Mint ismeretes, Ön férjével, Papp Imrével 1989 előtt már működtettek a sümegi várban egy büfét. A Megyei Idegenforgalmi Hivatal azonban 1989-ben életveszélyessé nyilvánította a várat. A büfén túl melyek voltak azok a legfontosabb húzóerők, melyek Önöket Sümegen tartották, illetve milyen kihívásokkal kellett szembenézniük?

Pedagógus vagyok, a büfében csak nyári szünetben dolgoztam, lányommal, Krisztinával. Ahhoz, hogy tudjuk működtetni a büfét, el kellett végeznem egy kereskedelmi szakközépiskolát, amely magánkereskedői igazolványt adott.

1989-ben a Megyei Idegenforgalmi Hivatal visszaadta a várat Sümeg városának azzal a címszóval, hogy élet-és balesetveszélyes, nem tudja tovább üzemeltetni, így bezáratja. Egy pesti úr jelentkezett az akkori tanácselnöknél, hogy szeretne egy középkori várban, középkori lovagi tornabemutatókat tartani. De egyáltalán nem ismerte ennek feltételeit, illetve a vár akkori állapotát sem. Mi akkor Budapesten éltünk, onnan jöttünk le 1986-ban megépíteni és üzemeltetni a büfét. Mivel nem akartuk, hogy egész eddigi munkánk kárba vesszen, a tanácselnök úr javaslatára felkerestük a pesti urat, mivel őneki nem volt vendéglátós embere. Hosszas tárgyalás után a pesti úr azt szerette volna, ha közösen veszünk fel hitelt. Nekem azonban az otthonomat, a három gyermekem jövőjét nem állt szándékomban kockára tenni. A tanácselnök javaslatára a város velünk kötött szerződést, hiszen a mi családunkat már ismerték. Férjem öccse, aki kőműves volt, tavasszal és ősszel a várban dolgozott feleségével, amikor nem volt vendég a büfében, javítgatta a lépcsőket, tetőket, a büfé környékét. Hogy megmentsük a vállalkozásunkat, és ne kelljen a bérleti díj tízszeresét fizetnünk, el kellett fogadnunk a vár üzemeltetését is.

Papp Imréné és Papp Imre várkapitány - Fotó: Papp Imréné facebook

Milyenek voltak a legelső benyomások a vár 1989-es állapotát illetően?

Férjem, Imre Sümegen született, itt nőtt fel szüleivel és öt testvérével, én egy Budapest melletti faluból származom. ismeretségünk Budapesten kezdődött, ott házasodtunk össze, alapítottunk otthont, családot. Anyósomékat, Imre testvéreit rendszeresen látogattuk, ilyenkor a gyerekek mindig fel akartak menni a várba. Úgyhogy mi már ismertük a vár állapotát. Miután megkaptuk a várat, kitakarítottunk, elhárítottuk a balesetveszélyes, életveszélyes helyzeteket. Ebben az időben 5000 ember látogatta évente a sümegi várat. Az a pénz, ami a 20 forintos belépőjegyek árából összegyűlt, nem volt elég a vár rendbetételére. Szerencsére Budapesten volt egy kis megtakarított pénzünk. Nyáron fent laktunk a várban, kialakítottunk magunknak egy lakosztályt, ott laktunk három gyermekünkkel. Ősszel, amikor kezdődött az iskola, a büféből mentem az iskolába tanítani, az iskolából jöttem vissza a büfébe dolgozni. Ez így ment három éven keresztül. Kitaláltunk mindenféle programot, lovat vezettünk a várba, kecskéket, birkákat hoztunk, hogy a vendégeknek legyen látványosság, majd kitaláltuk az íjászkodást, de még így is kevesen látogatták a várat. Ellátogattunk a környékbeli utazási irodákba, hogy küldjenek vendéget, mondván hogy már nem életveszélyes a vár. Az utazási irodánál azt a választ kaptuk, hogy a puszta falak senkit nem érdekelnek, szervezzünk lovas programokat. Viszont a kopár falak akkor ezt még nem tették lehetővé. Megtörtént a rendszerváltás, sok magyar disszidens hazatért, köztük egy Németországban élő úr is, aki a néhai sümegi várkapitány leszármazottja volt. Neki nagyon imponált, hogy egy fiatal pár ekkora szorgalommal építi a sümegi várat. Ennek az idős úrnak volt egy kis könyvecskéje Rédey Ferenc és Zulejka szerelméről. Amikor Rédey török fogságba került, elhurcolták a vár népével együtt Isztambulba, ott a török szultán udvarában főlovászmester lett. Beleszeretett a szultán lányába, Zulejkába, megszöktek, a sümegi vár alatt utolérték őket a török csapatok. Rédey legyőzte Zulejka vőlegényét, Oglar béget, de a történetnek itt még közel sincs vége. Ugyanis a szökéskor velük volt egy másik magyar is, aki szintén szerelmes volt Zulejkába, egy Gerő nevezetű férfi, aki Rédey és Zulejka esküvőjén megölte Zulejkát, végül pedig saját magával is végzett. Felkértük Vándorffy Lászlót, a veszprémi színház akkori igazgatóját, hogy a könyv alapján segítsen megrendezni egy várjátékot.

