Az idei év madara a búbosbanka

A búbosbanka 1989-ben és 1990-ben, tehát két egymást követő évben már volt az év madara. Ezt követően a 2014. évi internetes szavazás résztvevői a fekete rigó és a vörösbegy előtt ismét ezt a fajt választották az év madarának.

Elterjedés

Spanyolországtól Kínáig Eurázsia mérsékelt és mediterrán zónájában, Dél- és Délkelet-Ázsia egészén, Afrika jelentős részén és az Arab-félszigeten is költ. A faj Európa legtöbb országában fészkel. Kontinensünkön a legészakibb állományok Észtország és Oroszország Balti-tengeri partvidékén költenek. Magyarországon a zárt erdők kivételével országosan elterjedt, jelentős részben kultúrakövető madár.

Állománynagyság

Hatalmas elterjedési területe közel 30 millió négyzetkilométer, világállománya 5 millió egyedre becsülhető. Hazai fészkelőállománya 10.000-17.000 párra tehető, és az MME évente megismételt országos Mindennapi Madaraink Monitoringja felmérések adatai alapján az ezredfordulót követően enyhén csökkenő képet mutat.

Élőhely, táplálkozás

Eredeti élőhelyét a fákkal, facsoportokkal tarkított sík és dombvidéki nyílt területek jelentették, de jól alkalmazkodott a legeltetés, földművelés által átalakított kultúrtájhoz, beleértve a tanyasi, falusi környezetet és a városokat is, ahol táplálkozó- és fészkelőhelyet egyaránt talál.

Tücsökzsákmánnyal repülő búbosbanka (Fotó: Lóki Csaba).  

A talajon keresgélve, a rövid füvű gyepet, a háztáji veteményesek és (elsősorban vonulásban) a szántók laza talaját szondázva vadászik elsősorban férgekből, rovarokból és rovarlárvákból, kisebb részt apró gerincesekből, gyíkokból és kisrágcsálókból álló táplálékára. Hosszú, hajlott csőre ideális eszköz a homokos és a mezőgazdasági területek, konyhakertek puha talajának, a mezei tücsök és lótücsök („lótetű") járatainak szondázására, ezért ez a két termetes rovarfaj előkelő helyet foglal el a zsákmánylistáján.

Vonulás

Óriási elterjedési területének mintegy felén állandó. Az Európai állomány Portugália és Spanyolország déli régiója kivételével vonuló, a telet Afrika Szaharától délre húzódó területein tölti. Az őszi vonulás dandárja hazánkban augusztus-szeptemberre esik, de egyes (gyakran hófoltok között a talajon táplálkozó) példányokkal decemberben és januárban is találkoznak a madármegfigyelők, többnyire tanyákon, lakott területeken. Tavasszal az első példányok már márciusban megérkeznek Magyarországra, de a hazatérés egészen április végéig elhúzódik.

Veszélyeztető tényezők

A mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajokhoz hasonlóan a búbosbankát is elsősorban a hagyományost felváltó nagyüzemi agrárium tájátalakító hatása és a rovarölőszerek használata fenyegeti. A legelőállat-állomány csökkenése és a tanyavilág elnéptelenedése, a beerdősülés miatt csökken a számára kedvező rövid füvű gyepes élőhelyek, legelők területe.

Urbanizálódó (emberkövető) madárként újkeletű problémát jelent számára is a régi, elavult, gyakran szigetelés nélküli épületek felújítása, ami a potenciális fészkelőhelyek jelentős részét megszünteti. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a versengés a harkályok vájta természetes faodúkért, ahol a lakott területeken fő vetélytársa a seregély.

Búbosbanka "lótetű" zsákmányával. Fotó: Lóki Csaba - www.lokicsaba.hu

Hosszú távú, a Szaharától délre vonuló fajként további veszélyt jelent számára is a Mediterráneumot és az arab világot érintő mértéktelen és értelmetlen vadászat, illetve mind gyakrabban tizedelik az úton lévő állományokat a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek (az évszakhoz képest szokatlan és hosszan tartó meteorológiai körülmények - hideg és esős vagy épp ellenkezőleg, aszályos hetek, hónapok).

