"Hallod, kemény egy betegség ez a hard kór..." - S.C.H.C. Fesztivál a Végállomásban

Képgaléria megtekintése2009.04.21. - 12:45 | dancspista - Fotók: Bonyhádi Zoltán

"Hallod, kemény egy betegség ez a hard kór..." - S.C.H.C. Fesztivál a Végállomásban

Tegyük fel, hogy éppen kirándulunk egy erdőben, amikor hirtelen ránk esik egy meteor, felrobban egy atombomba, lehull egy tollpihe. Majd arrafelé akad dolga egy tornádónak, szétzúz mindent, csak azért, hogy egy szökőár tisztára öblítse a megmaradt ingujjunkat. Jön egy mentő, de az meg átmegy rajtunk, a sofőr pedig megkérdezi magától, hogy „mi a szafaládé volt ez?”, aztán meg is nézi. A véletlen fura összjátékának köszönhetően éppen a veresegyházi asszonykórus fülbeordibálása fogja életben tartani az embert infúzió és defibrillátor hiányában, mert az csak a lábszőrt élesztette újra, mivel az áramot termelő biciklis elment kocsmázni. De ki mondta, hogy ez rossz?

Szeretnénk előre leszögezni, hogy ez a cikk nem próbál meg viccet csinálni és rossz színben feltüntetni egy zenekart sem. Mondjuk a Trouble Kid esetében ez még mehetne is, de egyrészt nem vagyunk bunkók, mert nem érdemlik meg, másrészt igen, mert a gitáros csaj nem adott puszit. De hát ezt ők ugyanúgy leszarkázzák, ahogy azt is, ha fikuszoznánk őket. Szóval ha mégis így történne, akkor csalódnunk kellene, mert azt gondoljuk, hogy pontosan ez az a szubkultúra, ami a lehető legtermészetesebb módon viszonyul a dolgokhoz, és van annyi önkritikája, hogy ezt ne vegye magára.

Hardcore újságíró

Tisztában voltunk azzal, hogy nem a Romkert édesded hostess lányaival fog minket összehozni a sors, de a szervezők sokkal jobb meglepetéssel szolgáltak. Méghozzá az alkaromhoz öltözött hosztesz srácokkal (közönség), akik a kelleténél sokkal jobban, szebben, okosabban népszerűsítették a honi sörgyártás egyik remekét. Egy-egy zenekar fellépését követően ment is mindenki pihenni a sörös pulthoz, csak egy-két olyan ember maradt a köztéren, akik már mozdulni sem tudtak a magukba töltött málnaszörptől. Egy átlagos koncert 15-20 percig tartott, vagyis Barátok köztöt néztünk, amint Magdi anyus épp elküldi az anyjába a postást, mert nem élre vasalt a nadrágja.

Volt olyan zenekar, akit észre sem vettünk, (Stolen Truth) mert végig azt hittük, hogy csak intrót játszanak, vagy megnézik, hogy mik is azok a furcsa dolgok ott a színpadon. Bocsánatot kérünk, legközelebb majd többet iszunk. Azt azért hozzátennénk, hogy amit kivettünk belőle, az nem volt rossz, sőt. Van egy olyan mondás, hogy az öreg ember nem Stolen Truth. Engedjétek el magatokat ez a dolgotok.

A Wasted Struggle koncert után világossá vált, hogy miért jobb embernek lenni, mint leveli békának. Egyrészt azért, mert a leveli béka állat és védett, másrészt az ő brekegésének nincs sok értelme. Ellentétben a leveli Wasted Struggle-lal, hiszen azt ők döntik el, hogy a szelektív hulladékgyűjtésről, vagy a sajtos pulykamellről dühöngjenek. Nagyon gyorsan meg lehetne szokni, ha a nyári estéken ők vennék át a fákon vagy a mezőkön az uralmat a tücsköktől vagy a poszátáktól. A Wroongg! meeg Gggood vooolt! Fel sem tűnne, ha a Wroong üvöltözné a fülünkbe a piacon, hogy olcsóbb a paprika, a jövő héten pedig lesz retek is. Őket tudnánk leginkább úgy elképzelni, ahogy ezzel a habitussal virágot ültetnek, vagy felolvasóestet rendeznek a Két bors ökröcskéből. A gyerekek meg a világ legtermészetesebb módján elaludnának rajta. Amikor viszont érthető volt a szöveg, legalább annyira hatott, mint maga a zene. Két komolyabb hangvételű "grrhhbblüüü" között jólesett hallani olyan szavakat, hogy köszönjük, jó estét vagy nadrág - visszahegesztve ezzel a leesett és elhangolt fülünket.

Wroongg! - S.C.H.C Fesztivál a Végállomásban

Az öt leghasznosabb dolog, ami szükséges egy barázda-estéhez: Hipo, Sav, Lúg, Nitroglicerin, Trouble Kid. Az már abban a pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy ők bizony csak egy kilométerről, hóesésben, védőszemüveggel néznek ki csajnak, kivéve a szólógitáros lányt, aki viszont helyettük is nő volt - tehát elnézést kell kérnünk a programajánlóban leírtak miatt -, de mi is alaposan meg lettünk tévesztve. Azt pedig külön köszönjük, hogy senki nem pogózta le emiatt az arcunkat, bár lehet, hogy csak nem tudták ki volt az a vadballon, aki ilyen hülemüléket írogat. A Trouble Kid azért is volt igazán jó, mert kedvenc lányunk majdnem mindig háttal az arcunknak gitározott. Mondjuk így sokkal nőiesebb volt, persze az erősítőkhöz képest. Nem értettük, hogy a méregdrága gépek helyett miért nem inkább ezeket az együtteseket használják építkezéseknél.

Trouble Kid - S.C.H.C Fesztivál a Végállomásban

Az est két főzenekara közül a Liberal Youth kezdte el a totóban bejelölni az X-et, hogy összefogjon egy közösséget, egy no drog, no alcohol, no hús életmódot, az egyetlen helyes választ. Felfoghatatlan, hogy miért nincs egy töri és egy matek óra között a Liberal Youth is beiktatva a középiskolai tanmenetbe, heti 6 óra kötelező óraszámmal. Sokat lehetne tőlük tanulni a józan ítélőképességről, a független gondolkodásról és életszemléletről. Legalább egyszer jutnának el álnéven egy diszkóba vagy diplomata ruhában a parlamentbe, hogy ott hirtelen lekapva magukról a(z) (elme)fojtogató gúnyát, szétzúzzák a megkövesedett agyakat, hogy aztán azok romjain egy kis pitypangot ültethessenek. Teljesen más mederbe terelődne a világ folyása. A hős Social Free Face pedig egyszerűen megmentette a lelkünket. Nem több, de semmiképpen sem kedvesebb.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás