Hová tűnt a valóság, avagy hihetünk-e még a fotóknak? - Réz András a Múzeumok Éjszakáján
Képgaléria megtekintése2017.06.19. - 07:00 | Leila - Fotók: Varga András
Hogyan változott a fotózás megítélése az elmúlt 10-15 évben? Számos kérdés, amelyre Réz András filmesztéta keresett magyarázatot, és generált újabb kérdéseket és gondolatokat szombaton a Képtárban, a Múzeumok Éjszakája rendezvényén.
Tükrözik-e a fotók a valóságot?
A fotózásnak a hőskorban, 1860-as években a valóság megjelenítése és megörökítése, megőrzése volt a célja. Ebben az időben a művészeti alkotásokkal, elsősorban festményekkel, szobrokkal azonos szerepet töltött be, és valóságos dimenziói, elsősorban meghatározott méretei voltak. A fénykép abban különbözött a műalkotásoktól, hogy a negatívból különböző méretű alkotásokat lehetett előhívni. A kulcsszó a nagyítás lett, a részletek megjelenítése, ezáltal keveredett a fotón a valóság és a képzelet.
Napjainkban a képek nem léteznek az őket megjelenítő eszköz, hordozó nélkül. Milyenek ezek az elektronikai eszközök segítségével előhívott képek? Applikáltak, összerakottak, kivágottak, belenagyítottak, „végtelen zoom" használatával készültek. Felmerül a kérdés, ezek a képek valódiak, tükrözik-e egyáltalán a valóságot, vagy részben vagy teljesen eltérnek attól? Hihetünk-e még a képeknek, fotóknak?
Réz András szerint „a valóság elveszett", nemcsak a fotókról és képekről, hanem az emberi gondolatokból is. Úgy véli ugyanis, hogy amit látunk, az „nem az igazi", „minden mögött van valami", nincs bizonyosság, nincsenek korlátok és kötöttségek.
A filmek világából hozott példákat, miszerint a filmekben keveredik a digitális animáció és az emberi alkotás. Minden átírható, újrahasznosítható, újraértelmezhető, minden mindennel keverhető. A filmekben látott képeknek nem hiszünk, mert nem valóságosak, a pirotechnika, a kaszkadőrök idejének vége, digitálisan megoldható, létrehozható minden jelenet. Így az elektronikai eszközeinken megjelenő képeknek sem hiszünk, azok sem valódiak.
A természetfotók még a természetről, az élővilágról szólnak
Már kezdtük elhinni Réz Andrásnak, hogy nincs mit tenni, a képek hamisak, amikor feltette az újabb gondolkodtató kérdést. Mi a helyzet a természetfotókkal? Hiszen a természetfotós valós térben, valóságos élőlényeket örökít meg. Több természetfotósról tudjuk, hogy rejtekhelyeket - fotóscsapdát - építettek maguknak, és akár több hónapon át figyelték az élőlényeket, és készítettek több száz vagy ezer fotót, mire elkészült az igazi kép. A természetfotózásban a jelentős médiumok (pl. National Geographic) büntetik a digitális manipulációt. Így a természetfotók még a természetről, az élővilágról szólnak.
A következő érdekes téma, amit körüljártunk, a hely és a fotó kapcsolata. Párhuzamot vonva a filmek világával megállapíthatjuk, hogy nem számít, hogy egy adott helyszín hol található. Így lehetséges, hogy Budapest már volt filmes helyszínként orosz terület, Buenos Aires, Berlin vagy Párizs. A hely nem fontos, hiszen az internetről bármelyik helyről, városról, nevezetességről, természeti örökségről tudunk letölteni képeket. Ezekre a képekre digitálisan rá tudjuk szerkeszteni saját arcképünket, és máris jobb képet kapunk, mint amit a helyszínen készítettünk volna. Példaként említette Réz András a como-i tavat, ahol a „legjobb kép beállításokat" táblák jelzik „Fotó itt / innen" felirattal.
Ahogy a képeket nézzük a közösségi oldalakon, felvetődik a kérdés láttad-e a helyet, ahol jártál, vagy csak kattintgattál és fotóztál? Erre a kérdésre mindenkinek magának kell megtalálnia a választ. Véleményünk szerint a személyes élmények, hangulatok, érzések fontosabbak, mint a digitális eszközökön hazahozott több száz, ezer kép.
