Egyszálgitáros életvillanások - Poócza ’Nonsense’ András villant a Bájolóban

Képgaléria megtekintése2016.03.11. - 15:00 | Boros Ferenc - Fotók: Zleovszki András

Egyszálgitáros életvillanások - Poócza ’Nonsense’ András villant a Bájolóban

A múlt háttérbe szorult, a fej feletti kérdőjelek válaszra vagy megnyugvásra leltek, a sötétből előbukkanó manó megbékélt, lecsillapodott. - Március 10-én a Berzsenyi Dániel Könyvtárban az idei Bájoló utolsó felvonásában - egy visszatérő vendég - Poócza „Nonsense” András dalszerző, a Manuphanktura és az Andersen meghalt együttes frontembere volt Boros Ferenc vendége. Andrástól ezen az estén egyszálgitáros lírai életvillanásokat hallhattunk a folyamatosan íródó és végtelenbe tartó kislemezről.

A tavalyi Bájolós beszélgetés gyors összefoglalása után az elmúlt egy év változásaira terelődött a hangsúly: Manuphanktura, Budapestre költözés, egymáshoz idomuló párkapcsolat, felnőtté válás és az ezekkel járó mindennapi szépségek, küzdelmek. A beszélgetést a mozaikokból építkező őszinte egész töltötte be.

András dalaiból múlttal és jövővel kapcsolatos személyes pillanatok, érzések, vívódások köszöntek vissza. Míg a kezdeti számait (Emberecesszió, Hiába) áthatja a fiatalság útján lévő kilátástalanság, a folytonos „hiába" érzése, addig egy bizonyos pont után mindez eltűnik, és helyét az álmok, a célok és a valóság veszi át (Pápá Nonsense, Hazazavarlak).

A múlt háttérbe szorult, a fej feletti kérdőjelek válaszra vagy megnyugvásra leltek, a sötétből előbukkanó manó megbékélt, lecsillapodott. Ahogy András is mondja, kezd letisztultabb lenni, jobban a jelenre, és a kitűzött célokra koncentrál.



Mindez a dalokon is érződik, hisz többségében immár a valóság kúszik be, de néha még megvannak a kifordított visszatérő mesei motívumok is, melyben András hol egy sarokba állított álmodozó papírhuszár, hol pedig egy erőtől duzzadó, de mégis ügyetlen „legkisebb királyfiként" jelenik meg. Szövegeiben saját érzéseit, sérelmeit, problémáit írja ki magából, igyekszik rávilágítani magára az „emberre", boncolgatja, darabjaira szedi, hogy aztán végül újra összeillessze. Annak már örül, ha egy szó, egy gondolat táptalajra lel a hallgatóság soraiban.

A dalszövegírás sokszor nehezen megy. Kezdetben néhány pengetés, melyet artikulálatlan hang követ, végül megszületik a dallam és arra a szöveg. Persze nem mind éri meg a bűvös ötszöri egymás utáni eléneklést, mely egyfajta dalszűrőként is működik. A csütörtöki estén ezen a rostán fennmaradt egyszálgitáros lírai életvillanásokat hallhattunk a folyamatosan íródó és végtelenített kislemezről. Ahogy András is kifejtette: a már elkészült és a jövőben elkészülő számok mind egy nagy dal részletei, egy végtelenített dalfolyam kiragadott mozaikdarabkái. Mindegyik szám az eddigi életének apró villanását jelenti. Ezen apró villanásokból áll össze az egész, vagyis maga az emberi élet.



A dalok így még kézzel fogható lemez állapotban nem, de András saját Facebook oldalán már elérhetőek. Mindezek mellett tervben van egy Youtube csatorna és egy alkotói Facebook oldal beüzemelése is, ahol a számok mellett saját verseket és novellákat is megosztana.

A jövőre vonatkozó kérdésből kiderült, hogy András még nem mondott le a zenei stúdiós álmokról és történelem szakon a továbbtanulást is fontolgatja. A tervek között szerepel egy országot átszelő akusztikus vonulat is, ahol több városban összeverbuválna egy-egy csapatot, akikkel időnként saját dalait előadva fellépne. Ami pedig már most biztos: az Andersen meghalt kis szünet után újra a hurokba csap és Budapesten fogja folytatni a pályafutását.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár tehetséges fiatalokat bemutató sikeres Bájoló sorozata pedig jövő év elején fog újraindulni, melyre Boros Ferenc várja a bemutatkozni vágyó középiskolásokat és egyetemi hallgatókat. Nem árt sietni, mert már most vannak jelentkezők.

A Bájoló idei évadának beszámolói ide kattintva olvashatók!

Kapcsolódó írásunk:

„Szeretném magamhoz ölelni a világot" - Poócza 'Nonsense' András volt a Bájoló vendége

2015.01.29. - 00:45 | Lutor Katalin - Fotók: Büki László 'Harlequin'

„Szeretném magamhoz ölelni a világot

Egyszálgitáros zenés-irodalmi délután a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Ismét. Letisztultság, őszinteség. Ismét. Poócza 'Nonsense' András. Először. Költők. Előadók. Nagy szavak. Apró emberek. Epikus gondolatok. Kérdőjelek. Sejtelmes válaszok. S ezt mind már „csak a szél hordja el...".

 



A konkrét stílus: káosz - Interjú a Manuphanktúra zenekarral

2015.07.07. - 03:00 | Lutor Katalin

A konkrét stílus: káosz - Interjú a Manuphanktúra zenekarral

Az öttagú zenekar idén márciusban állt össze a jelenlegi formációvá, de már túl vannak a debütáló koncertjükön, melynek a Pistons Pub adott otthont. Stílusmegkötésekkel egyelőre nem foglalkoznak, a közönség véleményére helyezik a hangsúlyt. Próbáikon őrületes tempó és hatalmas alkotói szenvedély dominál. A csapat tagjai: Poócza András (Nonsense) - ének, Kiss Gábor (Gabesz) - gitár, Ibriksz József (Józsi) - gitár, Paukovics Gergő (Pogi) - basszusgitár, Ferenczi Bettina (Bebi) - dob. Velük beszélgettem Ostffyasszonyfán egy próba alkalmával.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás