A november végi hideg sem tudta elriasztani a Nádas Péter- rajongókat, pótszékes teltház fogadta a Kossuth-díjas írót Szombathelyen. Takarítás (1977), Találkozás (1979), Temetés (1980) - Nádas Péter drámái, melyekről Molnár Gábor azt kérdezte, „ha ezek a darabok jók, akkor miért olyan rosszak". A drámák sorsát jelentős mértékben befolyásolta Aczél György, a Kádár-korszak kulturális életének legfőbb irányítója, ugyanis nála dőlt el, hogy egy alkotás a támogatott, tűrt vagy a tiltott kategóriába kerül-e.

A Takarítást 1978-ban tiltotta be, később Győrben mégis színpadra kerülhetett Szikora János rendezésében, majd a Pesti Színház is bemutatta. Az előadást azonban korlátozták, az erkélyen nem ülhettek nézők, éjjel tizenegykor kellett elkezdeniük, és bérleteket sem árulhattak. A Takarítás kettős nyelvezete, az emelt melodramatikus szöveg és az obszcén köznyelv csak megfelelő térben hat, kell az a vizesárok, az ocsmányság és a patetikus megváltozik túl közelről. Ruttkai Éva harcolta ki, hogy a darabot Budapesten is bemutassák, valószínűleg súlyos betegsége is közrejátszott abban, hogy ezt elérte.

A dráma sorsát az is befolyásolta, hogy azonnal nem játszhatták el, így nem alakulhatott ki a kellő feszültsége, látási felfutása. Ascher Tamás úgy nyilatkozott a drámákról, hogy azért nem tudja megrendezni, mert minden meg van írva már bennük, nem tud semmit hozzátenni. Nádasnak abban az időszakban a színház alapszenvedélye volt, Győrben is szívesen dolgozott. A színház épületében lakott, az éjszakát egy díványon töltötte a dramaturgi szobában, ha zuhanyozni akart, a folyosókon kellett keringenie pizsamában.

A színházi munka és prózaírás közötti alapvető különbség az, hogy a prózaíró saját maga főnöke, maga határozza meg a munkamenetét, senki nem szól bele, mikor, mennyit ír. A színház nagy és drága apparátus, mindenkinek felelőssége van, az igazgatótól a súgóig. Itt a szerző nem ura saját magának. Nádas olyan színházat szeretne, ahol az igazgató és a színészek megeszik egymást.

A Takarítást eredetileg Sulyok Máriának szánta, de mire a bemutatóra sor került, megöregedett, beteg is lett, ezért választották helyette Ruttkai Évát. A drámában nem a szöveg érdekli elsősorban, hanem az élő test. A színház akkor is érdekes lehet, ha unalmas, mert élőlényekkel találkozhatunk, sajátságos vonásaikkal, gesztikáikkal, testi hibáikkal. Tökéletes emberi test ugyanis nem létezik, még Michelangelo Dávid szobra sem az. Az egyes részek önmagukban tökéletesek, de az összeillesztésnél nem stimmelnek.

A szerző nem tud mindent, mégis meglehetősen sokat, és nem veszi észre, mit rontott el. Ilyenkor jönnek létre a korrigálhatatlan hibák. Minden műben vannak csúcspontok, melyek során az előkészített tárgyak találkoznak egymással az illeszkedési pontokon, ami vagy sikerül, vagy nem. Nem mindent fejezhetünk ki nyelvileg, gyakran többet mond egy gesztus. A korrigálhatatlan hiba a tökéletlen illeszkedési pontok mentén, a folyamat végére önálló kvalitássá alakul. A drámában a tökéletlen test tökéletessé lesz. Jó példa erre Ruttkai Éva, aki egy mozdulattal tökéletessé formálta a lábát.

Nádas Péterre nagy hatást gyakorolt Jerzy Grotowski, a lengyel színi direktor, akinek az előadására el is zarándokolt, az Apocalypsis cum figuris című darabját nézte meg három ízben. Az Apocalypsys igazi testszínház, a nézők a földön ültek előre elrendezett terekben. Az európai létezés bugyrai elevenedtek meg a katolikus misztika elemeire épülve. A katolikus egyház mint teátrum, drámai elem jelent meg. Ha valaki őszinte, valódi testiséget lát, akkor nem fordul el, csak a hamis riasztja. Ugyanez az őszinte, ösztönös érdeklődés nyilvánul meg egy balesetnél is.

2010-ben jelent meg a Szirénének című műve. Hat Ruhr-vidéki városi színház, Bochum, Dortmund, Essen, Moers, Mühlheim, Oberhausen 2007-ben felkért hat (angol, lengyel, magyar, német, osztrák és török) szerzőt, hogy Európa Odüsszeiája cím alatt írják újra az Odüsszeia témáit. A darabot természetesen magyarul írta. Próbálkozott németül is, de a lektora óva intette, mondván, hogy Nádas nem csinálja a nyelvet, csak utánacsinálja.

A mühlheimi színház különösen megnyerte a tetszését, mert még nem adta át magát a korszerű színház követelményeinek, mely elsősorban a szórakoztatásra épül. Készül Nádas Péter memoárja is, mely áprilisban jelenik meg. A memoár más műfaj, mint a fikció. A fő kérdés nem az, hogy mi vagy, vagy milyen vagy, hanem az, hogy ki vagy. A művészetben őszinteség nincs, csak hitelesség, igazság sincs, csak kifejezés. Egy memoár nyíltságot kíván, a nyíltsággal azonban rejtőzködni is lehet. Nádas Péter a nyíltsággal rejtőzködik, hitelessége és kifejezése nekünk szól.