Apropó, mi lesz ezekkel a képekkel? Természetesen feltöltjük a közösségi oldalakra és a „felhőkbe". Találó kifejezés a felhő elnevezés: megint a valóság és a képzelet határán vagyunk, látjuk, de nem érhetjük el. A mai ember így hagy „digitális nyomot" a világban: pixelekben, digitális megosztókon, s míg áram lesz, addig megmaradnak a képek.
Az adatok önmagukért beszélnek: 2016-ban 216.000 képet osztottak meg, töltöttek fel percenként a legnagyobb közösségi oldal tagjai.
A beszélgetés könnyed, szórakoztató volt, mégis ott rejlett benne az igényesség. Nem megfellebbezhetetlen igazságokkal ostromolt bennünket Réz András, hanem gondolatébresztő magyarázatokkal, amikkel saját vérmérsékletünk szerint azt kezdünk, amit akarunk.
Radioaktivitás - Fotóaktivitás
Ezt követően a Múzeumok Éjszakáján fotóérdekességeket láthattunk Vígh Károly muzeológus „Radioaktivitás - Fotóaktivitás" című előadásán a Savaria Múzeumban. Az előadás felidézte a kémia, mint tudomány aranykorát, az alkimisták évszázadait korabeli képekkel illusztrálva.
Láthattuk az első Röntgen-képet, amelyet Röntgen feleségének jobb kezéről készített. Nagyon érdekes információ volt a hallgatóság számára, hogy a röntgensugarak orvosi alkalmazása a felfedezés után azonnal elindult, jelentős változásokat hozva a gyógyításban. Helyi érdekesség, hogy Gotthárd Jenő a röntgensugár felfedezésének bejelentése után néhány héttel már maga is készített röntgenfelvételeket Kámonban.
Az előadás tudományos igényességgel mutatta be a radioaktivitás jelenségét, ugyanakkor szórakoztató és élvezetes is volt. Természetesen a radioaktivitásról szóló előadás központi szereplője Marie Curie. Az előadó elmesélte a rádium és polónium keletkezésének történetét, amelyeket a lengyel származású francia kémikus nagyon szorgalmas munkával „állított elő".
Érdekes volt hallani, hogy a rádium elsősorban az USA-ban és Nyugat-Európában milyen „diadalutat" járt be, láttuk például a rádiummal dúsított vizet tartalmazó üveg címkéjét is. Ma már persze a hétköznapi emberek számára is tudott tény, hogy a radioaktív anyagok az emberi szervezetre rendkívül káros hatásúak. Ezt az első világháború idején még nem tudták, így megdöbbenve néztük az óraszámlapokat rádiummal festő kisasszonyokról készült fotókat, amelyeken a betegségek jelei már jól láthatók.
A természettudományok fontosságára hívta fel a figyelmet az a fotó is, amelyen 33 fizikai és kémiai Nobel-díjas tudós szerepelt, akik az atom- és atommag-kutatásokban alkottak világraszólót. Az előadás minden korosztály számára érthetően mutatta be a természettudományoknak ezt a jelentős időszakát, a fotók nagyon jól illusztrálták és támogatták az előadó szavait.
A Múzeumok Éjszakája program keretében megtekintettük a Savaria Múzeumban a „Fényérzék - Személyes" tárlatot, fotós kollégánk pedig szinte az összes helyszínt bejárta kamerájával.
A Múzeumok Éjszakájának programja június 24-én folytatódik, és várja az érdeklődőket a Vasi Skanzenben.
Kapcsolódó írásunk:
A fotózás fal közöttem és a valóság közt - Bartis Attila a Múzeumok Éjszakáján
2017.06.18. - 14:00 | Rozán Eszter
"A fotózás ugyanis nem csupán abból áll, hogy rákattintok az exponáló gombra, jóval több annál, döntési sorozatok összessége." - Bartis Attila a Savaria Múzeum vendége volt a Múzeumok Éjszakáján. Irodalomról, fotózásról, művészetről, ihletettségről és a véletlen szerepéről beszélgetett Kelbert Krisztinával.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1892 szavazat
Új hozzászólás