Gólyatábor, egy kicsit másképp – Szubjektíven az objektíven keresztül
Képgaléria megtekintése2009.09.15. - 07:00 | vaskarika.hu
„Amit összekuszálsz nyáron, azt bogozd ki télen”- bár az igazi ősz még várat magára, megkezdődtek az iskolás hétköznapok, mi pedig nekiültünk a több ezer gólyatáboros képnek, hogy kicsit jobb kedvre derítsük magunkat, és a T. Olvasót!
Mint köztudott, a vaskarika.hu hivatalos médiatámogatóvá nőtte ki magát a 2009-es gólyatáborban. Ehhez méltóan próbáltunk napról-napra beszámolni az aktuális történésekről, koncertekről, illetve lencsevégre kapni a megismételhetetlen pillanatokat. Mivel szerkesztőségünk alapvetően lelkes, bulizni vágyó diákokból állt, nem feltétlenül a munka szempontjából figyeltük az eseményeket, és nem feltétlenül ügyeltünk a piros karikára, amikor fotóztunk...
A csütörtöki programok amolyan warm up-ként szolgáltak, így történhetett meg, hogy a legnagyobb élményt a Made in Hungaria, a tábortűz, és a táncra perdülő lányok jelentették, fotósaink nagy örömére. Míg az elsősök ismerkedtek, addig az udvar egyik szegletében egyre több régi és új ismerős gyűlt össze: tüzet ugrottunk, élménybeszámoltunk, táncoltunk, sörsátoroztunk. Erre mondják, hogy csak az első közös koccintásig ismeretlen a másik. Az esti hangulatingadozást és a több mint egyórás programcsúszást egy XXXL-es magyaros pizzával próbáltuk meg leárnyékolni. A fáklyás megnyitóra levonszoltuk a pizzával teletömött hasunkat a sportpályára, és elkezdődött a négynapos hadjárat, hajnalba nyúló „munkamániával".
Másnap a szervezők úgy döntöttek, hogy mégis megtartják a városi vetélkedőket, igaz kicsit másképp. Csótó, majd Savaria Túra. A LOGO-zás után nyakunkba kaptuk az égi áldás minden formáját. Volt hidegen és szúrósan eső, volt oldalról eső, volt eláztatóan nagy cseppekben, és volt olyan is mintha „alulról esett volna felfelé." A gólyákból a tegnap óta megmaradt utolsó hangulatcseppeket is pillanatok alatt kimosta az eső, és inkább tűnt halotti menetnek, mint önfeledten bulizók seregének. 1-0 az időjárásnak. A délutáni közös vetélkedők és egyéb pajzánságok összekovácsolták az elsőéves hallgatókat. Az esti koncertekre szerencsére felengedtünk, a gólyák nagy mosolyok közepette rázták hajukat a „Sárga Zsiguliban", miközben mi megmutattuk, hogyan csinálják a nagyok - azaz hogyan nézzünk ketten egy üveg bor aljára húsz perc alatt. Mielőtt egy kisidőre álomba szenderültünk volna, egy tárlatvezetést tettünk az addigra kihalt épületben. Hamar rádöbbennünk arra, hogy nagy az Isten állatkertje, de sajnos a kerítése elég alacsony. A látottak mottója lehetett volna a Quimby "Kevés az ember, sok az emberszerű lény" sora is, ugyanis egy ilyen orbitális csapás után legszívesebben letagadtuk volna a saját generációnkat. Aki további részletekre kíváncsi, érdeklődjék a hajnali takarítószolgálatnál vagy a portásoknál, mi nem ecsetelnénk Pilinszky 'Orgia' című verséből is visszaköszönő látványt...
Szombaton a közönség tudta nélkül előrehozott stand up comedy-nél kapcsolódtunk be a programokba, stand-by üzemmódban. Dombóvári poénmester is valószínűleg a készenléti kapcsolóálláson volt, ezt a közönség is érezte - nem is kaptunk (és nem is kértünk) ráadást. A gólyatábor legnagyobb durranása, a klipforgatás következett. A fészekrakás után visszatértünk a mi kis külön világunkba, és legális éberségmegőrző dolgot invesztáltunk magunkba, miközben az éjszaka csendjébe belehasítva egy újabb celeb született valahol a mikrofonok mögött. Az éjféltáji Juice-ból kortyoltunk még néhány cseppet, majd a tánctéren kifacsartuk a még bennünk lévő energia több mint 50-%-át, gyümölcstartalommal együtt. A fáklyás felvonulás közben elhagytuk maradék hangunkat, és a végén egysíkú beszélgetést folytattunk a közeli parkban Weöres Sándorral.
Az utolsó napon buszon utaztunk a „csatatérre", a csapatok közötti paintball-háborúra. Eközben a Gagarin utcai koli udvarán már csőre töltötték a gulyáságyúkat a főzőversenyre, hogy ebédidőben több mint száz éhes gyomor korgását csillapítsák. Szomjoltóként Csabi bácsi indiáncseresznye és bodza ízű italkülönlegességei szolgáltak, akár erős vashiány enyhítésére is. Jó volt látni, hogy a „Mindent vagy Semmit" játék alatt egyemberként szurkoltak a csapatok, és nem csak az övéiknek. A szerkesztőségben „ép testben, épp hogy élek" alapon elvégeztük a napi teendőinket majd - ahogy a filmekben lenni szokott - fokozatosan elsötétült a terem. A mennyezeti világítás szakaszonként lekapcsolt, és sötétbe borult minden. Mi pedig (vas)karikás szemmel hazaindultunk... Ez volt a Gólyatábor - szubjektíven az objektíven keresztül.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1894 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások