Nosztalgikus vonatozás Piroska utódján a Szombathely–Rum vasútvonal megszűnésének 50. évfordulóján
Képgaléria megtekintése2024.05.19. - 14:00 | Szipőcz Judit
Hat község városvezetői, képviselői, lokálpatriótái gyűltek össze a május 18-i vasúti emléknapon, a Szombathely-Rum vonal megszűnésének 50. évfordulója alkalmából. Dr. Őry Imre egyetemi docens, Auer Tibor Rum község örökös tagja, Ifjabb Auer Tibor, valamint Németh László egykori rumi polgármesterek mindig szívükön viselték az egykori nyomvonal megállóhelyeinek, Szombathely-Szentkirály, Táplánszentkereszt, Tanakajd, Vasszécseny, Csempeszkopács és Rum köztudatban való megőrzését, az állomások műemléképületei állagának megóvását, vasúti múltunk megszerettetését. A vasúti emléknapon Szombathely-Szentkirály állomáson Tóth Kálmán városi képviselő Szombathely Megyei Jogú Város nevében, Auer Tibornak, valamint dr. Őry Imrének lokálpatrióta tevékenységük méltatásaként Elismerő Oklevelet nyújtott át. Auer Tibort Rum község örökségvédelme érdekében tett fáradhatatlan munkájáért Kraft Béla László polgármester díszoklevélben is részesítette.
HIRDETÉS
Az emlékvasút emléksínein utaztunk. Szombathely-Szentkirály emlékhelyen Fehér Csaba köszöntötte az egybegyűlteket, Táplánszentkereszten a bezárt Utasellátó-Resti büfé éledt újra, Vasszécsenyben Pődör György elszavalta Töltésúton című versét, melyet kimondottan a Szombathely-Rum vasútvonal bezárására emlékezve írt. Csempeszkopácson kisdiákok, gyermekek szórakoztatták a nagyközönséget. Az egykori bakterházban megtekinthettük a vasút tárgyi emlékei mellett dr. Őry Imre kivetített vasúttörténeti képeit. Rumban már egy több állomásos vasútmodell várta az érdeklődő gyermeksereget a megújult vasúti indóházban.
A Szombathely-Rum vasútvonal 80 évig szolgálta a környéken lakó és dolgozó embereket. Helyi gazdák vitték a piacra portékáikat, hiszen abban az időben a vonat volt a legelterjedtebb tömegközlekedési eszköz. Személyautó akkor még nem sok háznál volt. Tekintsük vissza a múltba, említsük meg Szájbely Gyula dunántúli vasútkirályt, aki a Szombathely-Rum vonal első tervét készítette, 1889-ben pedig már előmunkálati engedélye is volt, melyeket sajnos nem sikerült megvalósítania. Három évvel később, 1892-ben dr. Károlyi Antal Vas vármegyei alispán nyújtott be előmunkálati engedélykérelmet az Állomásépítészeti Hivatalhoz a Szombathely-Rum vasútvonal megépítésére, melyet meg is kapott, de helyi pénzforrásból kellett megvalósítania. Alispán úrék létrehozták a Szombathely-Rum Helyi Érdekeltségű Vasút Részvénytársaságot.
Lukácsi Béla kereskedelemügyi magyar királyi miniszter 1849. május 23-án aláírta a vasútépítési engedélyt, azzal a kikötéssel, hogy a következő állomásokat kell létesíteni a vonalon:
1.Szent Király, 2. Szent-Kereszt, 3. Táplánfa, 4. Kajd, 5. Szécseny, 6. Csempeszkopács, 7. Rum-Kastély, 8. Rum végállomás.
A Szombathely-Rum vasútvonalat 1894. december 9-én adták át. Az első menetrendben naponta három vonatpár közlekedett.
A vasútvonalat a többi HÉV-vel együtt 1931. október 1-én államosították. A magyar vasút egyik nagy gyásznapja 1968. október 18-a volt. Ekkor fogadta el az Országgyűlés a közlekedéspolitikai koncepciót, mely betetőzése volt annak az évek óta tartó folyamatnak, amely a közutat a vasút terhére kívánta fejleszteni. A koncepció végrehajtásaként a vonalakat 1971-ben vizsgálatnak vetették alá. 1974-ben már csak a következő hirdetményt olvashatta az utazni vágyó közönség:
"Értesítjük a tisztelt utazóközönséget és a fuvaroztatókat, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter utasítására a Szombathely-Rum, a Sárvár-Répcevis, a Zalaszentgrót-Sármellék vasútvonalon a személy-és áruforgalmat, a Sármellék-Balatonszentgyörgy állomások között a személyforgalmat 1974. május 25-én 24 órától megszüntetjük".
De most hallgassuk meg a szervezőket, illetve a lokálpatriótákat is. Elsőként Tóth Kálmán képviselőt kérdeztük.
Hány éves múltra tekint vissza a vasúti emléknapok megszervezése?
Amióta én képviselő vagyok, ez a második alkalom. A 45 éves évfordulót ünnepeltük meg 2019-ben. Ötévente tartjuk meg ezeket az emléknapokat, ebben az az igazán szép, hogy valamennyi polgármesterrel én is itt tudok lenni, és ez így összetartja ezt a vonalat. 20 km a végpont Szentkirálytól Rumig, mindenhol megvannak az emlékhelyek. Van Szentkirályon egy emléktábla, Rumban szintén egy. Ez a két végpontot szépen szimbolizálja. A 45. évfordulóra készült el a szentkirályi emlékhely. Társadalmi összefogás volt, 8-9 magánszemély és a város is beszállt. De aki ebben igazán nagy motor, aki az emlékhelyeket megálmodja, az Auer Tibor. Ő rumi származású, viszont Szentkirályon lakik. Személyi érdem is összeköti ezt az egész történetet, Rumban a körforgalom mellett található emlékhelyet is Auer Tibor Úr készítette.
Fehér Csaba visszaemlékezései:
Beszédében említette, hogy gyermekkorától kezdve emlékek kötik a vasúthoz. Hallhatnánk ezekről?
Édesapám a szentkirályi vasútállomás állomásfőnöke volt, gyermekfejjel ha visszagondolok, a vasút azt jelentette számomra, ingyen utazhattunk mindenhova, kapott édesapám a vasúttól mindig nyári üdülésre jegyet. Moldova György jut eszembe, akit a mozdony füstje megcsapott, hát bizony bennünket is megcsapott a mozdony füstje, mert az 1949-1950-es években tüzelő nem volt. A mozdonyvezetőknek könyörögtünk egy-egy darab lengyel szénért, és mint annak idején József Attila, aki szintén a pályaudvarokat járta egy-egy darab szénért, hát bizony, mi is kunyeráltunk szenet, hogy egy kicsit meleg legyen a szobában. Egy másik élmény, ami a vasúthoz köt, hogy középiskolás korom óta mindvégig vagonrakó voltam. Négy testvér volt a családban és egy kereset. Ritkán laktunk jól. A vasút kirándulás-üdülés szempontjából mindig szervezett valami jótékonysági dolgot, ahol összehívtak bennünket. Hatodikból maradtam ki, 40 fokos melegben a vasúti sínek között reggel nyolctól tizenhárom óráig dolgoztunk. Ez nagyon jó lehetőség volt, mivel egy pár cipő árát megkerestem. Csak a vasutas gyerekek dolgozhattak nyáron, egy teljes hónapot dolgoztak, a rumi vonalon sehol egy kút nem volt, kint a szabad prérin. A pallér mindig kimérte a munkát, és aki nem fejezte be, annak beírta, akkor az kevesebb pénzt kapott. Büszkén mondom, hogy én mindig első voltam. A küzdés, az akarat mindig továbblendített.
Dr. Őry Imre emlékei
A vasút, mint tudjuk félkatonai szervezet. Külön volt diákkocsi, azon belül fiú és lány kocsi. Nekünk, fiúknak, lányoknak nem lehetett keveredni, szigorúak voltak a kalauzok. Amikor még csak a peronon próbáltunk szemezgetni, akkor is már veszélyes volt, mert akkor el akarták venni az utazási igazolványunkat. Avatás is volt a diákkocsiban, a fiúknál leginkább, az a seggre pacsi. Elsős diák volt leginkább a szenvedő, a felsősök pedig jó nagyokat csaptak.
Reméljük írásunkkal felkeltettünk egy növekvő érdeklődést, nemcsak a vasút, de múltunk egy szelete iránt is.
Kapcsolódó írásunk:
45 éve szűnt meg a MÁV 18-as vonala
2019.05.24. - 00:35 | Kereszty Gábor
1894-től 1974-ig működött a Szombathely - Rum vasútvonal. Az eredeti elképzelés szerint egy a vasi megyeszékhelyet a Balatonnal összekötő helyi érdekű vasutat, "vicinálist" álmodtak, ám az álom pénz hiányában csak Rumig valósult meg.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1890 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások