Kisvakond, Harry Potter, E.T. – a Moziünnep kakashintáján kukorékoltunk

2009.09.24. - 11:00 | Boros Ferenc, Dancspista

Kisvakond, Harry Potter, E.T. – a Moziünnep kakashintáján kukorékoltunk

Az idei Moziünnepen a legnépszerűbbek az ifjúsági filmek voltak: köztük a mobiltelefon problémával küszködő E.T. (alias, Extra-Terrestrial), a kissé hormontúltengéses Harry Potter és a szűklátókörű Kisvakond. Bármily meglepő, a nézettséget tekintve a csehszlovák időkből itt maradt rágcsáló került a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. A moziünnep előadásaira több mint 600 néző váltott jegyet, s mi is jelentős ülepkoptatást adtunk elő a négy nap során.

E.T. van volt és a digitális technikának köszönhetően a jövőben még biztos lesz jó pár évig! Több mint 25 évvel ezelőtt a közönség világszerte a szívébe zárt egy bicajozó kis űrlényt, és vele együtt egy filmet, mely szinte azonnal a klasszikusok közé került - egy filmet, mely egyformán hatott a lélekre és az értelemre. Az ET mai napig milliókat gyönyörködtet történetével, mely egyszerre egyedülálló és időtlen. Bízzunk benne, hogy Hollywood szennytelepe nem ereszti össze E.T. és WALL-E karakterét.

A moziünnep egyik első alkotásai között tekinthettük meg, - Boros Ferenc, Horváth Zoltán és Kozma Gábor nászából született, - a KORFILM, Kőhíd című Rocco Turiról készült kiállítás/film etűdjét. A félreértések elkerülése végett nem az olasz művész tiszteletére nevezték el a turkálókat. Képtári hangulatba csöppenve a film tökéletesen grabancon fogta a hangulatot, a remek témaválasztó zenéhez tökéletesen illeszkedtek a képek. Ebben a 20 perben benne volt minden, amit Rocco Turi művészetéről tudni kell. Igazuk volt a srácoknak (ebben benne foglaltatik Kozma Gábor újságíró is) egy művészt a művein keresztül lehet legjobban bemutatni, még ha ez a könnyebbik és egyben a legnehezebb része is a munkának. Nehézsége a képek kiválasztásában és azok jó vágásában rejlik. Cikkünk eme részét egy bölcs mondással szeretnénk zárni, ami a következőképpen hangzik. A művészetet csak más művészet ölelhet kebelére és ringathat el a napnak nyugovásában.

Az est további részében levetítették a félresikerült, „több karaktert nem is pazarolunk rá" Papírkutyákat, majd Szarvas József színművésszel találkozhattak azok, akik nem voltak kíváncsiak a Jóban Rosszban következő epizódjára. Sajnos sokan befeküdtek a Csillag Klinikába. Szó volt az Őrségről, a Tündérkertről, a helyi emberekről, a kedvtelenségről, tervekről, színészetről, filmekről és egy méltatlanul feledésbe merült Bizarr Románcról.

A szemüveges varázslótanonc cikeszét pedig már kihámoztuk. A félvér herceg az egyik legizgalmasabb könyv volt a sorozatból, a film nálam és sok más rajongónál viszont elcsúszott a szerelmi játszótér csúszdájában, ugyanis a rendező a sok hormontúltengéses kamasz mellett nem részesítette megfelelő elbánásban a regény fő konfliktusát.

Régóta tudjuk, hogy az oroszok már a spájzban vannak, de azt, hogy számos magyar beül e nemzet filmjére, az számomra is meglepetés volt. Az Admirális hátteréül Oroszország történelmének egyik legmeghatározóbb korszaka szolgál. A történet középpontjában azonban mégiscsak két szerelmes éveken áthúzódó küzdelme áll. Alexander Kolcsak admirális szívének forradalma ugyanis egyszerre tör ki országának forradalmával. Szépen fényképzett epikus szerelmi dráma, Titanic módra, melyet ezen a napon kicsit megölt a rossz hangosítás.

Gyermekkorom kedvenc rajzfilmfigurái közé tartozott Kisvakond. Zdenek Miler 1956-ban találta ki a a mesehőst, állítólag akkor, amikor felbukott egy vakondtúrásban. A rajzfilmsorozat 1957-ben indult, a Vakond és a nadrágja című 11 perces kalanddal és a helyes főhős sok országban hamar óriási népszerűségre tett szert. 2002-ben készült el az utolsó rész. Népszerűsége még mindig töretlen.

Vasárnap terítékre kerültek az elmúlt év legnézettebb magyar és külföldi filmjei. Abba slágerekkel teletűzdelt görög tengerparti románc, vagyis a Mamma mia, retrohangulat, Nagy Testvér módra, a Hungária legnagyobb slágereivel, és itt volt Valamilyen Marika is! Mindezeket jópárszor már ki- és beforgattuk mi is. Ezen közönségcsalogató falatokkal egy időben az ínyenceknek is jutott némi választék. Magnum nélkül, vagyis ezúttal 'Clint Eastwood nem menti meg a segged'-maraton vette kezdetét, melynek egyértelmű győztesei a nézők voltak. Van rá példa, hogy egy korszakalkotó, kultstátuszba emelkedett színésznek is küldik a nyugdíjszelvényt, ingyen utazhat a tömegközlekedési eszközökön vagy éppen a kiskertet gyomlája. Clint Eastwood nem ez a fajta nyugdíjas, hisz minden évben feledhetetlen alkotásokkal lep meg minket. Az Elcserélt életek egyrészt hiteles és átérezhető dráma, másrészt éjsötét tintával írott bűnügyi történet. A Gran Torino pedig számomra maga a filmvászonra álmodott remekmű.

A moziünnep legnépszerűbb programja, pedig nem egy film, hanem az MR2 Petőfi-turné volt, melyet több mint 600 látogató szórakozott végig. Az ingyenes programokkal együtt (Lazáry Quartett koncertje, "Szombathelyes" felolvasóest, Kisvakond játszóház, közönségtalálkozó Szarvas Józseffel, ingyenes filmvetítések...) a négy nap alatt nagyjából 1600 fordultak meg az AGORA-Savaria Filmszínházban. Ami azért elég szép szám.

Új hozzászólás