Női sorsok – Mikve a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2024.05.09. - 10:30 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Nyolc nő sorsát ismerhetjük meg Hadar Galron Mikve című színművéből, melyet a Weöres Sándor Színházban láthat a közönség Widder Kristóf rendezésében.
Nyolc nem akármilyen nő életébe nyerhetünk bepillantást Hadar Galron Mikve című színművében, ők ugyanis valamennyien az ortodox zsidó közösség tagjai, akiknek a Háláchá, vagyis a zsidó törvénygyűjtemény szerint kell élniük az életüket. Ennek része a Mikve, a rituális fürdő, melynek célja a megtisztulás. A zsidó fürdőt nemcsak a zsidó nők használják a havi ciklusuk során, a férfiak is megmerülnek mikvében a reggeli ima, a szombat vagy az ünnepnapok előtt. A friss betérők számára is kötelező a mikve, illetve itt tisztítják meg a kóser konyha edényeit is. Természetesen női és a férfi rituális fürdők egymástól szigorúan elkülönítve működnek. A mikvét napjainkban főleg az ortodox zsidók használják, náluk viszont ez a hitéletük egyik fő alkotóeleme.
A mikve tehát elsősorban a fizikai megtisztulás helye, valójában azonban jóval több annál. Hadar Galron drámájában a mikve szimbólum is egyben, a törvényeknek való alávetettség és a szabadság iránti vágy szimbóluma. Itt találkoznak havonta egyszer a nők, hogy eleget tegyenek a törvénynek. Vannak közöttük, akik saját jószántukból teszik ezt, de sokan csak azért járnak ide, mert a szüleik, rokonaik vagy a férjeik kényszerítik rá őket. A fürdőben beszélgetnek egymással, megvitatják az élet dolgait, jóllehet SHOSHANA (Csonka Szilvia), a fürdő vezető felügyelője helyteleníti ezeket a beszélgetéseket, mondván, a mikve nem erre való. Mégis elénk tárul a nők a sorsa, a férjeikkel való kapcsolatuk, az ortodox társadalomban betöltött szerepük, és az ehhez való viszonyulásuk.
A színmű a szabad akarat kérdésével is foglalkozik. Egy olyan közösségben, ahol a nők feltétlen engedelmességgel tartoznak a férjüknek, ki tudnak-e bontakozni, lehet-e a saját személyiségük, és ezt kifejezésre tudják-e juttatni. Lázadásnak számít-e, ha ellentmondanak a szabályoknak és a férjüknek? Mi a fontosabb, a törvények mindenáron való betartása vagy az emberség? Ezek a nők különböző életkorúak, a társadalmi hátterük sem egyforma, s a Háláchá bármennyire is megpróbálja uniformizálni őket, nem lehet elnyomni az egyéniségüket. Ki-ki a saját vérmérséklete szerint reagál az életében és a mikvében történő eseményekre, van, aki elfogadja, hogy az élete mereven beszabályozott, és nincs tér az önálló cselekvésre, és megpróbálja elhitetni saját magával, hogy ez így van jól, és van, aki kiskapukat keres, olyan megoldásokat, hogy ne essen rendszeren kívülre, ugyanakkor mégis jusson egy kis lehetőség az önállóságra.
A Weöres Sándor Színház Mikvéje Widder Kristóf rendezésében egy rózsaszín csempével borított falú fürdőbe vezet minket, ami annyira modern, hogy ha nem tudnánk, hogy a történet egy zsidó fürdőben játszódik, azt hihetnénk, hogy egy mai wellness központba csöppentünk. A szereplők ruházata azonban már árulkodó, a hosszú, szinte földig érő szoknyák arra engednek következtetni, hogy nem öltözködhetnek kedvük szerint.
Új felügyelő érkezik a fürdőbe, SHIRA (Herman Flóra), akiről az a pletyka kering, hogy problémás nő, mivel az előző munkahelyéről, az öregek otthonából összeférhetetlenség miatt elbocsátották. Egyébként a pletyka, a rosszindulatú feltételezések, mint minden közösségben, ebben a fürdőben is fontos szerepet töltenek be. A félmondatok, elhallgatások, félig elsustorgott gondolatok, vagy az egyáltalán nem beszélés nagyon is kifejezőek. És bár csupa nő tartózkodik a színpadon, minden a férfiak körül forog, hiszen ők alkották a Háláchát, ők határozzák meg, hogy feleségeik mit tehetnek és mit nem tehetnek.
