"A jókedv olyan, mint egy villámlás, amely egy tündöklő pillanatra áttör a felhők sötét takaróján. A vidámság napfényt lop a gondolataidba." Joseph Addison

Most, hogy túléltük a hétfő reggelt, már sajátunk lehet a filoszkodás, hogy vajh jókedvtől kicsattanó hangulatban telik/telt-e a napunk, vagy a koptatott aszfalttal egyszinten van, és még lehajolni sem érdemes érte. Ha ez utóbbi, akkor feltétlenül meghallgatásra ajánljuk azt az 5+5 dalt, amit egyoldalúan elkövetett szubjektivitással állítottunk közérzet-finomhangoló fülcsapdaként a T. Olvasók elé. Ha pedig nem igényel mentális generált a dolog, akkor zenei repertoár-bővítésnek elmegy. Szódával.

Cesaria Evora: Dor Di Amor

Cesaria Evora, a Zöld-foki-szigetek "mezítlábas dívája", és a szigetvilág zenéjének, a mornának nagyasszonya. A sziget történelmét hajszálpontosan tükrözi a zenéje. Az ötszáz éves portugál gyarmati uralom nyoma kitörölhetetlen: még ha jelen vannak is a nyugat-afrikai ritmusok, a vezető stílus, a morna kimondottan európai ízű. Rokonai a brazil modinha, az argentin tangó és a portugál fado sorában kereshetők, a „kulcsa" pedig az a kifinomult melankólia, amely a sodade nevet viseli. Ebben a nosztalgikus, keserédes hangulatban egykor éppen úgy szerepet játszott a tengerészek honvágya, mint utóbb a szétszakadt családok vagy szerelmesek fájdalma; s bár hallható más - tempósabb, vidámabb - stílus is a szigeteken, mint például a coladeira, a nemzeti zene mindenképp a morna, a mornának pedig Cesaria Evora a - diplomáciai útlevéllel közlekedő - nagykövete. (kulturinfo.hu)

A Dor Di Amor a 2001-es Sao Vicente Di Longe - Grammy-díjra is jelölt - album tán legvidámabb dala, címe ellenére (A szerelem fájdalma) is olyan, mintha a vérbő ritmusok palackjából szabadult volna ki a szellem, aki az éjszaka sötétjében meztelenre vetkőzteti a lelket, s megtáncoltatja azt a homokos tengerparton.

+1 Cesaria

Les Négresses Vertes: Voilá l'été

A kilencvenes évek elején indult, s hamarosan nemzetközi színtéren is jegyzett Les Négresses Vertes gyorsan népszerűvé vált Franciaországon kívül, s jól ismert a hazai ínyencek körében is. Annál inkább, mert már évek óta úgy emlegetik őket, mint kultikus zenekart, melyhez fogható hangulatú társaságot még Galliában sem sokat találni.

A banda úgy nézett ki, mint valami mediterrán nagycsalád, és úgy is hangzott. Harsány tangóharmonikás francia kocsmadalok, punkos lendülettel játszott folk egy kis latinos, arabos beütéssel, s mindehhez századeleji marseille-i bűnbandára hasonlító kinézet, öltönyök, kalapok és lenyalt haj.

Nem angolszász gyökerű popot vagy rockot művelnek, amit ők játszanak, az a francia cigányok és az országba bevándorolt nagyvárosi arabok zenéjének egy olyan izgalmas keveréke, mely a perifériális európai hagyományokat menti át a modern szórakoztató zenébe. Sodrás, temperamentum, pimaszság, szókimondó közvetlenség, érzelmesség és nosztalgia vegyül összetéveszthetetlenül eredeti dalaikban, melyek nem illeszkednek trendekbe, és függetlenek a jobbára üzlet diktálta áramlatoktól. A latin, a rai és folk szerencsés elegyét kis költészettel, romantikával, sok baromkodással és néha társadalmi mondanivalóval párosítják.

A Mlah című, 1988-as debüt album interneten is legnépszerűbb darabja a 'Voilà l'Été', ami jó eséllyel oszlatja el fejünk fölül a gomolyfelhőket.

+1 Négresses

Nouvelle Vague: Ever Fallen in Love

Az újhullámos klasszikusok megpuhításával éri el sikereit napjainkban a Nouvelle Vague. Nevük magyarul újhullámot, angolul new wave-t, portugálul viszont bossa novát jelent, ami ideálisan érzékelteti azt a játékosságot, amely a zenekar természetében rejlik. Történetesen azt, hogy a nyolcvanas évekbeli poszt-punk hullám legnagyobb slágereit a legelképesztőbb ma dívó zenei irányzatokkal ötvözve adják elő. Ennek eredményeképpen friss, pimasz, intelligens, divatos, sármos és felettébb szórakoztató zenei élményt nyújtanak a feldolgozott dalok, a Joy Division-től a Yazoo-n át a Buzzcocks-ig.

Amit ajánlunk, épp ez utóbbi együttes dalának átdolgozása, a 2006-os Bande A Part album egyik sikerdarabja.

+1 Nouvelle

Matt Bianco: Slip & Sliding

A Matt Bianco még a nyolcvanas évek elején, 1982-ben alakult, és olyan számokkal került fel rögtön a slágerlistákra, mint az I Say Yeh, a Half A Minute vagy a Get Out Of Your Lazy Bed. Zenéjük egyfajta ötvözete a modern dzsessznek, a latinos dallamoknak és a laza koktélzenének, mindezt férfi és női énekhangra alapozva. Az alapító Mark Reilly mellett ott szerepelt sokáig Danny White zongorista és Basia Trzetrzelewska lengyel származású énekesnő. Későbbi zenéjükben egyre jelentősebb szerepet kapott a jazz és a kiváló, brazil tónusú női hang még izgalmasabbá, temperamentumosabbá tette muzsikájukat.

A 2004-es, hatalmas szakmai és közönségsikert kiváltó Matt's Mood album egyik gyöngyszeméről gondoltuk úgy, hogy félrelökve az aktakupacot - s néhány aktakukacot - táncra csábíthat szinglit, hivatalnokot és party-arcot egyaránt.

+1 Bianco

Watcha Clan: Eli

Ez a mindössze négy zenészből álló együttes, - amely az elbűvölő ének mellett mindössze két gitárt, egy nagybőgőt, egy harmóniumot, néhány billenytűs hangszert és samplert használ - napjaink egyik legizgalmasabb fusion/crossover zenekara, amely a marokkói, algériai, spanyol és francia hagyományos népzenét az elektronikus tánczene legpörgősebb formáival ötvözi, így megtalálható benne a drum'n'bass, a hiphop, a dub, a jungle, a reggae és a ragga, amelyek a legtermészetesebb módon vegyülnek a tradicionális énekekkel és zenei elemekkel.

Az együttes sikerének a titka egyrészt az élő és az előre megkomponált elektronikus zenei elemek keverésében van, másrészt a megdöbbentően tiszta énekhangú és vonzó személyiségű énekes, ütőhangszeres, táncos Sista Ka karizmájában, akinek a színpadi jelenléte és látványa nem hagy senkit hidegen. Az ő énekére épül a Watcha Clan produkciója, amelyhez Soupa Ju rappel, míg a többiek elképesztő energiával adják alájuk az ősi balkáni, arab, zsidó, francia és spanyol tradicionális zenékből előtörő, táncra perdítő energiákat.

A 2008-os a Diaspora Hi-Fi című albumon az elektronikus tánczene már teljes mértékben kidomoborodhatott, s ennek ékes bizonyítékaként linkeltünk be egy seggrázós drum & basst, lezárva sorozatunk második darabját. Ugye, hogy jobb már egy kicsit?

+1 Watcha