Könyv a "magyar Sapphóról" - Magyar Kultúra Napja Bükön

Képgaléria megtekintése2016.01.26. - 00:10 | Haizler Lászlóné - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Könyv a "magyar Sapphóról" - Magyar Kultúra Napja Bükön

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész hívta beszélgetőtársul Sudár Lászlóné T. Molnár Zsuzsanna írónőt, a magyar kultúra lovagját, aki Juditból Malvina lesz című esszéregényét hozta bemutatásul a Magyar Kultúra Napján, az Olvasószemüveg című rendezvénysorozat január 22-i estjére.

Isten áldd meg a magyart... „ - töltötte be a Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvtár tanácstermét a hangosan együttszavalt Himnusz első verssora. Az emelkedett hangulatú közös emlékezés szólt a Magyar Kultúra Napjának, szólt Kölcsey versének, s szólt annak a felemelő estének, amely Dukai Takács Judit költőnő tiszteletére szerveződött meg.  

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész hívta beszélgetőtársul Sudár Lászlóné T. Molnár Zsuzsanna írónőt, a magyar kultúra lovagját, aki Juditból Malvina lesz című esszéregényét hozta bemutatásul erre az estére.

2015-ben megjelent kötetével Berzsenyi múzsájának állít emléket a nyugdíjas tanárnő. A sok kérdés közül, hogy miért választotta kutatásául a magyar költőnő életét, így vallott a szerző: „Hallottam róla, hogy volt, létezett itt Vas vármegyében, kétszáz évvel korábbi időkben egy Sappho lelkű poétalány. Egy kirándulás okán eljutottam a dukai temetőbe. A kísérő rámutatott egy egyszerű, fehér falú kis hajlékra, hogy abban nyugszik Kemenesalja költőnője, Dukai Takács Judit. Néztem az útszélről a bekerítetlen sírkertet dülöngélő köveivel, fejfáival, a fehér „földházzal", amely porait rejti. Belém égett a kép, és velem maradt. Nyomát követtem azoknak a férfiaknak és nőknek, akiknek feljegyzéseiben, írásaiban Juditra találtam, akiket szintén megérintett különös lénye." 

Takács Judit különösen vidám, szemtelen, ifjú leány mivolta, majd szótlanul tűrt asszonyi élete, illetve fiatalkori halála mély érzéseket indított el a ma élő írónőben is, aki részletesen mesélt művének megszületéséről és főszereplőjének életéről. Mesélt arról a hölgyről, aki Juditként megtanulta az iskolákban a háztartási munkák alapjait. Ügyes háziasszonyként, s szép kemenesalji birtok örökösnőjeként tudta, mi a falusi asszony legfontosabb feladata. Emellett rendkívül művelt is volt, hiszen Sopronban járt iskolába, megtanult németül, tudott zongorázni és rendkívüli vénája volt az irodalomhoz is.  Malvinként - írói álneve - verseket írt nőként, amellyel óriási hatást gyakorolt Dunántúl írogató nemes férfijaira.

A kultúra napi est hallgatóssága meghatottan hallgatta a különös, szomorúvá váló élettörténetet. E ragyogó természet megismerését segítette a rendezvény közreműködőinek, a Csepregi Olvasókör tagjainak vállalása, akik a kötet felolvasott részleteivel tették még hitelesebbé Sudár Lászlóné elbeszéléseit.

***

Az első jelentős magyar költőnő, aki  Malvina néven publikált. A nemesi családba született  kislány gondos nevelésben részesült, és amikor megpróbálkozott a versírással, szülei ebben is bátorították. Otthonában a gazdasszonyi teendőket sajátította el, majd 1811-től apja Sopronban iskoláztatja. Judit sűrűn levelezik a kortárs írókkal, kéziratban terjesztett versei és ő maga is hamarosan ismertek és népszerűek lesznek. Unokatestvére, Dukai Takács Zsuzsanna Berzsenyi Dániel felesége, így Judit sok segítséget kap a költőtől, aki elismeri tehetségét, „Dukai Takách Judithoz" címmel szép, komoly ódát ír hozzá.  

Dukai Takács Juditnak az „Erdélyi Múzeum"-ban jelenik meg nyomtatásban először verse, amelyet természetesen több is követ, publikál az Aspasiaban, az Aurorában, a Hasznos Mulatságokban, a Hebeben és a Heliconban is, "A kesergő özvegy" című munkája pedig önállóan jelenik meg 1815-ben Pesten.


Festetics György gróf 1817-ben birtokán a hazai irodalmi élet fellendítésére megrendezi az első helikoni ünnepet, és Keszthelyre hívja az ország ismert birtokos urait, tudósokat, írókat, művészeket. A meghívottak között van az ifjú írónő is, aki még három ilyen ünnepségen vesz részt, és száz forint tiszteletdíjban is részesül. Az élénk társadalmi életnek 1818-ban vége szakadt, Judit huszonharmadik születésnapján férjehez ment Geöndeötz Ferenchez és annak felsőpatyi birtokára költöztek. Juditnak elő kellett vennie a fiatal lánykorában tanultakat - a háztartásvezetést, a ház körüli munkát, négy gyermekének megszületésével pedig új feladatai is lettek.

Geöndeötz Ferenc 1830-ban meghalt, Judit két év múlva újra férjhez ment. Patthy István ügyvéddel kötött házasságából két gyermeke született, egy fiú és egy kislány, aki azonban csak néhány napot élt. A kislány halála után nemsokára Dukai Takács Judit  is meghalt. Dukán temették el, ahol síremléke ma is megtalálható. /wikipedia/

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás