A Savaria Karneválon nemcsak a könnyűzene és a vásári forgatag kedvelői találnak maguknak programokat, hanem azok is, akik irodalmi vagy komolyzenei élményekre vágynak. Mácsai Pál és Huzella Péter Villon-estje telt házat vonzott, nehéz eldönteni, melyikük a húzó név, Mácsaié, Huzelláé vagy Villoné? Ők hárman együtt tették az estét olyanná, amilyen volt, felejthetetlenné. Előadásukban Villon életre kelt, nem egy hatszáz évvel ezelőtti elavult költőként tekintettünk rá, hanem egy mélyen érző, a kora társadalmát kritikus szemmel figyelő emberre, aki nem mellesleg számtalanszor összeütközésbe került a törvénnyel. Ha ez a nagy költő, nem lett volna bűnöző, akkor vajmi keveset tudnánk az életéről, kezdte bevezetőjében Mácsai Pál. De az volt, és mivel már akkor jól működött az igazságszolgáltatás, az ott megőrzött adatokból tudunk valamit az életéről.

1431-ben született, abban az évben, amikor Rouen-ban Jeanne d'Arc-ot kivégezték, és két évvel később ért véget az Anglia és Franciaország között tartó százéves háború. Párizs akkoriban egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ma, kétes alakok járkáltak tőrrel a kezükben a lepusztult sikátorokban, a mások meggyilkolása, a túlélésért folytatott harc mindennapos volt. Ebbe a környezetbe született Villon, akinek eredeti neve nem is Villon volt, szegény özvegyasszony édesanyjától egy pap vette magához, ő neveltette, a költő az ő nevét vette fel. A Sorbonne-ra járt, ami egy külön államot jelentett az államban, mintegy 20 ezer hallgató járt oda, az egyetem körülbelül 2000 kocsmájában élénk társadalmi életet éltek, ideális táptalaja volt az engedetlenségnek, felforgató gondolatok születésének. Villon maga egy csúf, keszeg kis emberke volt, az asszonyok, akik után áhítozott, nem az ő társadalmi rétegéből kerültek ki, neki inkább a kocsmatöltelékek, prostituáltak jutottak. Törvényen kívüli életet élt, nem kispályás, hanem nagypályás bűnözőként, lopott, rabolt, ölt. A szervezett alvilággal is kapcsolatban állt, a Kagyló nevű bandával részt vett a teológia fakultás kegytárgyainak kifosztásában. Többször száműzték, távollétében bitófára ítélték, többször kegyelmet kapott, 32 éves korában aztán eltűnt, attól kezdve semmit sem tudunk róla. Ő az egyik költő, akinek a verseit a legtöbb nyelvre lefordították, és Magyarországon is nagy sikernek örvend, a Faludy-átiratok mellett Mészöly Dezső, Szabó Lőrinc, Vass István, Illyés Gyula és József Attila is fordított Villon-verseket. A műsor alapját a Kaláka-lemez képezi, Huzella Péter dalaival, de találunk közöttük breton-dal átiratot is.

Ennyi bevezető után elkezdődött a csoda. Mácsai Pál és Huzella Péter valódi francia késő-középkori hangulatot teremtettek a színpadon. Mácsai nemcsak előadta, élte a verseket, eggyé vált velük, Villon lett 60 percre ő maga is. A Ballada a szép fegyvermesterné vénségéről című versnél (Faludy átirata) például szinte magunk előtt láttuk a virágkorát visszasirató egykor szép asszonyt. Mácsai nagyon jól gitározik is, élvezetes volt hallgatnunk kettejük duettjeit. Huzella remek zenei képességével szintén remekelt, a dallamok annyira maivá tették Villon munkáit, hogy mi, a nézők szivacsként ittuk magunkba. Villon versei nyersek, szókimondóak, érződik belőlük a melankólia, az elmúlás iránti keserűség, mindez mégis annyi gúnnyal, hogy föléjük tud kerekedni. Nem véletlenül volt annyira népszerű a saját korában, költeményi szájról szájra jártak, akkoriban még dallammal, és olyan népszerűek ma is. Amikor halljuk őket Mácsai és Huzella tolmácsolásában, felül tudunk kerekedni a bajainkon mi is. Villon világa egyszerre vonz és taszít, magába fogad és kilök. A hatvan perc gyorsan eltelt, még szívesen hallgattuk volna tovább. Egy biztos, nem bántuk meg, hogy ellátogattunk a Bartók terembe.

A Capella Savaria az evangélikus templomban

A komolyzene kedvelői az evangélikus templomban találhattak maguknak csemegét a Capella Savaria koncertjén. Georg Philipp Telemann Tafelmusik sorozata először hangzott el Szombathelyen a zenekar lengyelországi útja előtt. Telemann nagyon népszerű volt a maga korában, alkotásainak száma meghaladja a 3000-et. A Tafelmusic című gyűjteményét 1733-ban írta, a cím azt jelenti, asztali zene, vagyis előkelőségeknek játszották díszvacsora közben. Nagyon várták a megjelenését, több mint 200 előrendelője akadt, akiknek nevük, társadalmi státuszuk, címük megjelent az első kiadásban. Királyi méltóságok, nemesemberek, kereskedők, német és nem német zenészek, zeneszerzők találhatók közöttük, mint például George Frideric Handel Londonból.

Sem a kánikula, sem a vásári forgatag és az egyéb programok nem tudták eltéríteni az érdeklődőket, az evangélikus templom jócskán megtelt. Kalló Zsolt művészeti vezető és zenekara hozták a tőlük megszokott színvonalat, élvezet volt hallgatni a korhű hangszereket, a fuvola-, oboa-, fagott- és trombitaszólókat, a hegedűket, brácsákat és a többi hangszert. Telemann zenéje pontosan illett az evangélikus templom hangulatához, emelkedettség, áhítat, ugyanakkor egyfajta könnyedség tükröződött a dallamokban. A közönség a szokásos vastapssal jutalmazta a zenekart.

Ez is pénteken történt:

Jelmezes felvonulás a XX. Savaria Történelmi Karneválon

2019.08.24. - 01:30 | vaskarika.hu - Fotók: Dart

Több mint ezer jelmezes vonult fel augusztus 23-án a jubileumi, hat történelmi kort megidéző karneválon. A hagyományőrző csoportokhoz civilek is csatlakoztak: a városban élő polgárok és turisták is történelmi jelmezt öltve vettek részt a felvonuláson, amin a város két országos bajnokcsapata is jelen volt. A Falco KC teljes kosárlabdacsapata és a Szombathely Crushers divízió I-es amerikaifutball-csapata is felvonult, azaz a gladiátorok nyitották és a modern gladiátorok, a sportolók zárták a menetet.

Vidámság és rockandroll a XX. Savaria Történelmi Karnevál pénteki koncertjein

2019.08.24. - 04:30 | vaskarika.hu - Fotók: Tóth Péter

Pénteken este a Forum Színpadon a Kerekes Band furulya-rockandrollját, a Fran Palermo vagabond rockját, valamint a Borok Utcájában Nagy Feró és a Beatrice babos kendős-hamuban sült retrolubickolását élvezhette a homo carnevalicus.

Keleti Udvar: táncbemutatók a misztikus Kelet világából

2019.08.24. - 13:00 | vaskarika.hu - Fotók: Tóth Péter, Dart

Augusztus 23-án kitárta kapuját a régi helyszínére, a VAOSZ udvarba visszatérő Keleti Udvar, a táncművészet otthona, középpontban a hastánccal. Két fotósunk is megörökítette a csípőringatókat.