Hihetetlen, furcsa világba csöppenünk már az első jelenetben. Három férfi leszáll a vonatról, s arról beszélgetnek, hogy jön az aratás, és a világvége. Közben egy asszony kalauzra emlékeztető ruhában, piros-zöld színű indítótárcsával a kezében csatlakozik hozzájuk. Utóbbi azért is fontos, mert végig a piros felét mutatja felénk. Ez jellemének tagadó voltára emlékeztet, mely az egész darab során végigvonul. Bár később ő lesz Pilátus felesége, annak ellenére, hogy a „Szűz anyám" kijelentés számtalanszor elhagyja a száját, és ő cipeli a kereszt szárát, amit még a fejével is képes a levegőben tartani. De igazából mégsem hisz, sőt, ha úgy adódik, ugyanúgy iszik, és részt vesz az árulásban, ahogy a többiek is...

Mind egyformák. Mindent elhisznek, mindenre bólogatnak, mint a szamarak. Rothschilddel, a zsidó kereskedővel találkoznak először, aki motoron érkezik. Különböző, mai szépségápolási termékeket, illetve szentképeket próbál eladni nekik, de egyikre sem vevők. Végül megkapják tőle Ilja próféta képét, akiről kiderül, hogy a szomszéd faluban él, s egyből Istenhez hasonló tulajdonságokkal ruházzák fel. Ez nem is lenne gond egészen addig, amíg ki nem találják, hogy keresztre kell feszíteni. Felosztják egymás között a bibliai történet szerepeit, és útnak indulnak. Az ember alapvetően kíváncsi, mint ahogy kíváncsi volt már a szentírás szerint is.

Ennek ellenére a történet nem annyira keresztény traktátum, jóval inkább a napjainkra is oly jellemző emberi sötétség és korlátoltság karikatúrája. Tipikusan korunkra jellemző a nyelvezete: milliószor hangzik el a „baszki" szó, apa és lány között nincs mélyebb kapcsolat egy mondatnál („dejsze, papa?"), hiába láncolják össze magukat egy kötéllel. Korunkra emlékeztető Lucifer motorja, és „Heródes" biciklije is, bár előbbi elromlik, mikor a pokolba kellene szállnia vele, a biciklivel pedig nekihajtanak a falnak. Törékeny világ, törékeny jellemekkel.

Bibliai motívum a történetben, hogy megismétlődik a gyógyítás, mégpedig háromszor: a vakkal, a piással, illetve Olgával, a bűnös asszonnyal (mintha az ördög szállta volna meg). Egyedül utóbbit sikerül kigyógyítani. Miután Olgából kiszáll az ördög, leszalad a színpadról, és megszűnik őrült külseje.

Akárcsak Shakespeare „Szent Iván éji álomjában", itt is az éjszaka leple alatt derülnek ki az emberek szennyfoltjai, akkor tudható meg, ki milyen is valójában: a piást nem érdekli, hogy milyen kínok várnak rá a pokolban, és továbbiszik. A vak nem imádkozik, még lánya kérésére sem, hanem elalszik. Egyedül „Szent Veronika" kezdi meg az esti imát, apja helyett is Ilja lábai elé hever.

A másik lényeges párbeszédre is éjszaka kerül sor, mégpedig Lucifer és Júdásék között. Előbbi felvilágosítja őket, hogy a feltámadás csak egy mese, az emberek találták ki, Isten is csak egy ember volt. Így ne várják, hogy Ilja próféta valaha fel fog támadni. Ők azonban nem hisznek neki, és Lucifert teszik a keresztre. Csak akkor tántorodnak el tervüktől, mikor megtudják, hogy ezért börtönbe is kerülhetnek. Reggel aztán mégis tovább folytatják tervüket, előkerül egy próbababa, melyet ostorozni kezdenek. Már nincs visszaút... A tömeg nem tud mit tenni, nincs mibe kapaszkodnia a kereszten kívül, kilátástalan helyzetükön már csak a csoda segíthet. Saját szabadságukat is kockáztatva mégis keresztre feszítik a megérkező Ilja prófétát. A jelenetet a már említett Olga szakítja félbe.

A szentté lett asszony rábeszéli Ilját, ne büntesse meg őket, hadd szálljanak a mennyországba. Ő hallgat rá, és mindenkit odabocsát. Még Lucifernek is felajánlja a lehetőséget, de ő köszöni szépen, nem kéri. Mintha tudná, ott sem lesz jobb, hiszen mindenhol „csak" emberek vannak. S mi a különbség a két világ között? Ahogy Shaw mondaná, „csak a lelkek minősége különbözteti meg a mennyországot és a poklot", s úgy, ahogy Don Juan felkerülhet a mennyországba, Lucifer előtt sincs bezárva e kapu.

Ilja próféta egy merőben groteszk előadás, melyet, ha jól szemügyre veszünk, tükröt tart korunk társadalma elé. S bár a darab végén mindenki megkapja a falat kenyerét, ne higgyük, hogy meg is javultak. A jelenetek között kilépő „angyalka" csengettyűje azért ott marad a fülünkben...

Az előadás beharangozója és szereposztása itt olvasható.