Barázda és térdenállás – az Alterába Fesztivál második napja
Képgaléria megtekintése2010.07.24. - 21:40 | Sum - Makrai Tamás
Nem, nem kapunk semmit, nem vagyunk lekenyerezve és nem vagyunk szerelmesek se, de muszáj belátnunk, hogy Hege egy igazi nagypályás szervező. Majdnem pontosan megjósolta a napi közönségszámot, és amúgy is minden a tervek szerint folyik. A második napot a plakátról, és a honlapról is lemaradt Polaroid nyitotta.
Meglepetéssel indult a nagyszínpad műsora, az Anonym Project zenekar elé ugyanis becsúszott egy új hús, a Polaroid, ami pusztán azért nem került fel semmilyen hírhordóra, mert később jutottak be a fellépők közé, mint ahogy kimentek a hírek. Ennél fogva le is sikerült róluk maradni, viszont állítólag emiatt nem kellett sírva fakadnunk. Valószínűleg fényt kaptak, de nem is kérdezősködtünk tovább, inkább ráfüleltünk Anonym Project-ékre, akik ettől csupa fül lettek, de csupa kéz, és láb, és hang is. Energikus zenészek, tele remek nótákkal, színpadi kiállással, és közvetlenséggel. Ritmusos, ütemes ska-juk pezsdítő hangulatot okozott, ameddig csak elhallatszott, és ezt a hangulatot át is adták annak a nem egészen 800 embernek, akik ott voltak, és éltették őket. Nem egészen 800, mert szám szerint pontosan 9-en voltak rajtuk, de a srácokat ez nem zavarta, ilyen az elsőből lett másodiknak fellépő zenekarok sorsa. Kárpótlásul megajánlottunk nekik egy lerészegedést, amit az est folyamán becsülettel végig is vittünk.
Aki ott volt az első néhány (10-15) Esélykiegyenlítőn, annak nem ismeretlen a Ted's Village. Bár annak se szükségszerűen ismeretlen, aki nem volt ott, azonban a zenekart - ha leginkább helyhez kéne kötni -, akkor Esélyen volt betonbiztos fellépő. Ugyan volt két hetük, és lesz is fellépésük, az utóbbi időben nem nagyon lehetett hallani róluk, most viszont megmutatták, hogy kösz, megvannak. Összeszokott, pontos, technikás, egyszerűen csodás volt - legalábbis ezt állította Kuszi, a banda basszerosa koncert végeztével, kaján vigyorral, pár sör nyomása alatt. Önkritika és szerénység a végsőkig, ezért szeretjük őket, de bizony van mire. Ezután egy átjáró tehetségkutatós ismerős következett, illetőleg ebből a közegből jövő 3 zenekar közül az első, a Rith, majd a Lunchbox, és a Soulwave. A közönség fellépőnként csaknem duplázódott, már Lunchboxon is saccos 150-200 körüli érdeklődő volt, dacára annak, hogy este 8 előtt nem számított a szervezőség nagy tömegre, ezen a napon meg amúgy sem.
Joós Tamás szigorú szakmai szemmel való szemlélődése mögé azért láthatóan beszökött párszor a büszkeség szarkalába a kisebbik magzata előtt, bár lehet, hogy csak az instrukciókat és a konzekvenciákat szállítja, azért jó, hogy ott van, mi is biztos örülnénk, ha az édesapánk ott lenne minden koncertünkön. Egyetlen dolog zavar minket Lunchbox koncerteken, mégpedig, hogy az egyik gitár mindig valahogy túl halk kifelé. Ez nem elkeverés, szükséges, de egy hajszállal mindig alámegy a megfelelő aránynak, és egy-egy szólónál - de bármikor máskor is - elég hátrányos, ha nem hallatszik ki a hangszer. Koncert végén megszólalt Josy papa félgonosz vigyorral az arcán: „már azt hittem nem kell leteremtenem semmiért a gyereket, de hát nem mondott elérhetőséget!" Igen, és amúgy sapka sem volt rajta. Viszont ez a mondat azt sugallja, amivel mi is egyetértünk: a srácok ügyesek, jó az alap, le a kalap.
Az est első nagy durranása a Depresszió volt, akik idén ünneplik a 10 éves fennállásukat, szóval sok szeretettel küldtük nekik a „ma van a szülinapom" című Alma remeket az iwiwen, ők meg küldték nekünk vastag hangokkal a zsúr alapját. A Tankcsapda iránti tiszteletük még mindig letagadhatatlan, már az ötéves fennállásuk ünneplésekor együtt nevettünk azon, hogy ők még nem csapda, épphogy csak barázdák, most azonban ekék voltak, és ment is nekik a szántás. A lábdob THUP-THUP-THUP-jára ezúttal a dep-resz-szió skandálás került, de még mindig furcsa ez a név ehhez a zenekarhoz, lévén, hogy zenéjük igencsak húz. Köszönhetően Anonymékkal kötött egyezségünknek, Lordból már csak a Vándor alatti térdenállás, a fájó térdek reccsenése, és az egyensúly keresése maradt meg, ennek ellenére, és a térdelők számából (sok) következtetve, mindenki elégedett volt. Az utánuk következő Blues Company már nem látott akkora lélekszámot, ellenben remek kis sramlihangulatot csiholtak Blöróék ébrenlétünk utolsó perceire. Természetesen ma sem volt érdemes elaludni a vécén, 3 órakor ugyanis ismét csukott a bolt.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1892 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
A kilenc emberből én voltam a kilencedik :-)
Azt gondolom, nekik nem negyed ötkor kellene fellépni, bár én így is nagyon örültem!