Fejjel lefelé zaj, mezítlen talpalávaló - Szabó Balázs Bandája az alma szívében

Képgaléria megtekintése2013.12.08. - 15:00 | FrankenVi - Fotók: Dart

A város zajában elbújt egy parányi púdertükörtánc, ám semmiképp sem igénytelen zaj. Botorkálunk, mint a gombok, nem hiába repülünk. Kövek ugrálnak, minket pedig ringatnak, betakarnak, egyszeri csend helyett egy léleknyi tengerével mindannak, amit a hangszerek szenvedélyének hívunk. Zenészek is vannak, persze. Játszanak. Mosolyognak. Emberek ugrálnak.

Bárhol vagyok, minden álmomban százféle változatban. Ahogy Balázs énekli: sok szándékkal, közléssel és vággyal. Feldolgozás, átalakítás, inspiráció, hódolat régi öregeknek, fiataloknak, költőknek, zenészeknek, hangulatoknak és csodáknak. Irodalom és költészet az élet. A húrok közül kibomló érzés, ami úgy születik, hogy közben már nincs is itt, helyette immár egy másik köszönt rád, de mikor rápillantanál már nem őt látod. Mozog minden. Előre, felfelé, körülöttünk. Mi pedig lendülünk velük napról napra, néha mosolyogva, máskor... és mindez most itt van éppen, szökésben a színpadról felénk. Nekünk, belőlünk, belőlük.

Szabó Balázs Bandájának lélekgyűjtése zajlik épp, könnyedén, lazán, mint Balázs szürke kardigánjának esése. Szabadon, és nem csak a költők után. Szabadon, mint a játék, amire az ember nem csak félig figyel. Gondolatokkal, szelíden, alázatosan. Görgeti a lélek az apró mozzanatokat, gyűjti a kosarába, fűszerezi a sejtelmes, ám szívből jövő mosoly őszinte igazságával, és aztán engedi szállni. Aláhullani.

Mezítlábas cselló, bordó szólógitár, harsogó hegedű, narancs basszusgitár, fekete dob, zöld hangfal. Szakadó húrok, szaladó verssorok, kiabáló rímek, táncoló fények, ütem és boldogság. Nem tipikus élet, kúszó lényeg, félszeg vágy, vérbeli zajongás. Aztán megfordul a világ, jön a mennyországtalanság, elbájolnak, lélegzünk. A csellista mezítlábas talpa a legnagyszerűbb dolog, amit mostanában láttam. Balázs pedig a színpadon a közel két órás koncert végére sokkal inkább tűnik a saját tenyerében tartott szíve dobbanásának. Lelegeltük a magyar nyelv zamatának tetejét, a többi a zenébe csomagolva mászott a lelkünkbe és a lábunkba. Melegít. Melenget. Egy darabig bizonyára segít átugrani néhány sövényen.

S mindezek mellett megemlíthetetlen, hogy mindenek végére összemosta a szívünket az este...

Egy modern polihisztor - Szabó Balázzsal beszélgettünk

2013.12.05. - 14:25 | vaskarika.hu

Szombathelyre látogat hétvégén a Petőfi rádióból is jól ismert zenekar, a Szabó Balázs Bandája. A december 7-i, szombati fellépés előtt a Magházban a frontember, Szabó Balázs adott interjút lapunknak.