Szörnnyé válni könnyű – A Ferrum Színházi Társulás előadása a Mesebolt Bábszínházban
Képgaléria megtekintése2024.03.24. - 15:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Egy mesésen borzongató hatvan perc - Békés Pál: A FÉLŐLÉNY című meseregényének színpadi adaptációját láthatta a közönség Félőlények címmel a Ferrum Színházi Társulás előadásában a Mesebolt Bábszínházban. Török Gábor Dezső művészeti vezető és a most debütáló rendező-dramaturg Márczi Renáta ismét bebizonyították, hogy mire képes a társulat. Bár a darab mesejáték, elsősorban felnőtteknek szól.
Szörnyek vesznek körül minket bármerre nézünk, akár akarjuk, akár nem. A legszívesebben elmenekülnénk jó messze, de mi van akkor, ha ezek a szörnyek nem csak a külvilágban léteznek, hanem bennünk laknak? Megszökhetünk önmagunk elől, vagy az az egyetlen megoldás, hogy mi magunk is szörnnyé válunk? Egyáltalán kik azok a szörnyek? Kívülről jönnek, vagy saját vágyaink, gondolataink, belső démonaink kínoznak minket? Békés Pál: A Félőlény című meseregénye ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az idén 48. születésnapját ünneplő Ferrum Színházi Társulás elkészítette a mese színpadi változatát Félőlények címmel, melyet a Mesebolt Bábszínház színpadán láthatott a közönség. Az egyfelvonásos mesejáték elsősorban a felnőtteknek szól, bár nem nélkülözi a klasszikus mese alkotóelemeit sem. A jó és a rossz harca a történetmesélés és életünk örök témája, a kiűzetés a paradicsomból, az éden és ezáltal önmagunk elvesztése visszatérő motívum mind a népmesékben, mind a szerzők által írt történetekben.
A Félőlényekben már csak egyetlen hely maradt, az Utolsó Kiserdő, melyet még nem hajtottak uralmuk alá a szörnyek, azonban a kiserdőben sem idilli már semmi, hiszen az ott lakók, Rakonc, Porhany és Csupánc jól tudják, mi zajlik körülöttük a világban, és azzal is tisztában vannak, hogy bármelyik percben elveszíthetik az otthonukat. Félőlény már odáig jutott a rettegésben, hogy el sem hagyja az odúját, bezárkózik a könyvtárába, és nem mesél a többieknek. Az erdő lakói a mesék nélkül elvszettnek érzik magukat, hiszen a történetek nemcsak menedéket jelentettek számukra a világ borzalmai elől, de vigasztalást is nyújtottak, mert a mesékben a jó mindig legyőzi a gonoszt. A szörnyeket pontosan ezek a könyvek zavarják legjobban, mert ha legyőzik őket a történetekben, akkor az a valóságban is könnyen előfordulhat. Vezérelvük tehát, megsemmisíteni mindent, ami ellenük van. A Ferrum Színházi Társulás felhívásában ezt olvashatjuk: „ A kifinomult látással-hallással megáldott nézők azonnal megértik, hogy a közismert groteszk stílusát részben megőrző, másrészt megújító FERRUM - a debütáló rendező-dramaturg Márczi Renáta irányításával - egy történelmi parabolát varázsol a játéktérbe. A karakterek és a verbális szövegek jól felismerhetők, mert a közép-európai (kárpát-medencei) közelmúlt kataklizmáinak és mai áthallásainak kivetülései."
Az áthallások és kivetülések valóban tetten érhetők a darabban. A szörny-iroda tipikusan propaganda iroda, ezt tükrözik a plakátok a falon, mint például „A mi kezünk messzire elér", vagy „Rém-hír, terjeszd", vagy „Nem kell rémüldözni, itt nem fognak rém-üldözni". A szlogeneket meglátva valóban nem lehet nem asszociálni. És hogy mi célt szolgál a szörnyfelvételi iroda? Természetesen szörnyek toborzására. Aki be szeretne állni a szörnyek közé, ki kell állnia a három próbát, mert hát akárkiből nem lehet szörny. Vagy mégis? Mi könnyebb szörnynek lenni, vagy nem szörnynek? A társadalom nyilván azt értékeli, ha beállunk a sorba, és nem különbözünk másoktól, ha mi is ugyanolyanok leszünk, mint a többiek. De megőrizhetjük így a személyiségünket? Vagy a megtorlástól félve inkább feladjuk önmagunkat, csakhogy nyugtunk legyen? Hol a határ, amíg még különösebb veszteség nélkül megalkudhatunk?
Félőlény hagyja, hogy Csatang meggyőzze, és elmegy a szörnyfelvételi irodába. A Ferrum Színházi Társulás plasztikusan jeleníti meg előttünk a történetet, a jelmezek, a díszletek mesevilágot tárnak elénk, a szörnyek félelmetesek, ugyanakkor groteszkek is. Az egész darabot finom humor és irónia szövi át. Egyrészt fricska az orrunkra, hogy nesze nektek, ez lesz a sorsotok, ha nem vigyáztok, másrészt pedig megmutatja a hatalom természetét. Például tipikusan jellemző, hogy a kiserdőt elfoglaló szörnyek azonnal megváltoztatják az utcaneveket. Az idősebb korosztály tényleg átélte már párszor, hogy különböző elnevezésű utcában lakott, jóllehet sosem költözött ki a házából.
Cserpnyák Szederke, Márczi Renáta, Nagy Ibolya, Sövény László, Taródi Dávid és Vitkó Vivien szívvel-lélekkel jelenítik meg a karaktereket, teljes mértékben képesek vagyunk az azonosulásra velük, együtt érzünk vagy éppen rettegünk tőlük a szerepüknek megfelelően. Szívünkhöz nő a kiserdő, együtt aggódunk a sorsáért, Félőlény a nézők szeme előtt alakul át, és változik nem Félőlénnyé. A társulat művészeti vezetője Török Gábor Dezső ismét megmutatta, hogy mire képes a csapata.
És hogy kik azok a bennünk lakók szörnyek? Mindenkinek megvan a saját szörnye, a saját démona, mellyel meg kell küzdenie. S hogy sikerül-e, az jórészt rajtunk is múlik, de kellő őszinteséggel és bátorsággal képesek vagyunk a helyes irányba terelni az életünket, és ne feledjük:
"Szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz."
A darab mesésen borzongató hatvan percet kínál a nézőknek.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1888 szavazat
Új hozzászólás