Tudatosan más stílusra törekedtem! - Rozán Eszterrel beszélgettünk nemrég megjelent kötetéről

Képgaléria megtekintése2023.12.22. - 17:00 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Varga András

Rozán Eszter kolléganőnk Gyere Velem Amszterdamba! című kötetét egy héttel ezelőtt mutatták be a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Miniinterjúnkban öt rendhagyó kérdést intéztünk hozzá a regénnyel kapcsolatban.

A Gyere velem Amszterdamba! című regény, ahogy a címe is utal rá, Amszterdamban játszódik a piros lámpás negyedben, a másik helyszín pedig Magyarország. Rita az érettségi után Amszterdamban pincérnőként vállal nyári munkát, ám a nagy kaland nem úgy alakul, mint ahogy eltervezte. A másik szálon Fülöp, a zenész életét követhetjük nyomon. Fülöp a sikerei ellenére alkotói válságba kerül, úgy érzi, elhagyta a tehetsége, pályát kell módosítania. Problémái legyőzéséhez sajátos megküzdési módot választ, ami nemcsak az ő és a környezete életére van kihatással, hanem sok más emberére is.

Öt rendhagyó kérdést intéztünk Eszterhez a regényhez kapcsolódóan:

Most is kell "előismeret", azaz az előző könyveidben történtek ismerete ahhoz, hogy "képben" legyünk?

A Gyere velem Amszterdamba! teljesen önálló regény, új szereplőkkel, új történettel. Ahogy a cím is utal rá, az egyik helyszín Amszterdam, a piros vagy vörös lámpás negyed, mindkét jelzőt használják. Egyébként egyik könyvemhez sem kell előismeret, még a két trilógiához sem. Valamennyi regényem önállóan olvasható, kerek egészet alkotnak, a végén lezáródó, ám bizonyos szempontból mégis nyitva hagyott befejezéssel. Ez alatt azt értem, hogy a krimiknél a bűnügy megoldódik, a tettes lelepleződik, a rejtélyre fény derül, ám valamelyik szereplő életútja nem záródik le teljesen. Ez a technika szándékos, több célt is szolgál, egyrészt továbbgondolásra készteti az olvasókat. Többször kaptam azt a visszajelzést, hogy miután elolvasták valamelyik regényemet, szerették volna tudni, hogyan alakul valamelyik szereplő sorsa. Mondjuk, ha egy szerelmespár összeveszik a könyv végén, vajon kibékülnek-e. Úgy gondolom, az az igazán jó regény, amelyik tovább dolgozik az olvasóban, kérdéseket generál, megoldásra váró problémákat vet fel. A részben nyitva hagyott befejezés másik célja, hogy lehetőséget adjon a karaktereknek arra, hogy visszatérhessenek egy újabb történetben.

Az első trilógiában (Maroknyi heroin, Amanda, Golgotavirág) egy rheumatoid artritiszben szenvedő nő, Opál életét követhetjük nyomon, a másodikban (Nem jött el, Hotel csillagfürt, Albatrosz szabad) egy alternatív gyógyító, vagy mágus, esetleg szélhámos? (ennek eldöntését is az olvasóra bíztam) életútja tárul elénk. Bármelyik kötetet veszi kézbe az olvasó, élvezni fogja, és nem kell hozzá elolvasni a többit, hogy megértse. Ha mégis szükség van információra az előző kötetekből, akkor a jelenlegiben mindig utalok rá pár szóval.

Visszatérve a Gyere velem Amszterdamba! című regényre, most teljesen új szereplők jelennek meg, új kalandokkal, gondolatokkal, életérzéssel. Két visszatérő karakterrel azért találkozhatnak az olvasók, Kovács Gáspár nyomozóval és Szalay Dorottya hadnaggyal. Kovács Gáspár a krimikben rendületlenül nyomoz, a legújabb regényben még közelebbről megismerhetjük őt, nemcsak nyomozóként, hanem magánemberként is.

Miben más ez a könyved az eddig megszokottaktól?

Ebben a könyvben tudatosan más stílusra törekedtem. Amikor elkezdtem regényeket írni, azt gondoltam, ha a történetszövés során fölmerül egy fogalom vagy egy jelenség, azt meg kell magyarázni, hogy mindenki értse. Ma már tudom, nem kell mindent feltétlenül megmagyarázni, az olvasó úgyis érteni fogja, vagy ha nem, akkor utánanézhet. Nincsenek tehát magyarázatok, tömörebb a megfogalmazás, pergőbbek az események, jobban magába szippantja az olvasókat. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hatolok mélyre, ez a könyv is fontos társadalmi kérdésekkel, problémákkal foglalkozik. Különböző nézőpontokat használok, hol egyes szám első személyben mesélik el a szereplők a történetet, hol a mindentudó elbeszélő szólal meg. Amszterdam mellett a másik helyszín Magyarország, elsősorban Balatonfüred, innét próbálják meg a lányokat Amszterdamba csalni. A Balaton iránti rajongásom egyértelműen megmutatkozik az írásaimban, szinte az összes regényben szerepel.

Amszterdam, könnyű drogok, krimi, prevenció - miként függenek, érnek össze ezek a fogalmak az új könyvedben?

A Gyere velem Amszterdamba! valóban krimi, ugyanakkor jóval több annál. Az egyik fő témája a prostitúció. Az egyik főszereplő, Rita, éppen túl van az érettségin, egyelőre nem akar továbbtanulni, és nem tudja, mit kezdjen magával. Ilyen élethelyzetben talál rá Milán, aki nyári munkát ajánl neki egy amszterdami szállodában, pincérnőként vagy szobalányként. A lány vacillál egy kicsit, már csak azért is, mert a barátnője visszamondja a munkát. Aztán mégis elmegy, és a piros lámpás negyedben találja magát, nem kimondottan felszolgálóként. Aki arra számít, hogy jó kis zaftos, vagy éppen durva jeleneket talál a regényben, ki kell ábrándítsam, elsősorban lélektani ábrázolásra törekedtem. Hogyan birkóznak meg a lányok egy ilyen helyzettel, milyen hatással van a személyiségükre, ha prostitúcióra kényszerítik őket. Milyen kiutat választanak, ha egyáltalán létezik kiút. Természetesen egy prostitúcióról szóló könyvből a szexualitást sem lehet kihagyni, de nincs benne semmi megbotránkoztató, inkább az utalás szintjén jelenik meg.

A lélektani ábrázolás nemcsak a lányokra vonatkozik, az olvasó azt is nyomon követheti, hogyan válik valakiből kerítő, milyen lelki folyamatok játszódnak le benne, amik arra késztetik, hogy otthagyja a hétköznapi életét, és bűnözőnek álljon.

Igen, a drogok is megjelennek a regényben, elsősorban menekülést jelentek a rideg valóság elől. A regény írása közben a prevenció szó nem jelent meg előttem így konkrétan, de valóban, a könyv megírásával az volt az egyik szándékom, hogy felhívjam a figyelmet erre a problémára, és azok a lányok, akik olvassák a regényt, talán óvatosabbak lesznek, és alaposabban utánajárnak, ha munkát kínálnak nekik külföldön.

A fiktív történet ellenére mennyire érzed, hogy mindaz, amiről a könyved szól, lehetne akár mai valós probléma is?

A feltételes módot jelen időbe tenném, nem csak „lehetne akár mai valós probléma is", hanem sajnos az is. A prostitúció ősi mesterség, már az ókori Közel-Keletről is találunk emlékeket a prostitúcióról, a görög történetíró, Hérodotosz olyan szentélyeket és templomokat említ, ahol felszentelt lányok kínálták fel szolgálataikat. Ma is virágzik a prostitúció, sok lány és asszony dolgozik nemcsak Amszterdamban, de más nagyvárosokban is, például Londonban vagy Berlinben. Vannak, akik kalandvágyból mennek oda, de sok lány és asszony számára ez az egyetlen pénzkereseti lehetőség. Magyarországról főleg a legszegényebb területekről, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya megyéből mennek el a lányok. Nincs egyebük, csak a testük, azt bocsájtják áruba.

Mondhatjuk, hogy Rozán Eszter a szombathelyi Agatha Christie?

Nem te vagy az első, akiben ez felmerül, megtiszteltetés számomra ez a titulus, bár nem kizárólag krimiket írok. Agatha Christie-t egyébként nagyon szeretem, régebben sokat olvastam tőle. Rá sem a durva jelenetek jellemzőek, ő is inkább lélektani szempontból közelíti meg a bűncselekményeket.