Ezeknek a hatásoknak tudható be, hogy állománya kontinensünkön és hazánkban is enyhén csökken. Ugyanakkor alkalmazkodóképességének köszönhetően ez a megfogyatkozás jóval kisebb mértékű, mint a legtöbb agrár-élőhelyen fészkelő és hosszú távú vonuló madáré.

Tavaszi érkezés

Az új generációért folytatott küzdelem gyakorlatilag már Afrikában, a telelőterületeken megkezdődik. A hazai költőállomány madarai ugyanis nem csak úgy eltöltik ott lent délen az időt. A legtöbb faj részben vagy teljesen a telelés hónapjai alatt cseréli le az előző évadban elkopott tollazatot, és ez az időzítés azt is lehetővé teszi, hogy a dísztollak, a búbok és színek a hazaérkezéskor, az udvarlási ceremóniára tökéletes állapotban .

Hasonlóan fontos, hogy a madarak a lehető legjobb kondícióban érkezzenek meg a költőterületre, ahol több hónapig tartó megerőltető időszak következik számukra. Többnyire a hímek érkeznek először, hiszen rájuk hárul a fészkelőhely-foglalás nehéz feladata, és aki előbb érkezik, az a legjobb minőségű területekből választhat.

Ez számunkra is izgalmas időszak, hiszen a Madárbarát kert a tél folyamán és kora tavasszal elvégzett előkészítő munkálatok ekkor vezethetnek sikerre, ilyenkor izgulhatunk, hogy nálunk is megtelepedjen egy ilyen fantasztikus madárpár.

Fészkelőhely

Annak egyik oka, hogy a faj remekül ki tudja használni az ember közelségét az, hogy a búbosbanka az egyik legváltozatosabb fészkelőhely-választású madár. A madarakat egy kicsit jobban ismerők számára ez úgy is leírható, mintha fészkelés tekintetében egyetlen madárban ötvöződne a széncinege és a házi rozsdafarkú amúgy is rendkívüli alkalmazkodóképessége. Fák és harkályodúk hiányában ugyanis szinte bármilyen üregben: kő- és farakásban, partfalban, tetőcserepek alatt a tetőszerkezetben, járműroncsban képes költeni, akár a talajon vagy ennek közelében is.

Különösen az alacsonyabban levő, a szőrmés ragadozóknak jobban kitett természetes és mesterséges fészkelőhelyeken kap szerepet a nagyobb fiókák védekező viselkedése, amik híg, bűzös ürüléküket fröcskölik a betolakodó felé. Innen ered egyik sokatmondó népi neve - a fostos bugybóka is.

... udvarlása és párzása, amiben a táplálék ajándékozásának is fontos szerepe van. Fotó: Bécsy László.

Az alábbi videók által felvillantott fészkelési viselkedési sokszínűség nem csak remekül kiaknázható a védelmükben, de megtelepítésüket az egyik legizgalmasabb, legszínesebb települési madárvédelmi tevékenységgé is.

MIT TEHETÜNK MI?

Emberkövető madárként a faj megtanulta kihasználni a lakott területek számára kedvező élőhelykínálatát is. A közparkok nagy kiterjedésű nyírt gyepei, a háztáji és kiskertek mozaikos környezete megfelelő táplálkozóhelyeket jelentenek számukra még a városokban is. Az odúköltő, de saját odút nem készítő madárfajokhoz hasonlóan a búbosbankák számára is a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelentheti az egyik legnagyobb problémát. Az idős fák számának csökkenésével egyre nagyobb a fajok közötti harc a fészkelőhelyekért mind a kül-, mind a belterületeken, amiben a vonulásból később érkezők hátrányba kerülhetnek.

Ezért az egyik legfontosabb, és a Madárbarát kert program keretében a lakott területeken bárhol, bárki által megvalósítható búbosbanka-védelmi beavatkozás a megfelelő fészkelőhelyek biztosítása. Szerencsére ehhez a madarak között talán a legváltozatosabb, helyenként elképesztő megoldáslehetőség-kínálatból választhatunk. Ezek áttekintését az otthoni kreatív lehetőségekkel kezdjük, majd legvégül a klasszikus mesterséges odúk hagyományos és "búbosbankásított" alkalmazásaival zárjuk. 

Egyéb információk videókkal: http://www.mme.hu/2015-ev-madara-bubosbanka