A darab folyamán kibontakozik, hogy szinte mindenkinek van valamilyen elhallgatott titka, még a legfanatikusabb törvénykövető nők élete sem feddhetetlen, mert az anyai szeretet, a szenvedély, a szégyen, a rejtett vágyakozás vagy egyéb ok miatt kialakították a maguk titkos útjaikat. CHEDVA (Bálint Éva), HINDI (Németh Judit), ESTHER (Nagy Cili,) TEHILA (Mari Dorottya), ALMAZ (Nagy-Bakonyi Boglárka), ELISHEVA, (Chedva lánya, Gálhidy Gizella e.h.) a külvilágra és a saját belső történéseikre érzékeny nők, akik különbözőképpen reagálnak SHIRA megjelenésére, és a megszokottól eltérő viselkedésére. SHIRA és a többi nő szabályszegése nem rosszakaratból fakad, sokkal inkább önvédelemből, a család miatti aggódásból, vagy csupán a segíteni akarás miatt térnek el a törvényben leírtaktól. Világi szemmel nézve nem követnek el a bűnt, ám az ő szabályaik szerint, ha valakit lázadó feleségnek nyilvánítanak, vallásbíróság elé állítják és kitiltják a közösségből, ami egy abban a közösségben szocializálódott, és rajtuk kívül senki és semmi mást nem ismerő nő számára a véget jelenti.
Csonka Szilvia kiválóan jeleníti meg a szigorú vezető fürdőfelügyelőt, akinek a szabályok mindenáron való betartása a legfontosabb, ám a későbbiekben kiderül, hogy az ő életében is van valami titkos dolog. SHIRA új gondolkodásmódot hoz a fürdőbe, akárcsak Almaz, A nők SHIRA fejéhez is vágják, hogy nem vagy közülünk való, mire SHIRA válasza az, hogy szerencsére nem vagyok közületek való. Herman Flóra karakterét elsősorban az emberség vezérli, míg Nagy-Bakonyi Boglárka szerepe egy világi nőé, egy énekesnőé, aki férje révén keveredett az ortodox közösségbe. Mélyen azonosulni tudunk Tehilával, akit akarata ellenére kényszerítettek házasságra, Mari Dorottya személyében hitelesen jelenik meg előttünk. Nagy Cili Esthere, a kotnyeles, mindenről tudni akaró nő szintén remek találat. S ott van még az anya-leánya páros, Bálint Éva és Gálhidy Gizella. Jól tapintható szövetség az övék, melyet fájdalmas titok köt össze. HINDI szintén egy sajátos jellem, Németh Judit alakításában tárul elénk.
Vajon össze tud-e kovácsolódni ez a női közösség, amikor vészhelyzet van? Ki tudnak-e állni a bajban lévő társukért és önmagukért? Feltétlenül szükséges, hogy az események tragédiába torkolljanak, vagy elkerülhető lett volna? A humorban sem szűkölködő darab fontos kérdésekre világít rá.
MIKVE - színmű
100 perc szünet nélkül
Írta: Hadar Galron
Fordította: Tóth Réka Ágnes, Widder Kristóf
Szereplők:
SHOSHANA Csonka Szilvia
SHIRA Herman Flóra
CHEDVA Bálint Éva
HINDI Németh Judit
ESTHER Nagy Cili
TEHILA Mari Dorottya
ALMAZ Nagy-Bakonyi Boglárka
ELISHEVA, Chedva lánya Gálhidy Gizella e.h.
Közreműködik:
hangfelvételen Szerémi Zoltán
Alkotók:
Díszlettervező Kupás Anna
Jelmeztervező Pető Kata
Dramaturg Tóth Réka Ágnes
Korrepetítor Falusi Anikó
Kellékes Nagy Gergely
Hangosító/Világosító Boros Dániel, Simon Ottó, Horváth-Toki Tibor
Súgó Jenei Ági
Ügyelő Győrváry Eszter
A rendező munkatársa Kovács Nóra
Trailer Kaczmarski Ágnes
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1887 szavazat
Új hozzászólás