Szükség van a bohócterápiára! – Egy éves a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat

2017.04.03. - 11:00 | vaskarika.hu - Fotók: Dr. Bohóc

Szükség van a bohócterápiára! – Egy éves a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat

Április 4-én ünnepli egy éves születésnapját a szombathelyi Dr. Bohóc Mosolyszolgálat. Persze nem lábat lógatva, ölbe tett kézzel, egy kényelmes fotelban hátra dőlve teszi mindezt. Dr. Bohóc vizittel ünnepel, bár a helyszín rendhagyó.

2017. április 4-én kedden ugyanis a szombathelyi Mosolyszolgálat a Soproni Gyógyközpont Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Mátrix Osztályán is megkezdi szeretetszolgálatát. Napra pontosan egy évvel azután, hogy heti rendszerességgel beindultak a Markusovszky-vizitek.

S hogy miért éppen Sopronban? Vass Szilárd, a Mosolyszolgálat alapító bohócdoktora egy győri vizit alkalmával találkozott a soproni média egyik képviselőjével. Sorsdöntő találkozás volt, mely elültette a magot a mi bohócdokink szívében. Egy évre rá, hogy létrehozta önálló bohócszakosztályát, felkereste a soproni kórház vezetőségét azzal a felajánlással, hogy a szombathelyi bohócbrigád a soproni kórház kis betegeire is szeretné kiterjeszteni szolgálatát. Természetesen nagy örömmel fogadták őt, és helyt adtak a kezdeményezésnek: áprilistól ugyan még csak kéthetente lesz mód a soproni bohócszolgálatra, ám a cél mindenképpen az, hogy a lehető legrövidebb időn belül a soproni gyerekek is heti rendszerességgel találkozhassanak a bohócdoktorokkal.

Persze a születésnap, amellett, hogy új célokra lelkesít, számvetésre is késztet. Bátortalan mosolyok, önfeledt kacagás, derűs emlékek, hálás szívek, nehéz helyzetek és szomorú pillanatok egyaránt jutottak az elmúlt egy évben a Mosolyszolgálatnak.

Az, amit ez a maroknyi ember mindössze egy év alatt felépített Szombathelyen, még Szilárd számára is hihetetlen. A támogatók hite, a város lelkesedése, a hálás tekintetek, a gyermeki kacaj és a hétről hétre érkező Facebook-kommentek mind-mind azt mutatják, hogy Szombathelynek nagyon nagy szüksége volt a bohócterápiára.

„Fantasztikus, amit csináltok!" „Jó, hogy vagytok, mosolyt hoztok! Köszönet érte!" „Nagyon sok erőt adtok!" Ilyen és ehhez hasonló kommentek érkeznek nap mint nap a Mosolyszolgálat Facebook-oldalára. S éppen ez az, ami miatt Sziszi bohóc és társai újabb és újabb célokat fogalmaznak meg. Bizonyítani szeretnének; megmutatni azt, hogy bizony érdemesek arra a rengeteg pozitív energiára, ami feléjük áramlik.

A Dr. Bohóc Mosolyszolgálat ugyan a Szombathelyi Evangélikus Szeretetszolgálatért Alapítvány támogatásával indult, mára azonban a város, helyi cégek, a MOLGyermekgyógyító Program és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is támogatja a kezdeményezést.

Az elmúlt egy év komoly tanulóidőszak volt a szombathelyi bohócok számára. Sziszi doktor mellett egyelőre két lelkes doktorandusz, Zsuzsi és Jani bohócok végzik a rendszeres vizitet a Markusovszkyban. Már az első vizitek után tudták, hogy fantasztikus és különös, színes és sokrétegű világba csöppentek. A hétfők legtöbbször szappanbuborékos, gyermekkacajjal teli, bohó viziteket hoztak, ám előfordult az is, hogy Szisziéknek életmentő műtétet kellett végrehajtaniuk egy nyugdíjas macin. Sőt, mi több, bohócaink időnként bizony még ennél nehezebb helyzeteket is megtapasztaltak.