Természetesen, a várjátékokhoz kellettek lovak, kellett harci tudás. A környékbeli lovasokat beszerveztük, hogy jöjjenek segíteni, majd megrendeztük a sümegi várjátékokat. Férjem és fiam Budapestre jártak kaszkadőrökhöz, hogy megtanulják a kaszkadőrvívást. Az első sümegi várjátékot 1990-ben mutattuk be. Öt éven keresztül minden évben júliusban és augusztusban szombat-vasárnap volt előadás. Lovak voltak 200 fős szereplőgárdával. Szerepelt a Batsányi Táncegyüttes Tapolcáról, két gyermek táncegyüttes Csopakról és Litérről. A várjátékok alatt a büfé nem volt nyitva, a vendégek a várból a közeli éttermekbe mentek vacsorázni. Ekkor jött a középkori vacsora gondolata. Öt évig ment a várjátékok, majd a saját embereinkkel, dolgozóinkkal kitaláltuk a lovagi tornabemutatót, melyet egyórás lovagi torna követett. Ezt követően középkori lakomát ehettek nálunk a vendégek. Kialakítottunk a várban egy középkori éttermet, ott vacsoráztattuk a vendégeket. Ez a rendezvény 1995-ben kezdődött. A középkori lakomán a leves mellé adtunk kanalat, viszont a libacombot és a sült krumplit mindenki kézzel ette - korhűen. Várbálokat is rendeztünk a veszprémi Viktória Zenekar közreműködésével.

Fotó: Papp Imréné facebook

A Hadtörténeti Múzeum mikor lépett a vár történetébe?

Amikor a vár már zárható volt, voltak zárt termek és nem ázott be, Imrével felkerestük a Hadtörténeti Múzeumot, hogy segítsenek nekünk berendezni a sümegi várban egy-két kiállítást, hiszen egy várba hadtörténeti kiállítás illik. Az akkori igazgató, dr. Korsós László és egy középkor-történész múzeumos fiatalember közreműködésével kaptunk kölcsön a múzeumtól tárgyakat, az Öregtoronyban két termet is berendeztünk a Hadtörténeti Múzeum anyagából. A múzeum pincéjében találtunk Szent László és Szent György szobrot. Mindkettő sérült volt. Miután rendbe hoztuk őket, a Szent László szobrot a Püspöki Palota előtt található kertben helyeztük el, a Szent György szobrot pedig a vároldalba. De mivel állandóan megrongálták, átvittük a Várcsárda kertjébe. Végül a lopások elkerülése miatt visszaadtuk a Hadtörténeti Múzeum tárgyait, mindenből másolatot tettünk ki.

Imre öt testvére mind építőipari végzettséggel rendelkezik, sokat segítettek a vár rendbetételében. Nappal építettük a várat, délután ötkor volt a lovagi torna, az előadás után éjszaka pedig körbe plakátoztuk, szórólapoztuk a Balatont. Így teltek a napjaink.

Papp Imre várkapitányt 2023 augusztusában Gulyás Gergely Magyar Köztársasági Érdemrend Kitüntetésben részesítette a sümegi várban végzett példaértékű tevékenységéért. Milyen mélyről gyökeredzik férje történelemszeretete?

Valójában a sümegi gyökerekig. A vár túloldalán lakott. Minden nap a vár tövében járt az iskolába. Akkor még álmodni sem merte volna, hogy ő lesz valamikor a sümegi vár kapitánya. Harcos típusú ember, már gyermekkorában is a harcos játékok érdekelték. Egymást piszkálták a fiatal fiúk, vívtak, verekedtek egymással. A sümegieknek a sümegi vár itt van, az övék. A gyerekek is így voltak vele akkor. Sokszor mondom Imrének, hogy amikor gyerekkorában fent a várban szórakoztak egymással a gyerekek, és legurították, ledobálták a köveket a várból, azokat mi most visszaépítjük. Régen legurította, most visszaépíti.

Fotók: Papp Imréné facebook

Mely hagyományőrző egyesületekkel tartják rendszeresen a kapcsolatot, akik visszatérő vendégek a várban?

1996 óta minden évben augusztus második hétvégéjén a végvári napok rendezvényével szórakoztatjuk látogatóinkat. 1997 óta rendszeresen jönnek a végvári napokra olasz hagyományőrzők, olasz zászlóforgatók.

Hogyan alakult ki a mai sümegi vendéglátás végső formája?

A lovakkal is foglalkoznunk kellett, őket nem lehetett télen a várban tartani, mivel fel sem lehetett menni a várba. A vár alatt kellett nekik istállót keresni, mivel etetni kellett őket. A Kapitány Hotel egykori területe a város tulajdonában állt, melyet megvásároltunk a sümegi önkormányzattól, mondván szeretnénk oda egy istállót építeni. Mivel a hely motel céljára volt kialakítva, úgy kaptuk meg az engedélyt, hogy az istálló fölé építenünk kellett egy panziót. 1994-ben megépült a Lovas panzió. Úgyhogy lett tíz lónak box, és lett egy 30 szobás háromcsillagos kis szállodánk. A lovak sokszor zajosak voltak, nem tudtak pihenni a vendégek. Kellett egy másik istálló, akkor vásároltuk meg a romos csárda épületet, felújítottuk, a csárda kertjében pedig az istállók kaptak helyet. Közben a háromcsillagos szállodák kora levirágzott, fokozatosan építettük ki négycsillagos hotelünket. A csárdát, a lovagi tornákat lehoztuk a várból, építettünk nagy lovagtermeket, fedeles lovardát, kinti arénát, benti arénát.

A keleti szárnyban található néprajzi kiállítás honnan indult útjára? Mi adta az ötletet?

Minden helységet, aminek tudtuk, mi volt a funkciója, azt igyekeztük mi berendezni már előtte is. Mielőtt még a nagy felújítás kezdődött volna, az Öregtoronyban volt két-két terület, sőt három terem, ami be volt rendezve. Alul volt egy börtön, felette két teremben már berendeztük a várkapitány szobáját, meg még egy szobát az Öregtoronyban. A kovácsműhelybe szereztünk régi szerszámokat, kovácsszerszámokat, a bognárműhelyben a kerekeket készítették, oda is szereztünk eszközöket. Ezt már mi szépen alakítgattuk ki magunktól. Volt sütőház egy régi kemencemaradvánnyal, ott indult a kürtöskalács sütése. Nyáron a kürtöskalácsot most is ott készítik.

Ennek alapján került az egész újra elő, és a pályázatban már történészek, néprajzosok is segítettek. Ami régen volt berendezés, azt mi szereztük. Hallották, hogy itt van egy bognárműhely, amit mi be akarunk rendezni a környéken, és akinek volt ilyen régi eszköze, az jelentkezett. A kovácsműhely is így alakult ki. A mai napig hoznak be régi eszközöket, szerszámokat, ezeket régen mi gyűjtöttük össze, a történészek és muzeológusok felhasználták őket. A többi műtárgyat a pályázat részeként szereztük.

Tartják a kapcsolatot más várkapitányokkal?

Amikor mi elkezdtük a sümegi várat építeni, egy év múlva nagyon sok önkormányzat polgármestere, illetve sok ember felkeresett minket, hogy vegyük bérbe az ő várukat is, és építsük úgy, mint a sümegit. Tehát Szigligetről, Nagyvázsonyból, Csesznekről, mindenhonnan érkeztek hozzánk ilyen igénnyel. Mondtuk, hogy egyelőre ezzel az egy várral szeretnénk megbirkózni, viszont a nagyvázsonyit elvállaltuk. 10 évre bérbe vettük a nagyvázsonyi várat is, akkoriban ment férjhez a lányom, Kriszti, odamentek a férjével, és a nagyvázsonyi várat építették és üzemeltették a család segítségével, de Kriszti lányom volt a várkapitány. 10 év után visszajöttek Sümegre, mert a lovagi torna kezdett felfutni és a hotel is. A többieknek is sokat segítettünk, volt egy időszak, amikor megalapítottuk a Dunántúli Várkapitányságot, ami sajnos már nem nagyon funkcionál. Akkoriban viszont sok találkozó volt, évente többször összejöttünk, mára már lassan kezd elhalni, de újra fel kell venni a kapcsolatot a többiekkel. Most is kapcsolatban vagyunk a kőszegi, a várpalotai várral. Akkoriban még a Kincstár Veszprém megyei kirendeltségének vezetője volt a dunántúli főkapitány. Megszűnt a Műemlék Felügyelőség, a Kincstár is már átalakult, a szervezeti egység egy kicsit változóban van. Azért nem tartanak most annyira összejöveteleket.

Mik a jövőbeli tervek?

Imre és a család álma, hogy ezt a várat visszaépítsük a XVI. századi állapotának megfelelően, ami már a kápolnától egészen a köves bástyáig megvan. De a város felőli oldalt is szeretnék teljesen felépíteni. A várba vezető út utolsó szakasza elég meredek, egy felvonót szeretnénk építeni a várba majd, hogy minél többen fel tudjanak menni. A várparkolóból lenne egy lift, amelynek a tervei már megvannak, csak meglátjuk, hogyan sikerül a megépítése, kapunk-e rá engedélyt. Az engedélyeztetés már folyamatban van. 

1996-ban arról beszélgettünk, hogy a gyerekeknek nincsen semmi közös megmozdulásuk, ami egy kicsit összetartaná az iskolásokat. Ekkor találtuk ki a gyermeknapi vártámadást. A sümegi iskolákkal kezdtük először, minden osztály egy-egy csapat volt, idejöttek letáboroztak, be is öltöztek, mert azt is kértük, hogy ha lehet, legyenek jelmezben. Mindenki kapott egy-egy táborhelyet, kijelöltük nekik a helyet, hogy hova telepedhetnek le, hoztak magukkal bográcsot, alapanyagot. Paprikás krumplit kellett főzni, mert volt olyan, hogy a csapatban voltak hadtáposok, akik fel voltak mentve tornából, azok főztek. A többiek történelmi írásbeli és gyakorlati feladatokat oldottak meg. Volt kocsihúzás, íjászkodás, csata, csillaghajítás, a végén pedig fel kellett futni a várba. Az első nyolc osztálynak, az első nyolc helyezettnek pénzjutalmat ajánlottunk fel. Idén felemeltük duplájára a pénzjutalmat, most az első csapat 100 000 Ft-ot kapott, amit osztálypénznek ajánlottuk fel, a második 80 000 forintot, a harmadik 60 000 forintot, a negyedik 40 ezret, és még négyen ugyanennyit. Nagyon kedvelt lett, nemcsak sümegi osztályok jöttek, hanem a környékbeli falvakból is, sőt idén a balatonfürediek nyertek. Szederkényből és Erdélyből is jött csapat. Beöltöztem reggel, amikor jöttek a csapatok fogadtuk őket, lóval, lovasokkal, a vár tövében fogadtuk az „ellenséget" mi, a vár népe. A gyerekek voltak a török csapatok, a török szultán vezette őket, aki nem más volt, mint az iskola igazgatója, történelem tanár.  A török szultán hozza a török hadsereget, odaérkeznek, felsorakoznak a vár alatt a lovasokkal, meg velünk szembe, engedélyt kér a szultán arra, hogy táborozhassanak itt, mert ők békés szándékkal jöttek, és csak megpihenni akarnak a vár tövében, azután elmennek. A várkapitány megadja az engedélyt, ők itt letáboroznak, paprikás krumplit főznek, meg szoktuk kóstolni, mert azt is szoktuk pontozni.

A vendégszerető Papp család színvonalas programokkal, szálláshelyekkel, szívélyes munkatársakkal fogadja a sümegi vár, a kultúra iránt érdeklődő turistákat!

Galériánkban a sümegi várról készült fekete-fehér képek a Várcsárda falait díszítik. 

Kapcsolódó írásunk:

A sümegi vár egykori toalettje kincsesbánya a régészeknek - Sümeg középkori mesevilágáról beszélt Csizmazia József

2024.04.20. - 01:30 | Szipőcz Judit

Habár kalandozó őseink már réges-régen elhagyták az Ober-Enns, latinul Óperencia területét, a sümegi vár és környéke kitűnő terep lehetne a bajorok által állategészségügyi okokból megcsonkított kurta farkú malacok számára. A harcos idők lovagkori várőrei, udvarbírói, lovasai, az ősi várkonyhák sürgő-forgó szakácsai, pékjei szívesen beszélgetnének velünk mondákba, olykor legendákba szőtt életükről, kalandjaikról. Fiatalkorunk kedvenc meséi immár felnőtt szereplőkkel elevenednek meg emlékezetünkben.