Bloomsday kicsit másképp – 2020-ban sem maradt el az irodalmi ünnep

Képgaléria megtekintése2020.06.16. - 20:00 | Rozán Eszter

Bloomsday kicsit másképp – 2020-ban sem maradt el az irodalmi ünnep

Nem sikerült a járványnak kifognia a szombathelyi Bloomsday rendezvényen, igaz, hogy a programok áttevődtek az online térbe, viszont így nem szakadt meg a 26 éves hagyomány, és nem maradt el a szokásos pecsételés sem. A szervezők egy új weboldalt indítottak útnak, online videóinstalláció, kortárs irodalmi karanténvideó, archív videófelvételek szerepeltek a programban, a képtár és az Irokéz Galéria kiállításmegnyitója szintén a virtuális térbe tevődött át, a Weöres Sándor Színház Nassim Soleimanpour: Fehér nyuszi, vörös nyuszi című játékával készült Nagy Cili előadásában.

Az esemény délelőtt 11 órakor a városházán sajtótájékoztatóval kezdődött, ahol dr. Nemény András, Szombathely MJV polgármestere és Horváth Soma kultúráért felelős alpolgármester mondtak üdvözlő beszédet, Ronan Gargan, Írország nagykövete pedig online jelentkezett. A nagykövettel egyetértésben létrehozták a szombathelyi Bloom-díjat, melyet ebben az évben Feiszt György kapott meg.

Egy új weboldal is született, a bloomsday.hu címen, melyet Kassai Ferenc és Salamon Júlia mutattak be.


Az oldalon ezt olvashatjuk:

"Ez a projekt arra tesz kísérletet, hogy feltérképezze Leopold Bloom - James Joyce Ulysses c. regénye főhősének - szombathelyi vonatkozásait. A könyv szerint Bloom apja, Virág Rudolf szombathelyi származású, ám a fiktív életrajzi elem valós városi referenciapontokká alakítása mellett (ld. a Blum-ház és egy emléktábla felavatása, ill. Joyce szobrának felállítása) azokat a szombathelyi művészeti kezdeményezéseket vesszük számba, melyeket az Ulysses posztmodern világa ihletett (Bloomsday, Leopold Bloom, Dáblin, Leopold Bloom Galéria, Leopold Bloom Díj).

A szombathelyi Bloomsday története az 1989 utáni időszak kontextusába illeszkedik, amikor is James Joyce hirtelen részévé vált a város kulturális életének. Bár a Berzsenyi Dániel Főiskola már 1993-ban rendezett egy nemzetközi Joyce szemináriumot, melynek programja a konferencia helyszínére mint "Leopold Bloom apjának születési helyére" hivatkozott, az igazi áttörés 1994-ben történt, amikor egy művészekből, irodalmárokból és kultúraszervezőkből álló baráti társaság először megünnepelte június 16-án a Bloomsdayt (Abajkovics Péter, Barták Balázs, Farkas László, Kassai Ferenc, Kaszap Sára, Masszi Ferenc, Rasperger József, Schütz Péter, Székely Ákos).

Mindez legalább annyira szólt a posztszocialista országok rendszerváltás utáni eufóriájáról, mint ahogy egy európai történetbe való bekapcsolódásról is, hisz 1954 óta a világ számos pontján emlékeznek meg az 1904. június 16-án játszódó regényről. Ugyanakkor, a Bloomsday eseményeit és annak visszhangját végigtekintve, világos, hogy a történet nem ennyire egyszerű. Egyrészt, a Bloomsday spontán művészeti akciókkal kezdődő története hamar egy sok szálon futó eseménysorrá változott. Ebben az értelemben a szombathelyi Bloom-ügy mindig is többszereplős volt, olyan központi figurákkal, mint Székely Ákos és Abajkovics Péter. Amellett, hogy 2004-ig elsődleges szerepet töltöttek be a helyi Bloomsdayek megszervezésében, hozzájuk köthető a Leopold Bloom assemblage folyóirat, a Leopold Bloom Galéria és a Leopold Bloom-Díj megalapítása, míg a Dáblin c. grafikai folyóirat Kassai Ferenc nevéhez fűződik.


Másrészt, a Bloomsday koncepciójának politikai fogadtatása messze nem volt zökkenőmentes, ad absurdum Nagy Imre újratemetésének szintén június 16-i dátuma miatt sem. Mindezektől nem függetlenül a Bloomsday története a 2000-es évek közepén kérlelhetetlenül szétválik. Míg 2004-ben a Leopold Bloom mappa szerkesztői "búcsút vettek" Szombathelytől, hogy a következő években - a Bloom családhoz hasonlóan - Budapesten, Bécsben, Milánóban, Londonban és végül Dublinban bukkanjanak fel, a Bloomsdayek szombathelyi története - máshogy, de - tovább folytatódott.

Bár az alulról szerveződő, kísérletező, avantgárd hangvételű események idővel kikoptak, mára a Bloomsday - jóval formalizáltabb módon - egy hivatalos városkommunikációs branddé vált. Az ókori Savaria vagy a Szent Márton emlékezetét tematizáló eseményekhez hasonlóan, a Bloomsday beépült a városi programok sorába. Ez a honlap tehát egyszerre archívum, mely dokumentálja az 1994 óta zajló eseményeket, annak szereplőit és recepcióját, illetve egy inspirációs felület, mely a spontaneitáshoz való visszatalálást is szorgalmazza."


12 órakor a porcukros pecsételésre került sor, melyen dr. Nemény András, Horváth Soma, Feiszt György, Kassai Ferenc, dr. Ipkovich György, Baki Orsolya, Prieger Szabolcs, Salamon Juli, Kozma Gábor és Viola László vettek részt.

Ronan Garnan és Nemény András a Szombathelyi Médiaközpont filmjében is köszöntötte a közönséget. Ronan Garnan sajnálatának adott hangot, amiért az egészségügyi vészhelyzet következtében nem lehet személyesen jelen. Elmondta, örömmel tölti el, hogy a kihívások ellenére Szombathely mégis megtartja a Bloomsday Fesztivált. Szombathely fontos szerepet tölt be az ír-magyar kapcsolatokban az Ulysses révén, különösen, hogy Leopold Bloom innét származik. Ronan Garnan a városunkban járt az év elején, és megcsodálta a James Joyce szobrot a Fő téren. Az ír Bloomsday ünnep kiemelt szerepet kap Írország kulturális életében, ám a szombathelyi esemény is jelentős a Budapesti ír nagykövetség számára. Az utóbbi években a fesztivál egyre jobban erősödött. Az Ulysses többrétegű mű, egyik fő témája a jövőbe vetett remény.

„Az élet sok nap, ami egyszer véget ér."

A nagykövet bízik abban, hogy jövőre már a hagyományos módon ünnepelhetünk.

Nemény András szintén arról beszélt, hogy az Ulysses milyen kiemelkedő mű a szombathelyiek számára. Az 1800-as évek végén valóban lakott itt egy Blum család, melynek leszármazottja, Virág Lipót feltételezhetően kapcsolatba került James Joyce-szal, az íróval. Az Ulysses minden utalása fontos, a regény az egész kortárs művészetre hatást gyakorolt, és táplálkoznak belőle még ma is. Itt Szombathelyen 1994 óta ünnepeljük, emlékhelyeket találunk a városunkban és Dublinban is. Nemény András felteszi a költői kérdést: Megtalálhatjuk-e egy hullámban a tengert? A válasza: nem, de érezhetjük benne.

Az idén is ott hullámzott James Joyce tengere, és reméljük, jövőre személyesen is fürödhetünk benne.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás