Lírai korzó - Verses belvárosi séta a Magyar Költészet Napján (videóval)
Képgaléria megtekintése2024.04.12. - 00:05 | Leila / BLH - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Lírai korzó címmel verses belvárosi sétát szervezett a költészet napjára az AGORA azon költők szobrához, emléktáblájához, akiknek lírai munkássága Szombathely és az ország számára is kiemelkedő jelentőséggel bír. A belváros öt pontján, az alkotók emlékhelyeinél dr. Czetter Ibolya, az ELTE SEK főiskolai tanára méltatta a költőket, majd Nagy Ervin Jászai Mari-díjas színművész előadásában hallhatta a népes közönség az adott poéta néhány versét.
Rendhagyó sétára invitálta az AGORA Szombathely város lakóit a Magyar Költészet Napja alkalmából. A Lírai korzó elnevezésű program során öt költő szobrát illetve emléktábláját keresték fel, ahol dr. Czetter Ibolya, az ELTE-SEK Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanszékvezetője beszélt a szerzők életútjáról, művészetéről, Nagy Ervin Jászai-díjas színművész pedig szavalt és énekelt.
A verses séta kiindulópontján, a Berzsenyi téren, a költő szobránál a jelentős számú érdeklődőt megpillantva arra gondoltunk, nagyon sokan szeret(het)ik a verseket, prózai műveket, kedvelik a vasi művészeket. Miért is olvasunk verseket, irodalmi műveket? - vetődik fel a kérdés. S erre mindenkinek más-más válasza lehet. Egy biztos, a művek érzelmeket közvetítenek, és általuk átéljük, felidézzük újra emlékeinket.
Már a Berzsenyi téren is rengetegen várták Czetter Ibolyát és Nagy Ervint
A séta során elhangzott versek kiválasztása nagyszerű volt. Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz" című verse, mint nyitány szerepelt a programban. A műben a múlt és jelen képei sorjáznak, arra a kérdésre keresve a választ, mi az oka a nemzet hanyatlásának. S mi a séta részvevői visszarepültünk a XIX. század elejére, a napóleoni háborúk korába és egy, a hazájáért aggódó költő képe jelent meg szemünk előtt. Ezután a második Berzsenyi-vers, a „Közelítő tél" pedig az idő múlására, az öregedésre figyelmeztetett bennünket. A műben az évszakok az emberi életszakaszokat szimbolizálják. Az első állomásról a hazaszeretet és az elmúlás képeit vittük tovább.
A második állomás a Petőfi szobornál volt. Itt a költő „Hazámban" című versét szavalta el Nagy Ervin színművész. A mű hangulata, érzelemvilága nagyon magával ragadó. A költő honvágyát, szeretetét mutatja be a szülői ház, az Alföld és a haza iránt. Itt a hazaszeretet a kötődést, a vágyódást jelenti. A második Petőfi vers, a „Világosságot" a költő belső vívódását mutatja be, azt kérdezi, van-e értelme az önfeláldozásnak. A második állomásról a hazaszeretet és az önfeláldozás képeit vittük tovább.
"S reményeim szikláin állok én, Lelkemre százszoros visszhang kiált" - Petőfi és Czetter Ibolya szemkontaktusa
A harmadik állomásnál Weöres Sándor várt ránk, tőle vártuk a válasz arra a kérdésre, hogyan vigasztalódjunk, ha az öregedéssel, elmúlással, önfeláldozással kell szembenéznünk.
Természetesen az "örök gyerek" zsenitől megkapjuk a választ. „Valse Triste" című művében azokat a dolgokat mutatja be, amelyek eltűnőben vannak, és azt is érzékelteti, hogy ez csak a látszat. Mert az igazi világ nem az, amit az elmúlt évszakokban, években elvesztettünk, hanem az, amit a lelkünkben őrzünk. A feszültség bennünk teljesen feloldódott, és hangulatunk is emelkedetté vált, amikor Nagy Ervin gyermekkorunk egyik kedvenc Weöres-versét, "A galagonyát" elénekelte.
"És végül élni derültem, láng, pőre láng, a szerte határtalan űrben mutatom valódi hazánk" - Tömeg a Weöres Sándor szobornál
A következő állomás könyvtár előtt, Gazdag Erzsi emléktáblájánál volt, itt két, felnőtteknek szóló versét szavalta el Nagy Ervin. Az „Emberi beszéd" és a „Találkozás" művek az emberi kapcsolatokat helyezik középpontban és értékességükre hívják fel a figyelmet.
A séta utolsó állomása a múzeumkertbe, Pável Ágoston mellszobrához vezetett. Pável szavai sokáig fülünkbe csengenek: „mindenki gyűlöl valamit, mindenki gyűlöl valakit", „az emberordas süket a szeretet szavára, s a gyűlölettel edzi agyarát". Az Urat kéri, hogy a szeretet ismét diadalmaskodjon a gyűlölet felett. Kemény korkép vagy inkább kórkép ez napjainkban is.
A séta rendkívül intenzív élményeket adott a résztvevőknek, élmények, érzelmek sokaságát élhettük át. Czetter Ibolya szinte életre keltette számunkra a szobrokat a költőkről szóló sok-sok személyes és olvasott ismerettel. Nagy Ervin a verseket mesteri fokon adta elő, izzott, akár a weöresi galagonya, élvezetessé, hangsúlyossá téve a versek üzenetét.
"Hány volt, ki más szívéből
Kiszíta a vért
Saját javára,
És nem lett büntetése!
S hány volt, ki más javáért
A vért kiontá
Saját szivéből,
S nem lett jutalma!"
Az igazi titokra azonban nem derült fény: miért is szépek, különlegesek a versek és prózai művek? Erre a választ továbbra is a könyvekben keressük!
A tavalyi verskávéház után az idei verses séta, vagy ahogy a szervezők elnevezték, lírai korzó ismét egy rendhagyó, élményalapú formája a magyar költészet megünneplésének. Hatalmas elismerés mindezért az AGORA kreatív kollektívájának!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1888 szavazat
Új hozzászólás