett gondoljunk egy időben...Talán akkor kezdődött minden, illetve akkor kezdett el komolyabban foglalkoztatni a zenélés, amikor a Debreceni Református Gimnáziumban negyedikesként az első "önálló" koncertet adtam a díszteremben Filep Zoli barátommal. Az iskola diáksága, tanárok és szülök előtt játszottam, egy igazi álom beteljesülése volt, pedig csak egy kis ideje gitároztam.

Hogy lesz (báb)színészből zenész vagy zenészből (báb)színész?

Egy élettelen tárgy megmozdul hangra, mondatra, sóhajra, zenére, számomra a báb egy végtelen színház, egy álom, ami szintén igaz a zenére is. Talán szerencsés vagyok, hogy a zenében mozdulatokra is gondolok és hogy a színházban ritmusban alkotok, jelenetről jelenetre. Számomra egyáltalán nem állnak távol, kicsit olyan, mint a vers és a zene: kiegészítik egymást, többletjelentéssel látják el egymást, mélyebb lesz egy egyszerű sor attól, hogy kézen fogva járnak. Szóval engem mindig is vonzott a színház és a zene is, most már nem választanám külön, egyik sincs a másik nélkül.

Mikorra várható új lemez?

Készül már, ez nem titok, de nincs és nem is lesz pontos dátum, hiszen rengeteg még a tennivaló, a dalok születésétől a zenekari próbákig, a keverésig, a legyártásig, a lemezbemutatók megszervezéséig...De azt igérhetem, hogy ahogy kisüt a nap, mi is érkezünk a magunk kalandos módján, nem menetrend szerint, de mégis lelkesen. Ha minden jól alakul, akkor minden reményünk szerint valamikor tavasszal.

december 7., szombat

Szabó Balázs Bandája 

Szabó Balázs Bandájának zenéje nehezen kategorizálható, de ha mégis muszáj, olyasmivel próbálkozhatunk, hogy „funky népzene", „bluesos folk rock", és „popos világzene". 

Balázs gyermekkora óta zenél. Édesapja gitározott, szülőfalujában, a népmesei csengésű Tetétlenben pedig mindennapos volt az énekelgetés, a zene és a tánc. Balázs kántor szakra járt Debrecenben, bár tanulmányait nem fejezte be. Első népzenei élményeit lakodalomban szerezte még gyerekkorában, első alkotásai pedig megzenésített - Pilinszky, Radnóti, Ady - versek voltak. Első hivatalos lemezét, a Faludy György Testek vonzásában című albumot egy színészbarátjával készítette el és adta ki 2004-ben. Ezután Kecskemétre került, ahol megismerkedett Kőházi „Fankadeli" Ferivel, akivel megalapították a Suhancos nevű formációt. Két nagysikerű albumot készítettek, a 2007-es „Üzenetrögzítő" és a 2009-es „Jól tévedni ember dolog" címűt, de Balázs időközben „ül.dög.élek" címmel elkészített egy szólólemezt is. 2009-ben a Suhancos feloszlott, és Balázs valóra váltotta egyik gyermekkori álmát: megalapította a saját zenekarát, a Szabó Balázs Bandáját. Hogy milyen zenét játszanak, azt nála talán még senki más nem fogalmazta meg jobban: „Ez is valami csontok közül kifolyt muzsika, minden benne akar lenni, egész gyerekkorom: a zene, a tánc, a folk, a funky, a vér, a szív..."

A Szabó Balázs Bandája első inkarnációja (2012 januárjáig a felállás: Szabó Balázs - ének, hegedű, gitár; Szabó János - brácsa, vokál; Rostás Ottó - akusztikus gitár, ének; Inoka Győző - nagybőgő; Szegedi Attila - akusztikus basszusgitár; Fekete Dezső - dobok) két pazar, „kalandosan fúziós" lemezt készített el, a 2010-es „Megcsalogató" címűt és a 2011-es „Átjárók"-at, amelyek egyszerre szóltak a szívnek és a lábnak, a zenekar pedig úgy hódította meg az országot, mint anno Árpád apánkék. A harmadik album elkészítése előtt azonban a hat ember hatféleképpen képzelte el, milyen irányba kellene haladnia a zenekarnak. Balázs végül hosszas vívódás után megvált zenésztársaitól, és 2012 januárjában újraszervezte együttesét. Az új felállásban rendkívül képzett és tehetséges zenészek játszanak, akik főleg a komolyzene, a jazz és a népzene felől érkeztek. 

Az új felállás (Szabó Balázs - gitár, hegedű, ének, kaval; Harangozó Sebestyén - gitár, ének; Hock Ernő - basszusgitár, nagybőgő; Ölveti Mátyás - cselló; G. Szabó Hunor - dob, ének) 2012 decemberében a következő nagylemez előfutáraként egy négy számos EP-t jelentetett meg, Közelebb címmel.

http://szabobalazsbandaja.hu 

Beugró: 1000 pénz