A szombathelyi Dr. Bohócok jártak már hátrányos helyzetű gyerekek között, idősotthonokban és fogyatékkal élők közösségében is. A legnehezebben feldolgozható élmény talán a gödi speciális otthon súlyosan, halmozottan fogyatékos lakói között eltöltött idő volt, akik számára nincs különbség a civil ember és a bohóc között. Ők ugyanazokkal a pozitív energiákkal fordultak Szisziék felé akkor is, amikor civilben elsétáltak mellettük, és akkor is, amikor bohócruhát és piros orrot öltöttek. Gödre visszavárják a Mosolyszolgálatot, és bár tervben (sőt szervezés alatt) van az is, hogy Vas megye összes szociális intézményét meglátogatják, a bohócdoktorok valódi küldetése mégis csak a kórházi munka.

Persze a kórház sem könnyű terep. Amikor a bohóc belép a kórterembe, mindig sokkolja a gyerekeket. Ez egy elementáris erő, s bár a sokk általában pozitív, olykor mégis előfordul, hogy a csöppség olyan iszonyatosan megijed a számára ismeretlen, fura külsejű,piros orrú különös szerzettől, hogy kétségbeesésében vigasztalhatatlanul sírni kezd. Nehezíti a helyzetet, ha ilyenkor a szülő is pánikba esik. Persze a valódi baj akkor van, ha a bohóc rosszul reagál; ha ő maga is megijed. Ez akkor fordulhat elő, ha a bohóc kibillen szerepéből, s a maga félelmeivel, gátlásaival kilép mögüle a civil ember. A bohóc nem fél, a bohóc nem esik pánikba; ő maga gyermeki naivsággal reagál a körülötte lévő világra. S bohócnak maradni egy-egy - a bohóc számára is sokkoló szituációban - nem mindig könnyű.

Nagy kihívást jelent az is, ha a kis páciens több hónapot tölt a kórházban. Ilyenkor - néhány vizit után - elfogy a bohóc zsebéből az az eszköz, hogy a meglepetés erejével hasson! Ilyen esetekben új praktika kell: visszatérő vendégként, barátként kell üdvözölni a kis beteget, s elérni azt, hogy ő is így tekintsen a bohócra.

Persze a kamaszokkal sem könnyű. Van, hogy elzárkóznak, dacosak, elutasítóak vagy csupán felnőttesen legyintenek a tréfára. Ám a bohóc mosolya az ő szívükig is elér. Egy alkalommal, mikor Szilárd a Sportházban civilben műsort vezetett, odalépett hozzá egy kamaszlány, oldalán a barátjával, és megköszönte neki a kórházi bohócszolgálatot, ami akkor, abban a helyzetben nagyon sokat jelentett számára. Különös élmény volt, mesélte Szilárd, tudván azt, hogy egy bohócnak sok mindent be lehet vallani, ám egy civilnek, kamaszlányként, egy kamaszsrác kíséretében sokkal nehezebb.

Minden praktizáló bohóc életében eljön az a pillanat is, amikor munkája során találkozik az elmúlással. Szilárd életében volt olyan is, amikor egy leukémiás kisfiú egy idő után azt mondta, elég. Nem kér többet a mosolyból, a derűből, hisz számára már nincs gyógyulás. Neki már más dolga van, nem a nevetés. Készülnie kell a halálra.

Persze olyan is akad még a gyermekek között is, akinek betegsége gyógyíthatatlan ugyan, de ő derűsen készül a halálra. A kis beteg végül elmegy, de jön egy üzenet a nagymamától: „Sok derűs pillanatot hoztak súlyos beteg kis unokám rövidke életébe. Köszönöm!" Az ember a bohóc mögött ilyenkor elgondolkodik: Vajon melyik csöppség volt az? Vajon mit tettem, ami - hacsak rövid időre is, de - felvidította őt? A bohóc más. Ő azt mondja: „Hagyd, engedd el! Nem számít, ki volt, s te mit tettél; csak az számít, hogy megtetted, s hogy valaki, aki itt maradt utána, hálás szívvel gondol rád."

A Dr. Bohóc Mosolyszolgálat egy éve indult útjára Szombathelyen. Legyünk büszkék rájuk! Támogassuk őket továbbra is, hogy minél több helyre eljuthassanak! Legyen az útjuk társakkal követett, gyógyulásokkal övezett, gyermekkacajtól hangos és legyőzött kihívásokkal teljes!

Új hozzászólás